Út és Cél, 1983 (35. évfolyam, 3-9. szám)
1983-03-01 / 3. szám
Benyomásunk a "felelőtlen súgásokkal" kacsolatban az, hogy azokkal inkább a "hazacsalogató berkekben" élnek. Madarii amit a Rákosi-éra alatt átéltünk korántsem "andalitó lelkesítő mese" ahogy ő átélte, hanem az lidércnyomásos borzalmak borzalma. A "felszabadulás"-tól 1956-ig járt történelmi utat szegélyező bitek, jeltelen sirok alig lehet ürügy a likvidált magyar tízezrek, önmagunk elsiratására amely olyan hetykén, cinikusan "pótcselekvés"-nek tűnik a rendszer pihentagyú szellemóriásainál. Őszintén megvallva ezekben az időkben a nemzet zöme a saját testén érezte, kimondottan elszenvedte és ha szerencséje volt átélte /,vagy túlélte, azt a korszakalkotó történelmi szocialista fejlődést amelyet a DRAKULA - GARNITÚRA és a szovjet szuronyok mellett az "ószövetségi bosszú" reánk erőszakolt. Az 1956-os őszi események kinyitották a szemeket, főleg Moszkvában. Nem hiába kérdezte Krouchtchov, forradalmunk után hozzá rendelt Rákositól nemzetünk bölcs és nagy magisterétől : " Zsidó király akarsz lenni Magyarországon?!"... mmire röviden menesztették. - S, azok, akik utána jöttek nem hisszük, hogy tanultak inkább csak a moszkvai ukászt követik, s ezért történelmet nem csinálnak, még akkor sem ha azt hiszik! - ffig a független nemzeti és keresztény Magyarország ezeréves hivatása teljesítése közben a túlerővel szemben a II. Világháborúban elbukott, addig szovjet kreálta szocialista Magyar Népköztársaság állandó bukdácsolása közben a "régit feledve" magyarázgatja a "rossz bizonyítványt" Miért tehát ez a különös részben mosakodó, de főleg gresszív történelem szemlélet? Mi nyugtalanítja a rendszer tág lelkiismeretét 37 év történelmi távlatából kísérletként? Talán a nemzet zömét ért "traumája", amelyik útjában áll a Budapesten sanda szándékokkal betervezett magyar egységtörekvések szintezésű kísérleteinek az országhatáron belül és azon kívül is? - Sem a tébolyultnak tűnő magyar nemzeti emigráció, sem az otthon kisemmizett és megtűrt magyar néprétegek tudatszintje még nem érte el a "mazefizmus" fokát! Továbbá Szántó alábbi kitétele: "Az is fontos - a legfontosabb, hogy a tudásanyagon túl hat-e a történelem a jelen gyakorlatára; az emberek mindennapi magatartását formálja-e a történelem sugározta hazaszeretet?" A "hamleti" nagy kérdésre sem adja meg magának a választ. Ezt megtesszük helyette mi! - A történelmi tudásanyag összehasonlítására szolgáló támpont lehet. A jelen gyakorlatára, az állampolgárok mindennapi magatartására a közelmúlt, 1945" napjainkig tartó történelmi tapasztalatok a mérvadók, amelyek aligha járulnak hozzá a többség pozitív szocialista hazaszeretetének kialakításához". Szomorúan hat az alábbi beismerés, amelyik óvatos körülírással csak sejteti a lényeget: "Ha úgy vizsgáljuk a múltat, ahogyan történt, ha tudományként műveljük. Csakhogy ehhez le kell küzdenünk a "retusálás" ördögét. Gyakran a megszépítő messzeségből veszik szemügyre az érdekeltek saját maguk, családjuk, osztályuk a nemzet régmúlt eseményeit, hogy igazolják mai helyzetük jogosságát vagy elégtételt kapjanak az őket ért jogtalanságokért. Sokszor működik egy sajátos, történelmi "szemtengely-ferdülés". Marad a kérdés milyen szándékok vezetik a rendszert; abban, hogy a magyar történelmet most egyszerre tudományosan tárgyilagos alapon "retusálás" nélkül szeretné művelni? A 37 éve tartó erőszakkal fenntartott "szem-tengely ferdülés" annyira kancsallá tette a rendszert, hogy az már normális perspektívával való részére már aligha alkalmas. Mire tehát ez a köntörfalazó iszócséplő propaganda? A válasz, rejtve az alábbiakból kiolvasható: "A történelmi cselekvéshez jutott csoportok az előző, számukra kedvezőtlen korszak hibáit felnagyítják, eredményeit lekicsinylik. Így történt ez 1945 után a Horthy-korszakkal és mostanában így vagyunk a Rákosi Mátyás nevével fémjelzett évekkel. A történelmi egyoldalúság látászavara abban is megmutatkozik, hogy az eltorzított, koromfeketének festett közelmúltat megelőző korszak ilyenkor "megvilágosodik." A világos alapon még sötétebb a fekete. Ez nem optikai művelet, ez társadalmi értékképzés, rehabilitáció, én nem a történelmi igazságtétel kedvéért, hanem a tegnap rovására. Ez azonban dupla torzítás." Kitűnik az előbbiekből, hogy a rendszert nagyon előrehaladott, egyoldalú idült látászavarral is megverte már az Isten! így a Horthy korszak a Rákosi éra mellett szürkének, világosabbnak tűnik míg az utóbbi egészen feketének. Ez a társadalmi átértékelése a Horthy rendszernek kétségkívül értékképzést jelent a magát Kun Béla patkányforradalmával és Rákosi Népi demokráciájával lejáratott magyar szocializmus részére. Úgy látszik a rendszer rájött arra, hogy Horthy korszakra való szalonképesebb hivatkozással könyebbé válik a belépés a nemzet-