Az Üstökös, 1882 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1882-01-01 / 1. szám
Január 1. 1882. ÜSTÖKOS. AZ „ÜSTÖKÖS“ ARCZKÉPCSARNOKA. Csávolszky Lajos. Egy ember aki pályát tévesztett. Kezdetben jól indult, fotográfus volt. Hanem az nem elégítette ki az ambiczióját. Mert ő érezte magában, hogy másnak született. Maga sem tudta eleinte, hogy minek ? ő talán most sem tudja, de a világ már tisztában van vele. Csávolszky Lajosnak volt praedestinálva. Igen, igen! A francziák a »Benoiton család« színmű után csináltak egy uj szót »le benoitonisme,« s mi magyarok akkuráte úgy csinálhatunk egy uj szót a mi Csávolszkynk után : csávolszky lajosság.* * * A fotográfusság után lett skorpió. Azzal a hivatalával sem volt megelégedve. Lett lapszerkesztő. No azzal nem volt még aztán megelégedve. Kénytelen volt magát újabb és újabb pályákon elindítani. Lett képviselő. Persze olyan képviselő, akinek ideája sincs arról, hogy hol tartja üléseit a t. Ház. Azután Hausherr. Természetesen olyan Hausherr, a kinek nincs háza. Majd földbirtokos. Természetesen olyan földbirtokos, hogy inkább szeretne a birtoka urának a kasznárja lenni. S mindezek mellett mégis földönfutó. * ** Mert ki látta őt valaha fiákeren futni ? Hanem földön futni látjuk őt mindennap, a nap minden órájában. Hogy fiakert nem használ, annak az okát már tudjuk. Nincs az pesti paripa, aki a vágtatást vele kiállja. Mikor úgy elsillámlik mellettünk az utczán, megállunk s utána nézünk. Váljon micsoda sürgős dolga lehet ennek az embernek? Kénytelenek voltunk mindannyian megállapodni abban, hogy Csávolszky titokban elvégezte a klinikán a szülésznői kurzust, megszerezte a diplomát és ő most a főváros legkeresettebb bábája. Mert oly veszett sürgős dolga csak egy kitűnő, keresett bábának lehet. * * * Az »Egyetértés« szerkesztőségéből is igyekeztünk felvilágításokat nyerni. Onnan a következő adatokkal szolgáltak az ő perpetuum mobiléjük megmagyarázásához: Nevezett úr reggel végzi a házában a házmesteri teendőket, azután kisöpri a szerkesztőséget, megy a postára s elhozza a redakczió leveleit és újságait (ezt teszi napjában négyszer) délfelé befutja Budát és Pestet incassálni a trafikokból az »Egyetértés« árát, délután detto Pest Budát futja, hirdetéseket gyűjtendő a lapja számára, este felé a Franklinhoz szaladgál alkudozni Jurányival, hogy vegye át az »Egyetértést.«* * * Tökéletesen amerikai jellem, amerikai szellem nélkül. Egész gyarmata van a himző utcza sarkán. Így hívják a telepet, hogy »Egyetértés.« Ámbátor már néhány jó éve fáradozik e jószágát gyümölcsözővé tenni, még mindig csak a jövőtől várja, hogy befektetett tőkéit visszakapja. Pedig rabszolgáit erősen dolgoztatja, s meg kell adni, hogy mindig igen jól el van látva a fundusa trágyával. Hanem tudja isten! nem akar nekie sikerülni. Mert nem gyakorlati ember az isten adta. Neki első béresnek mindjárt kész természetáldés, kovácsnak meg mindjárt egy eötvös kell. * * * Hogy a felsülésekből ki ne fogyjon, az a rögeszméje, hogy ő magyar ember. Sértésül ne vegye : téved ő ebben. Mert ő Szvatopluk maradéka. Babhátot megkérdezheti. Egészen tótul van az ő neve: Csá, vol a szkyve nézvést már csak azért is feltesszük róla, hogy tudni fogja, hogy ez már magában is tót névképző, hadd tévedjünk egyszer mi is.