Az Üstökös, 1901 (44. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
4 1 Viszketh Pepi bicziklis kisasszony iramörömei. A bicziklit most sutba vágjuk egynehány hónapra. Fölváltjuk a korcsolyával, a korcsolyázást viszont ismét fölváltjuk a apró pénzre.* A Stefi igen furcsán vágódott el tegnap a jégen. Nagy nehezen föltápászkodott és ijedten kérdezte tőlem: — Meglátták ? — Légy nyugodt Stefikém, — mondom neki, — meglátták. * A korcsolyát nem szeretem úgy mint a bicziklit. A jégre nagyon sok tisztességes asszony jár, azok mindent elkaparintanak az ember orra elől.* A bicziklizés olyan mint a szerelem. Ha egyszer elkezdte az ember, nem tud vele többet fölhagyni. * Dicsekszik a Miczi a jégen, hogy már ki tudja vágni a 8-ast. — Bizony, — mondja mögöttem halkan egy rossz szájú kolléga, — ki tudsz te már vágni négy 8-ast is. ÜSTÖKÖS nagyot ütött a bottal a földre, abból a szempontból, hogyha az esetleg elfáradt borjú valahol a gazban lepihent volna, ütése zajával felriassza. Onga vidékén azóta arról az emberről, ki ha valamije veszőfélen van, roppant lármát szokott csapni, azt mondják:«Bottal ütötte, mint Reku a borjú nyomát.» Füttylesi Móczi 66462. számú „express“ kalauzolása. Menjünk taváp. Ez itt kérem aláson o Podmenyiczky-ocza, mely nevét a borón Podmenyiczky Fridrich oreságtúl kapta. Todniillik iivé az érdem, hogy az angol divat meghonosodta Bodapesten. Nálonk azok az emberek, a kik o modjor divatot akarnak meghonosítani, csak a haláluk után kapnak otczát, mint például a Rex flord, védi a Korpfenstein, de a ki angol gorokkot visel, az már életében raegkopja. De menjünk tavan. Itt van először is a kenyérosztó-intézet. Ebben is a kölföld, kölönösen Englandia példáját utánozzuk. Ott is csak két néposztály van: edj gazdag és edj szegény és a gazdag táplálja a szegényt. Ditséretes törekvés a kormánytól, hogj ezt nálunk is behozni akaz. Nodj segítségére van ebben a kormánynak a Molnár János apától is, a ki szent Óntól és szent János kenyerét osztogatja az iiré híveinek. Ez ittend penig a Nyogoti pályaudvar. Ez tulajdonképen már két év óta ki van telepítve az Ongyalfüldre, hanem ezért még itt van. A kormány minden évben fölvesz egy és fél milliónt a kitelepítési költségekre, de miután erre medy berlini 1901 január 6. express vonat, melyen minden évben legalápis 6 utas érkezik Budapestre, hát edjelűre mekhodjo ittend a pályaudvart és az Ongyalfüldre csak a nevezetesen hozoi tudósokat telepíti, a hol azok indyen állami gyógykezelésben részesölnek. Menjünk taváp! Általános jótékonyság. A mostanában uralkodó nyomor enyhítésére minden jószívű hazafi leteszi a maga áldozatát a jótékonyság oltárára. A tőkepénzesek filléreket, a pékek Stefánia-kifliket, a mészárosok felsárszeleteket, a tejkereskedők margarint, a borgyárosok bort adományoznak a szegény éhezőknek, szóval mindenki azzal járul a jótékony czélhoz, amivel rendelkezik. A többi közt sok adomány érkezett a szegények részére, melyeket a napilapok nem említenek: Topáz Gerzson: 50 db. alanyi költeményt; Kozma Andor: 15 tanbetyarat; Szabolcsi Miksa, az «Egyenlőség» szerkesztője : 500 szemelvényt a talmudból; Dr. Peres Gyula, kriminalista ügyvéd: 20 felfolyamodást és 30 védbeszédet; Gr. Mailáth Gusztáv erdélyi püspök: 25 pásztorlevelet ; Károly, az «Abbázia» főpinczére: 100 db. lazaságoktól levetett szivarszipkát.