Az Üstökös, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1882-01-01 / 1. szám

Január 1. 1882. ÜSTÖKO­S. AZ „ÜSTÖKÖS“ ARCZKÉPCSARNOKA. Csávolszky Lajos. Egy ember a­ki pályát tévesztett. Kezdetben jól indult, fotográfus volt. Ha­nem az nem elégítette ki az ambiczióját. Mert ő érezte magában, hogy másnak született. Maga sem tudta eleinte, hogy minek ? ő talán most sem tudja, de a világ már tisztában van vele. Csávolszky Lajosnak volt praedestinálva. Igen, igen! A francziák a »Benoiton család« színmű után csináltak egy uj szót »le benoito­­nisme,« s mi magyarok akkuráte úgy csinálha­tunk egy uj szót a mi Csávolszkynk után : csá­­volszky lajosság.* * * A fotográfusság után lett skorpió. Azzal a hivatalával sem volt megelégedve. Lett lap­­szerkesztő. No azzal nem volt még aztán meg­elégedve. Kénytelen volt magát újabb és újabb pá­lyákon elindítani. Lett képviselő. Persze olyan képviselő, a­kinek ideája sincs arról, hogy hol tartja ülé­seit a t. Ház. Azután Hausherr. Természetesen olyan Hausherr, a kinek nincs háza. Majd földbirtokos. Természetesen olyan földbirtokos, hogy inkább szeretne a birtoka urának a kasznárja lenni. S mindezek mellett mégis földönfutó. * ** Mert ki látta őt valaha fiákeren futni ? Hanem földön futni látjuk őt mindennap, a nap minden órájában. Hogy fiakert nem használ, annak az okát már tudjuk. Nincs az pesti paripa, aki a vág­­tatást vele kiállja. Mikor úgy elsillámlik mellettünk az utczán, megállunk s utána nézünk. Váljon micsoda sürgős dolga lehet ennek az embernek? Kénytelenek voltunk mindannyian megál­lapodni abban, hogy Csávolszky titokban elvé­gezte a klinikán a szülésznői kurzust, megsze­rezte a diplomát és ő most a főváros legke­resettebb bábája. Mert oly veszett sürgős dolga csak egy kitűnő, keresett bábának lehet. * * * Az »Egyetértés« szerkesztőségéből is igyekez­tünk felvilágításokat nyerni. Onnan a követ­kező adatokkal szolgáltak az ő perpetuum mo­biléjük megmagyarázásához: Nevezett úr reggel végzi a házában a ház­mesteri teendőket, azután kisöpri a szerkesz­tőséget, megy a postára s elhozza a redakczió leveleit és újságait (ezt teszi napjában négyszer) délfelé befutja Budát és Pestet incassálni a tra­fikokból az »Egyetértés« árát, délután detto Pest Budát futja, hirdetéseket gyűjtendő a lapja számára, este felé a Franklinhoz szaladgál al­kudozni Jurányival, hogy vegye át az »Egyet­értést.«* * * Tökéletesen amerikai jellem, amerikai szellem nélkül. Egész gyarmat­­a van a himző­ utcza sarkán. Í­gy hívják a telepet, hogy »Egyetértés.« Ámbátor már néhány jó éve fáradozik e jószá­gát gyümölcsözővé tenni, még mindig csak a jövőtől várja, hogy befektetett tőkéit visszakapja. Pedig rabszolgáit erősen dolgoztatja, s meg kell adni, hogy mindig igen jól el van látva a fundusa trágyával. Hanem tudja isten! nem akar nekie sike­rülni. Mert nem gyakorlati ember az isten adta. Neki első béresnek mindjárt kész természetál­­dés, kovácsnak meg mindjárt egy eötvös kell. * * * Hogy a felsülésekből ki ne fogyjon, az a rögeszméje, hogy ő magyar ember. Sértésül ne vegye : téved ő ebben. Mert ő Szvatopluk maradéka. Babhátot megkérdezheti. Egészen tótul van az ő neve: Csá, vol­ a szkyve nézvést már csak azért is feltesszük róla, hogy tudni fogja, hogy ez már magában is tót név­képző, hadd tévedjünk egyszer mi is.

Next