Az Üstökös, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-03-26 / 13. szám
2 ördög irtózik a tömjén füsttől. A bécsi katonai párt a magyar hadseregtől. Az éjszaki és déli pólus nem fér össze. A nap heve felolvasztja a havat, a zuzmarát, a jég- s csapot. A fásult kedélyű tengerészek magukba szállnak és elkezdenek a mindenség urához fohászkodni, ha villámok czikkáznak fejek felett, ha járműveiket a felkorbácsolt tenger egyik hullámról a másikra dobja. Az elkárhozott gonosz lélek, ha az éjféli órákban kikel is sírjából, visszatér nedves, szikes mesgyéi közé, ha csatangolása, bolygása közben meghallja a kakas hangját. Azonban a bibliabeli ördög nem félhet jobban a tömjénfüsttől, mint a jámbor újságíró ettől a névtől: Kozma Sándor. A bécsi katonai pártnak nem borsódzik jobban a háta, ha eszébe jut, hogy Magyarországnak csakugyan joga van egy önálló magyar hadsereghez, mint a Tiszát és az egész kormányt kutyába sem vevő újságíró, ha az jut eszébe, hogy van egy Kozma Sándor is, s ennek kitűnően van meghegyezve királyi főügyészi vörös czeruzája. A nap heve nem pároltatja, olvasztja alaposabban, jobban a havat, a zúzmarát, a jégcsapot, mint ahogy Kozma Sándor ki tudja péczézni az egyes vezérczikkekből, vajon annak melyik tétele, és a büntető törvénykönyv hányadik paragraphus között van conflictus A tengerészt a vihar nem döbbenti meg annyira, mint ahogy megilletődik az újságíró akkor, amidőn Kozma Sándor vádlevelét kézbesítik neki. És az elkárhozott gonosz lélek nem megy sírjába kedvetlenebbül, mint ahogy „menetik“ a Kozma Sándor által vádlott vétkes candidátus az esküdtszék magas színe elé a verdictet kiizzadni.* * * S miért e félelem ? miért e borzalom, rettegés, hisz Kozma Sándor rendkívül kedves ember, — ha nem mint közvádló fungál. Petőfi Sándorral együtt faragta a padot a pápai kollégiumban. Kerkápoly Károlylyal vetekedett a szónoki babérokért. Ő volt a tüzesebb, vérmesebb, hevesebb szónok. Kerkápoly a bonczolóbb, gondolkodóbb, logikusabb. Jókai Mórtól Pápán az önképző körben irói babérait akarta elragadni, — s a fatum mégis úgy hozta magával, — hogy ő. Kozma Sándor csakis Ráth Károlynak a mostanibudapesti főpolgármesternek tudott utódja lenni a királyi főügyészi méltóságban. Hiába! Némely,embert üldöz a balsors! Ilyen Kozma Sándor is, aki már 1861-ben nagyságos ur, képviselő volt, és még 1882- ben is csak méltóságos. Hány amice, audiat, s kis követ, juratus, s tudja az isten miféle nemzetes, nemes vitézlő és tekintetes uraknak veregetett ő már akkor egész leereszkedőleg és jókaratulag a vállára, a kik most talán már szinte méltóságos, — ha pláne nem exellenitás urak. A boldogult Szecskeméty Aurél, az idősb Kákay Aranyos 1868-ban azt irta Kozma Sándorról, hogy nincs neki egyébb baja, mint hogy: „születésekor a bába, nem pólyázta banknótába.“ Az idő ezen a baján is segített. Mert ha születésekor a bába nem is pólyázta banknájába, hivatalos működésének tíz éves folyama alatt szerzett magának olyan papiros pólyát, ami sok embertársának nagyon is költséges bölcse. Kozma Sándor ugyanis korpulens termetének mivoltát bátran megkísérthetné belegöngyölgetni azokba a hivatalos sajtópör aktákba, melyeknél mint vesztes fél volt kénytelen a visszavonulót megfúni. AZ „ÜSTÖKÖS“ ARCZKÉPCSARNOKA. Kozma Sándor. * * * Márczius 26. 1882. ÜSTÖKÖS. *