Az Üstökös, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

4 APRÓ SZEG. Milán eljött hozzánk, hogy majd egy kicsit lumpol, hátha eltéveszti a betűt és nem lumpol, hanem pumpa­. Szép madár lehet az a Rigó János. Muszka czárhoz szít a Sturdza Bizony ez egy kicsit furdra A néppárti képviselő papocskák is üdvözölték elnöküket újesztendőre. Boldog új Évit kívántak a páternek. Nopcsát meg az opera személyzete éltette az emberi orr legvégső határáig. C*1/» Csóka. Miért jött ? Szokása volt a gyi adófelügyelőnek, hogy akár­­hová ment, mindig magával vitte a nagy vizsla ku­tyáját, a­mely olyankor előre szaladván, a faluban ide-oda benézegetett, pákoszkodott. Nem régen tör­tént, hogy a kutya megint feltűnt egy falu utczáján; meglátja ezt egy falubéli s átkiáltói másikhoz: - Nézze csak sógor, már megint itt van az adó­szedő, ugyan miért jött?­ ­Nemes példa. Zemplén vármegye szolgabírót és aljegyzőt választott. A válasz­tás után tudomásul vette a közgyűlés, hogy minekutána a megválasztott tisztviselők ez idő szerint katonai kötelezett­ségüknek tesznek eleget, hát várni fognak rájuk még tíz hónapig. Elvárjuk a többi törvényhatóságtól is, hogy ezt a szép példát követni fogják, — sőt bizonyosra vesszük, hogy legközelebb ilyen tudósításokat fogunk majd a vidéki lapokban olvashatni. Botond vármegye főszolgabíróvá választotta Rezessij Taksony­iját, az alispán úr­­nagyreményű magzatját. Miután azonban az új főszolgabíró csak most iratkozott be a negyedik elemi osz­tályba, állását csak az iskolai év végén fogja elfoglalni. Szentisten vármegyében a megyei főjegyzői állás üresedett meg. Egyhangúlag­­Gergeffy Napóleont, a’ prépost úr nagy­­tehetségű fogadott fiát választották főjegyzővé, egyúttal — tekintve, hogy a főjegyző úr még csak a nagy betűket ismeri, elhatározták, hogy várni fognak addig, míg a kis betűk isme­retében is teljes jártasságot szerez, sőt e czélra a vármegye költségén vásárolnak egy új palatáblát. Nincsen párja vármegye 25.000 pályázó közül nagy szó­többséggel dunafalvi és pelenkai Szepóssy Titusz urat, a főispán úr unokaöccsét választotta alispánjává. Az alispán úr azonban még dum­ácskában van és nincs elválasztva,­­ ámbár a kamarási méltóságot már megkapta. Küldöttség kérte az alispán úr mamáját, hogy kegyeskedjék méltóságos fiát mentül előbb elválasztani, s egy jó czuczlival ellátva a reá várakozó dicsőséges pályára bocsátani. Csudabogárd vármegye alispánjává egyhangúlag a főispán úr fényes tehetségű kis fiát választották meg. Mivel azonban a szeretett alispán úr még eddig nem pillantotta meg a nap­világot, s világrajövetele csak három hónap múlva várható, s elhatározták, hogy addig a megyei ügyeket függőben hagyják. Egyúttal megválasztották a díszes küldöttséget, mely a szüle­tendő alispánt hivatala­ elfoglalására meg fogja hívni, s utasí­tották a megyei főorvost, hogy az alispán úr számára alkalmas dajkáról gondoskodjék. éf 08TC K­Ö S 1897 január 3. Károlyi Lantos fista gróf végtelen zöngeményei. Én Károlyi Pista, Ki nagy hazafista S amellett vagyonban Bővelkedem nagyban. Azt mondom, hogy Ákos A legnagyobb legény most. Szeme, mint a tubarózsa, Orra mint a tajtékpipa, Igazságnak katonája Derék legény ő maga Jó a­ túrós béle, De Ákos még többre képes Hazafiság dicső erény És vakító napfény. Derék ember vagyok, De Voin még nálam nagyobb, Pedig igen sok a birtokom. Büszke is vagyok rá nagyon. Okos ember is vagyok, Verset mondani jól tudok, Még­se vagyok poéta, Mert az oroszlán nem béka. Petőfi nem is nagy ember, Verselni nem tud ezerszer, Én jobban tudok nála, Jó bort ittam már ma. Tehát éljen Beöthy Ákos, Mert nélküle a ház hiányos, De én is éljek És jól aludtam éjjel, Mert igen nagy ember vagyok És a hazámért sok áldozatot hozok. (Ezen kiadatlan költeményemet elszavaltam Ó-Budán, okosan és nem bután, én vagyok a legnagyobb költő Pósa Lajos után).

Next