Az Üstökös, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-01 / 1. szám

Január 1. 1882. Ü­S­T­ÖKÖS, 3 C­ARMEN SAECLAR­E. Huszonöt év, etiy emberöltő. Az élet útja oly rögös. Mégis megérted s ifjan kezded A­ pályád, jó vén „Üstökös!“ Azóta sok csillag lehullott, Amint suttyómba fölmerült: Fényük lopott volt, talmi gyémánt, — Te egyre osztod a derűt, A­agy emberek tudom nem imák örömnapodra üdvdanát; Mert mind kifiruncvancigoltad : Komócsyt, Ábrányit, Szandi. Vad honatya sem üdvözölhet . . . Ki üdvözölné ostorát ! Az öthatosos uj magyar se Köszönti rád, áldó borát, Huncutkodásit eldobolva Találja benned a diák. Mint üldözőt, szintén leszólnak P­oli­ti­k­u­s c­s­i­zm­ad­i­á­k. A temető poézisáért Megrónak papok, kántorok : S vihák uram mókáiért szid, Ki haza reggel tántorog. Aki piaczra jár vadászni, Ott lövi a rucát, nyalat: G­á­c­s­ér bátyának lóditásin Nem csoda, ha dühre gyulad. A hateszü sok tótmagyarba, Zebei rokon beszél lyukat: Per veszt­ők, Nyúz a Boldizsárok Bem, szenvedik marójukat, Így hát, jubiláns jó barátunk! Tudd meg veszélyes sorsodat: Akiket itt el nem soroltam, Az mind szeret, hát — mind hozat. Kiket pedig el-elporoltoll: Eltitkolják érzelmüket,­­ Csakhogy ne üsd még pattogóbban : Mind úgy sunyit, mint a síiket. Süldő politikus, poéta, Grünhut . . . azaz: Zöldkalapy, Gácsér, Svihák, Nyúzó, Zebicskó, Herr Zserzsabek, sakter, rabi! Ne legyetek olyan balekkok, Föladni önönmagatok , Nevessetek, fogjátok másra, Ila végig bűz is rajtatok ! ! Vénitsük­ el, kik rá haragszunk, Alig pensióra lesz foga . . . Bár oly erős hogy ötven évnél Előbb ki nem hull a foga ! Kik meg szeretjük, arra hassunk Hogy hadd legyen hát — örökös! Éljen még ennyit, egyelőre Közös művünk, az „Üstökös!“ Molnár István Lajos. -------------—-------------------------------------------------------------—-----------------------------------------------------------------------------------------------—______ ____ . . _ .­­ ■ Töksi és Buksi. Töksi : Nézd a­ Rákosi Jenő regényének a czíme: „A legnagyobb bolond.“ — Ki az? Buksi: — Maga Rákosi, a­ki elhagy egy dúsan jövedelmező állást csak azért, hogy lehes­sen megint magyar író. Töksi : No már igazán nem tudom hová megyünk ezentúl. A tűz a színházból, templomból kiszorít. Buksi: Hát a­­képviselő házba? Töksi: No h­iszen ott van csak még igazán tűz. Buksi: De van ám elég víz is hozzá: — a Szi­lágyiék beszéde.

Next