Az Üstökös, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
Kuboréky Habahuk meséi. Az oroszlán kormánya. Az oroszlán Gondolkozván: Hogy volna a kormányzás jobb, Határozta, Hogy behozza Az alkotmányos tanácsot. Erre mindjárt kinevezett Elefántot egynéhányat. De mert ezek Elegendőn nem voltának. Szamarak is bejutottak S ezek nagyobb számmal voltak. Esett pedig Ez a dolog eképen így Azért, mert az alkotmányban Világosan ki volt mondva, Hogy bizonyos kerek számban Lesz a tanács megalkotva. Nos, a derék elefántok, Bár kis számban, jól megálltak, A mi tanácsot ők adtak, Nem volt semmi baja annak, De hiába, Ha rákezdtek az ulá-abalmazok, S mindnyájok leszavazott, Elefántok bölcsesége Jutott mindig csúnya végre. Nem tudom én, minek mondtam Emesét, Az olvasó talán jobban kihámozza velejét. ÜSTÖKÖS 1895 január 6. Újéri tisztelgtésels B. Bánffy Dezsőnél, a Ház elnökénél. Wlassics Gyula: Tisztelt elnökünk ! Mamelukok: Éljen! Éljen! B. Bánffy: Képviselő urak, csendet kérek! Vlassics Gyula: Nagyon valószínű, hogy a közeljövőben nemcsak elnök, de miniszterelnök is leszel. Mamelukok: Helyes! Igaz! B. Bánffy: Képviselő urak, ne zavarják a szónokot. Vlasics Gyula: Siettünk tehát jó előre meggratulálni, kérvén, hogy ne feledkezzél meg rólunk s kívánván, hogy sokáig élj! B. Bánffy: Minthogy több szónok szólásra nem jelentkezett, ezennel kimondom a határozatot, hogy nem fogok önökről megfeledkezni és hogy éljek! Justh Gyulánál, az anyapárt elnökénél. Barabás Béla: Szeretett barátunk! Itt az újév s mi még mindig a régiben vagyunk: anyaságunk hasonlatos azon madár-anyához, kinek fészkébe kakuk rakja be a tojásait s kelnek abból hozzánk nem hasonlatos fiókák. Avagy a szárnyaid alatt lebzselő ultramontán és reakczionárius kakuk-fiuk igazi fiai-e az anyapártnak? Justh Gyula: Fájdalom: igazad van, szeretett barátom, s ha ez még tovább is igy tart, akkor a mi anyapártunk a Kradhusok anyja lesz. A mitől óvjon bennünket az új esztendő. Madarász Józsefnél a függetlenségi párt elnökénél. (A gratulálás csak a késő éjféli órákban történhetett meg, mert a szónok Eötvös Károly az újév egész napján sehol sem volt található. Máskülönben kivágták a rezet.) Apponyi Albertnél a nemzeti párt vezérénél. Sághy: Legnagyobb férfiú. (Igaz! úgy van ! Horánszky felől.) Engedd, hogy az újév napján . . . (Az egész párt mély álomba merül. Apponyi álmában felel valamit, de lehetetlen kivenni, hogy mit?) Péchy Tamásnál, a párton kívül ment, párton kívülről pártba tömörült párton kívüli párt elnökénél. Gr. Pongrácz Károly: Kedves Tamásom! Senki az ó-év végén nem oly aktuális mint te : el kell siratni az ó-évet s téged a keresztények Istene is sirató asszonynak teremtett. Haladjunk az uj évben is a siralom völgyében és sirassuk azokat a szerencsétlen polgártársakat, a kiket keresztelés helyett megrövidítenek. Péchy Tamás: Úgy van! (Általános zokogás.) Mikor a tehetséges emberre azt mondják, hogy «nyers», akkor a közönségesre csak azt mondják «sületlen». Ha a zseniális ember «köszörületlen gyémánt», a mindennapi ember csak «faragatlan tuskó».