Út és Cél, 1978 (30. évfolyam, 1-9. szám)
1978-01-01 / 1. szám
4TIT ÉS CÉL XXX. évf. 1. szám hiába, katasztrófába fulladnak az események, furcsa módon, senki sem látszik felelősségre vonhatónak. Legyen az gerillaháború szerte a világban vagy infláció. Úgy néz ki, mintha ezek a dolgok csak úgy maguktól történnének, mint az időjárás, vagy természeti katasztrófák. Pedig emberek csinálják. Ezeknek a láthatatlan embereknek egy része hataloméhes, a másik része megszállotta egy gondolatnak, amit gyakran őszinte jószándékkal akar szolgálni, egy haladószelleműnek mondott programnak, amit a középkor szerzetese mindamellett, kitűnő intuícióval - a sátán sugalmazásának tartott volna. Csak ha jobban belemerülünk a megfigyelésbe, ismerjük föl, hogy ezek az emberek valami megfoghatatlannak az uralma alá kerültek. Miként az alkoholista is egyszerűen aláveti akaratát egy láthatatlan démonnak. A lelkek felett ily módon uralkodó hatalmat senki és semmi nem ellenőrzi, mert materialista-racionalista gondolkodásunk nem tud ezzel kapcsolatban egy látható, tapintható valamire rámutatni. Lévén ez a jelenség a pszichológia világából, hajlamosak vagyunk nemcsak létezését tagadni, hanem a dolgokat olyképpen magyarázni, hogy azzal aztán végképp erőtlenekké válunk a rombolással szemben. Ez a láthatatlan, démonikus erő úgy jelenik meg tudati világunkban mint a mi tulajdon gondolatunk, és akaratunk. Ám káros kihatásait észreveszi a tudat, de bámulatos akrobatikával mindjárt remek magyarázattal nyugtatja meg önmagát. Ilyen "logikus" magyarázat bőven akad főképp a zsidók és kommunisták feszült lelkivilágában. Pl. a választott nép bizarr gondolata, az osztálygyűlölet, iga a vulgárantiszemitizmus is, az energiakrízis körüli lármás hőbörgés, a repülőcsészealjak beteg víziói, stb. Mind e jelenségek mögött, egyetlen pszichológiai tény rejlik: félelem a felszabaduló tudatalatti erőktől. A félelem az, amely az Apokalipszisben megragad minket. Ahogy Engels mondta, hogy az Apokalipszis tárgya a nagy szocialista társadalom s mennyire igaza van, hiszen valahol a bolsevizmus hatalomra került, a félelem megülte a lelkeket. A félelem rosszabb a legrosszabb ténynél. Ez a félelem lett lassan úrrá a XX. században az egész világon. Ahogy az írás mondja, hogy belehalnak az emberek a félelemben való várakozásba. Amíg az ember vallásos volt, a félelem a túlvilág és az Utolsó ítélet körüli dolgokba tevődött át és serkentett csodálatos alkotásokra. (Dies irrae, Sixtusi kápolna, stb.) Ma ez a félelem sokkal általánosabb és veszedelmesen eltorzult, mert további gaztettekre késztet, nem szólva arról, hogy a mai művészetekben a félelem valósággal a megtébolyodottság jellegét mutatja. Ezzel kapcsolatban Spengler rámutat arra, hogy a civilizációval (XIX. századdal) egyúttal a Világfélelemre (Weltangst) is szert tettünk, ami abból adódik, hogy a Kozmikus megmagyarázhatatlan jelenlététől állandóan fenyegetve érezzük magunkat, minthogy a vallás védőpalástját levetettük. Így lett a világfélelem a szülőanyja a Világkormánynak, az ESZSz-nek, minden szocializmusnak. S mivel ezek az intézmények rossz motivációból, a félelemből keletkeznek, megvalósulásukban át és át vannak itatva a félelemtől. Valamennyi vallás tanítása szerint pedig a démonok világa és maga a pokol nem más, mint a félelem. Valamennyi mitológiának világot mentő hőse (Mahabharata, Arjuna; görögök: Heracles, Jason; nálunk Wagner Siegfriedje) nem ismeri a félelmet. Ide kapcsolódik be a nemzetiszocializmus hősi életszemlélete. (Lásd alább.) Ki ne ismerné fel, hogy az Átalakuló Világ sorozatban tárgyalt RUDOLF HESS Er sitzt weil NATIONALSOZIALIST WAR, IST und BLEIBT! Er sitzt fuer uns alie in Spandau!