Az Üstökös, 1892 (35. évfolyam, 1. félév 1. szám - 2. félév 26. szám)

1892-01-03 / 1. szám

4 — Tátikám, mért akarja az az úr azt az asszonságot megverni ? - Bolond, nem akarja az azt megverni. - Hát, akkor az minek ordít? Éljed túl Gerlóczyt, Gerlóczy meg téged. Ne zavartasd magad vízvezeték végett. Hol, merre haladtok, ékes karavánok? Útban találnak-e a jó kívánságok ? Hogy áldjon meg Allah száz alapítvány­nyal, Magyaroknak még száz uj atyafiával. Ezen versezetnek sorait bezárom, Csak jó barátimnak szívből azt kívánom : Óvja isten őket újév elsejétől, A levélhordótól, a czupringernétől, Szemetes kocsistól, a házmesternétől, A kéményseprőtől, meg a viczinétől, A­­tejesasszonytól! Oh jaj, végem, végem! Az elég csak volt még,most már nincsen pénzem. Az operából. Újévi köszöntő. Lezajlott az ó év, itt lépett nyomába Most is, mint a múltkor, január havába. Miként tavaly, most is, a hó első napján. Így volt réges-régen, így is marad eztán. A jó kívánságnak ez a szüret napja, Az áldásból részét mindenki kikapja, «Üstökös» kománk is a kapuba áll ki Ékes kívánságot rigmusba kántálni. Első kívánságunk Szapáryhoz mégyen : Néki, hogy mielőbb nyugodalma legyen, Ne forralja fejét e hazának gondja, Hisz a mit más jól tesz, ő azt úgy is rontja. Ártsa magát bele másfaj mesterségbe, Nem való ö­relme miniszteri székbe. Más jó kívánságunk Fejérvárhoz mégyen, Hogy a koponyáján csak annyi haj legyen, A mennyi a vétke. S nézzetek majd rája, Olyan hajerdőt még nem láttak a «Házba'». Podmaniczky Frigyest se szalajtanám el, Szabadelvűpártban ő az első ember. A kassza kulcsoknak fö föörizője, Fenyvessy Ferencz is az ő tisztelője. Nagybaj­szu Ráth Károly, te is élj sokáig! Emberi koroknak végső határáig, Ü S T Ö KOS Bölcs gazda. Elmegy a paraszt a fiskálishoz és előadja, hogy ő válni akar a feleségétől, mert ki nem, állhatják egymást és már csúful meg is csalta őt a felesége. — Aztán mikor történt az? — kérdi az ügyvéd. — Jaj kérem alásan régen volt az, még az ősszel. — Aztán csak most, tél derekán jön kend ide ? — Igen, mert akkor épen krumpli­ásás előtt vol­tunk, hát mondok: hadd segítsen előbb az ördög­­fajzat krumplit ásni, de most már javában, rá, került a sor a krumpli-evésre, hát mondok: most már hadd pusztuljon a háziól az isten­ ostora. Választási mozgalmak. Csepkő Ferdi szeretett képviselőjelöltünk ma ide­érkezett. A pályaudvaron a rendőrfőkapitány egy­hangú lelkesedéssel fogadta. Közlelkesedésünk jelöltje a kocsi ablakán kidugta a fejét, aztán tovább utazott. Csepke a szabadelvűpárt híve. Megválasztása biztos. Góré Endre, a szabadelvűpárt jelöltje ma oda­utazott. A­merre a vonat elhaladt, a sínek mentén a vasúti őr a jelzővel tisztelgett a népszerű jelöltnek. Odaérkezve, a nagy esőzés daczára is, majdnem három ember üdvözölte, mire Góré eldobván c­igarettjét, a füstölgő lokomotív tetejéről mondta el programm­­beszédjét. Minthogy a vonat csak egy perczig idő­zött, a nagy éljenzéssel fogadott beszéd is csak egy perczig tarthatott. Góré megválasztása tény. Hajamás Péter, Szapáry Gyula gróf meghitt embere titkon itt időzik, hogy a választókerületet a maga számára meghódítsa. Hajamás itt rendkívül népszerű ember, de az utczára nem mer kimenni, mert attól tart, hogy leütik. Hajamást itt, ha csak addig agyon nem ütik, biztosan megválasztják. Faggyú István, a szabadelvű párt rettenthetlen híve, két hét óta ott tartózkodik. Faggyú nem tart programmbeszédet, mert e nélkül is biztosra veszi, hogy megválasztják. A szeretett jelölt ugyanazonos ama nagyhírű férfiúval, a­kiről azt hitték, hogy a katonaság elöl Amerikába szökött. Faggyú megválasz­tása ma már túlhaladott álláspont. 1892 január 3.

Next