Az Üstökös, 1902 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1902-01-05 / 1. szám

r 4­I A kísértetek. — Ballada. — Két kisértet jár az éjben, A hold lenéz rájuk: Oly izgatott azoknak a Halavány orczájuk! Kávéházból kávéházba Be-benézegetnek. . . Kik vagytok ti nyugtalanul Járó, kósza lelkek ? «Hah ! kén nekünk hamarján egy Kalabriász-párti — S nem bírunk egy harmadikat Sehol sem találni /» Füttylesi Móczi 56452. számú „express“ kalauzolása. Menjünk taván! Ez ittend a Deják-tér. Nevét önnön kapta, hogy rajta van a luthrános gimnázeum, merbe igen sok deják jár. Ezért hívják Deják-térnek. Ez arról is van nevezetes, hogy innen lehet leg­­sorsabban a Városligetbe kiérni. Oz ember odjanis megáll az a felsége a Király-ocza végénél, elkiáltja magát: «Kölni!», a mire oz egész Király-ocza meg­­fordul, ódj hodj oz ember edj minuta alott ott tanálja magát a városligeti végén. Menjünk taváp! Ez a monumentális épület ottond­o bozeliko. Észt ezért építették, hodj ha a monkanélküliség nodjon fu­lszaporodik, ledjen mindig monko kéznél. Őzért nem fejeszték még be már tiz év óta és nem is fogják befejezni soha. Ez tehát nodjban és kicsiny­ben visszatartja a monkanélkölieket a kivándorlástól és fel is van rá írva, hodj: «Eksztra Hongario ego sum via, veritas et vita», o mi annyit jelent, hodj: hazádnak rendületlenül! Menjünk taván! Ez ittend a lánczhíd. Ez az edyetlen láncz Buda­­pesten, o mej még nem volt becsapva a zálogházba. Ez valóságos unikom és ezért kell fizetni két krajczárt, o ki meg akarja nézni. Ottond túl a végén von edj hosszú tonell, o mi orre való, hogy oda tolják a lánczhidat, ha esik az esti. Menjünk tavan! Csillagászati óra. Tanár: Kohn Mór, mondd fel a leczkédet. Kohn Mór (fújja): «Mint már az előszóban emlí­tettem és többször is utaltam rá, különösen könyvem második részében, a hulló csillagok...» Tanár (ráförmed): Mit jár a szád! Ki mondta, hogy beszélj! ? Kohn Mór (ijedten): Tanár úr szólított fel. Tanár : Hazudsz bitang! (A diákokhoz.) Ugy­e, én nem szólítottam fel? A diákok (egyszerre): De igen. Tanár­­felkapja Kohn Mórt. Kohn Mór repül. Majd az egyik kezével fülénél fogva felemeli az egész osztályt, a másik kezével pedig pofozza, hogy mindegyik cyllago­kat lát.) Az igazgató (benyit): Mi van itt ? Tanár: Csillagászati óra. Igazgató (kimegy): Pardon ! Praktikus alkalmatosság. Látogató. Hát azok a lyukak minek vannak azon a ruha­­szekrényen ? Házigazda. Azok szellőztetek. Valahányszor egy hite­lező bekopogtat, én bezárkózom a szekrénybe. Kivált így «elseje» körül néh­a fél napokat is kell ott töltenem. ÜSTÖKÖS 1902. január 5.

Next