Út és Cél, 1974 (26. évfolyam, 1-5. szám)
1974-01-01 / 1. szám
ÚT ÉS CÉL, XXVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1974. JANUÁR-FEBRUÁR. szét a termelt javakat a világ népei közt központi irányítással. Ezzel összefügg az u.n. lakosságrobbanás jelensége. Krisztus születésekor mintegy 200 millió ember ehetett a Földön. Tehát elfértek és megtalálták maguknak az élelmet. Ma 3 milliárd fölé rúg a Föld lakóinak száma s az ezredfordulóra ez a szám megkétszereződik, majd 17 év múlva újra megkétszereződik. Elképzelni is iszonyatos ezt az emberhús tömeget! Ez enni kér, ruhára, házra, energiára van szüksége. Kétségtelen, hogy a mai termelési és elosztási módszerekkel ez a tömeg el nem látható. A világkormány gondos vezetése, szabályozása nélkül egymást falnák föl az emberek. Aztán hely is kell ennyi embernek. Egyszerűen képtelenség fenntartani az egyes nemzetek önző,kényelmeskedő helybőségét, amikor a világ másik részén úgy szorulnak egymásba az emberek, mint a halak a szardiniás dobozban. Már csak ezért sem maradhatnak fenn a nemzetek és azok politikai határai. A központi Világkormány ezen úgy segít, hogy gondos tervezéssel odairányítja, odatelepíti az emberfölösleget, ahol hely van, tekintet nélkül arra, hogy tetszike vagy sem. Az átlagember számára a területkérdés nem látszik oly problémának, mint pl.az olaj, vagy élelem. Pedig, aki egyszer is járt Hong Kongban, Tokióban vagy India népes vidékein,kóstolót kaphatott ebből a problémából, amivel maholnap szembe kell néznünk. Japán pl.napjainkban oly túlnépesedett, hogy az iparvállalatok egyszerűen nem találnak területet újabb gyárak létesítéséhez. Szükségessé teszi - mondják - a Világkormány megalakítását az általános energiakrízis. Rájöttünk ugyanis arra, hogy a Föld energiakészlete nem kimeríthetetlen. A gazdaságilag fejlett országok már nem fokozhatják energiaigényüket, mert annak előállítása, új bányák feltárása, új utak és kocsiparkok építése hovatovább már nem gazdaságos, azaz az energia egységára tetemesen fölmegy. A mai demokratikus kormányok egyszerűen nem mernek szigorú megszorításokat követelni az elkényeztetett lakosságtól népszerűségük rovására. Csak egy, a választók hangulatától nem érintett központi Világkormány hozhat itten üdvös intézkedéseket. (Diktatúra.) A modern termelés az esztelenségig pazarolja az energiát:pl. az ugyanannyi mennyiségű mezőgazdasági termék előállításához az amerikai fanner 250-szer több ener- rgiát használ föl, mint a kínai. Ugyanakkor képtelenségnek látszik, hogy az energiakímélő - primitív ! - módszerre térjenek át a kapitalista országok. Csak egy a gyökereket megrázó szerencsétlenség, vagy bolsevista kényszergazdálkodás elrendelése folytán kímélhetjük az energiát, egészen biztosan a temetés minimálisra esése mellett. További probléma, hogy a mezőgazdaság és hadászat 1969 óta nem tud többet kisajtolni a természetből. Ez a zéró növekedés az élelemellátásban egyre táguló szakadékot jelent a folyton szaporodó emberi-