Az Üstökös, 1885 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-08 / 45. szám
2 ÚJ MÉLTÓSÁGOK, XVIII. Mikó Bálint. «A hol első Mikó Bálint, ott a többi milyen lehet ?» így szólt a nóta évekkel ezelőtt, a bérezés Erdély legregényesebb fekvésű vármegyéjében. E nóta akkordjaitól visszhangoztak a gyergyói hegység örökké hóval fedett tetői, ez zúgott végig a tiszta ég napsugaraiban töndöklő erdők lombozatain, erről susogtak egymásnak a méla hold ezüst fényénél a Maros tiszta hullámai. És Csikmegye derék székelysége gondolkozóba esett e nóta felett. Bosszantotta a derék székely népet, hogy a főispánjuk után ítélik meg és el őket, és mivel gondolkoztak, a múlt évi választásokkor leveteli hátukról az egész főispáni sereget, úgy hogy még egy oly híres lovar sem boldogult velük, mint a megye első gavallérja, Molnár Lajcsi, ki pedig ugyancsak jó huszárja a Szapáry Gyula gr. ezredének. Tehát Csikmegye megemberelte magát, megmutatta, hogy a megye különb lehet, bármint nem hiszi ezt Madár főjegyző és főispánja. S csakugyan megtörtént az, amit pedig Bánffy Béla gróf, az erdélyi mamelukok kappelmeistere nem akart elhinni, hogy Csikmegye, az árva, a szegény, az engedelmes Csikmegye egészen egészséges színt öltve, nem engedte magát a kormánypárt sántái és betegjei által vezettetni, hanem négy közül 3 kerületében kitűzte a függetlenség lobogóját. De a Mikó Bálint szemeire nem volt jó hatással az új lobogó nézése s mivel e bajt a borszéki Lobogó gyógyereje sem volt képes orvosolni, sőt abból az a nehézség is származott, hogy a főispán úr Dobránszky Péter, derék kozákunkat nézte legalkalmasabbkormánypárti jelöltnek. (jól látott!) Tisza jónak látta Mikó úr megromlott szemvilága elé a magas kitüntetés reményének szembajokban nagyon hasznos zöld színét tartani. Mikó úr szem-világa erősödött erre, de látása még nem jővén meg, Tisza kénytelen volt őt dr. Hirschler «oreság a nadysága» gondjaira bízni s hogy az szemét a megfelelő pápa-szemmel ellássa, kinevezte melléje — főrendi tagnak. Azóta Mikó Bálint néz s vigasztalja magát, hogy majd az új főrendiházban eleget láthat. A főrendiségre való érdeméül azt rójják fel neki, hogy Tisza Kálmán általa akarja képviseltetni a sírba szállt hídvégi Mikó-családot, aminek képviseletére valóban képesítve van. Hisz, ő is vezetett már muszkát Dobránszkyban. E vezetésért pedig csak kaphatott egy kis főrendi tagságot, ha már hiában való volt az a kísérlet, hogy Dobránszki Adolf utján egy keresztet kapjon a muszka czártól a már meglevőhöz. vált Kolos a esés. Divatba jött mostana csók nagyon, Bécsben, Pesten nagy kelete vagyon, Bécsben játszszák azt, melyet írt Dóczi. Itt az aktor Széchényi-Nyalóczi. Csak az a baj veszett teremtette: Mink keveset mulatunk felette; Hanem bezzeg kaczag jót a sógor Úgy a bécsi, mint a pesti «Csók»-on. Czupp-pász. Széchényi miniszter jegyzeteiből: Tiltott csók a legédesebb. ír Mert a királyfi is, bármily talpratermett férfi és katona, egészen meghökkent, mikor észre vette, hogy valaki nyalja a kezét. Ami hát nagyon érthető. Parádéban, fényes kiséret között áll és akkor csak hirtelen megkapja a kezét — egy lakáj. Hogy mer az oda menni ? «Istenek! — sóhajtgat Széchényi, — tanítsatok meg rá: hogyan lehetne ezt a nevet, hogy Széchényi, még kisebb betűvel kezdeni? Ha egy udvari lakáj oda megy abban az ünnepélyes pillanatban és megcsókolja a királyfi kezét, arra azt mondták volna, hogy örült. * Széchényi megteszi ezt a tempót; a bécsiek a vállukat vonogatják és azt mondják rá: «magyar miniszter.» * A «Nyelvőr» figyelmébe: Könyű volna most kideríteni, hogy a «csók» és «bók» csak «czók-mók»-tól származhatik. * Nyamádtői Széchényi pál albumába : «Du sublime main au Rudi cal n'est gieun pas.» Ü S T Ö K Ö 1885. november 8. I