Az Üstökös, 1900 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

ÜSTÖKÖS A sjértékeny férfi. Udvarló. Mintha mozogna valami a díván mögött. Hölgy. A macska lesz, mert ha más volna, majd­­ adnák én neki. Férj. Mia-an! Értelemzavaró sajtóhibák. Az erdőben megpihent egy hölgy alatt, aztán rámászott s­­ felakasztotta rá magát.* Pinájából kiverte, szájába tömte a bakót.. * A zsidó lap felment a sószékre, s szépen prédikált; más­nap tele is volt vele minden pap. * A gróf elvette régi nedvesét, a Marhát, s kapott véle hozo­mányul 100,000 Máriát. * .­­V Nejét pedig elnyelte a pápa. * A római c­ápa röhög, influenzája van. * Egész életében üldözte a bors. * A katonák borba álltak. Kvótás idők. Nézem, nézem a bérkocsis Elcsigázott vén lovát. Térde csuklik, lóg a feje, Gond üli meg homlokát. Talán sejti már a szegény, Hogy az élte mitsem ér, Hogy mihamar lebunkózzák. Lenyúzza majd a peczét. Boldog táltos ! Holtod után Húzzák csak le bőrödet. Bennünket már élve nyúznak. Két bőrt húzva egy helyett. Gombostű. Szálló igék. Csak járjon körül. Krumplit kapálni küldték a juhászlegényt. A jám­bor, minthogy soha életében nem volt kapa a kezé­ben, nem tudta mittevő legyen s a helyett, hogy felkapálta volna a földet, mint tették társai, hol ide, hol oda vágott kapájával és csak járta köröskörül a krumplibokrokat. Arról az emberről, ki olyan dologba kezd, a­mihez nem ért, azt szokták mondani: «­ Csak járja körül, mint a juhászlegény a krumplibokrot.» Bele van főzve. Köleskását főzött Kincsesné asszonyom a gyer­mekeinek. Mikor kitálalta elibek, azok csak turkál­tak benne a kanállal, s nem akart nekik izleni sehogyse. Az asszony észrevette mi a bajok s nyomban el is kezdte őket biztatgatni­ . — Egyetek lelkeim, jó az; a zsírt ne keressétek, hiszen bele van főzve. Az olyan tanácsra, melyben keresve sem lehet meglelni azt, a­mi ér valamit és jó, azt szokták mondani: «— Bele van főzve, mint a Kincsesné kásájába a zsír.»­­ . 1000. január 7. Igazat ad a férjénél­. — Azt a Csikló Mik­­lóst én már legkö­zelebb ki fogom in­nen utasítani, mert az már mégis sok, hogy a jelenlétemben is olyan feltűnő mó­don udvarolgat neked. — Tökéletesen iga­zad van, édesem , hiszen elég alkalma van akkor is,­­mikor te nem vagy jelen.

Next