Az Üstökös, 1906 (49. évfolyam, 1-35. szám)

1906-01-01 / 1. szám

5 • ÜSTÖKÖS 5 Széll Kálmán : Nos, Laczikám, pénzügyőr, Sikerült-e hát a tőr, Van-e béke, van-e rend, Van-e békés parlament ? Lukács László : Csend, rend, béke ha nincsen, A Burgajtó kilincsen Mégis fordítottam én . . . Sz. K.: Ne légy olyan nagy legény, Hisz elérni mit se tudsz, Ha én jövök, már te futsz, S fenn az ernyő, fenn a puccz De kas nincs, a hova jutsz. L. L.: Mindegy, de én Bécsbe is Számot teszek s bár te is Az én dombomon kaparsz S béke­ levest is habarsz, Mégis furcsa a szerep És Rátótról a szelek Óva, félve hívnak el: «Kálmán, Kálmán óh jövel, Kettőt ellett a tehén . . . .» Sz. K. : Oh de én E régi viczczet ismerem, Ismételni is merem, Hisz megírták a lapok, Hogy a béke rám ragyog, Mert Andrássy és Hadik, Szóval a kik valakik, A kik grófok, nagy urak, Nem fordíták a rudat Meg a béke-kocsimon .... L. L.: Hogy ők urak, azt tudom. De én Kossuth jobb kezét Szorítottam : Ez beszéd ! Sz. K.:Meg is ittad a levét, No de mondd meg a nevét, A kit a császár keres, A ki nagy és bölcs, nemes, A kit audienzre hív. I L. L.: (Lágyul már a bikaszív). Hát lesz az én császárom Meghívóját én várom, Mert, a­mit más referál. . . Sz. K. : Az is igaz, az is áll. L. L. : De a jövő az enyém, Designálva leszek én. Sz. K.: Mi lesz akkor én velem? L. L.: Szóval ez egy kérelem. Sz. K.: Hisz tudod jól Laczikám, Van egy csomó boczikám, Mind rátóti fajszülött És ha én majd föltűnök, Megszolgálom én neked. L. L. : Ismerős az éneked, Szóval jutalomra vársz, De utamba minek állsz. Ha én békét akarok És Bécsbe felszaladok, Már ott is talál a hír, A­mit minden lap megír, Hogy tervemből mi se lesz, Mert ott lenn már Széli evez Az én békém tengerén. Sz. K. : Én ? L. L.: Te, te, a béke-vigécz. Sz. K. : S mit szól ehhez drága Bécs ? L. L. : Ezért rád jár haragom S ha kártyámat kirakom, Azt mutatja a jövő, Hogy Széll a békeszövő És rá mondja drága Bécs, Nem kell nekünk e vigécz. Sz. K. : Hát te mi vagy? nem vigécz? Csakhogy nálam van is ész, Mert az én szóm egy szó : pactum És eddig is dictum­ factum Olyan békekört csináltam .... L. L.: Hogy még én is csodáltam, De vigécz én nem vagyok, lásd, Hanem füled, szádat ellátsd S meghallod, hogy mi vagyok. Sz. K.: Oh mily kiváncsi vagyok. L. L. : Nohát halld, de ne nevess És ezentúl is szeress, Te vigécz vagy — csúf a szó ~ Én meg béke-utazó! Sz. K.: Aszó ! Iff Páros jelenet vagy: A ki hogy magyarázza.

Next