Út és Cél, 1984 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
XXXV. évfolyamszám............... UT és CÉL 1984 . január héjéhez és az emigrációban, amely a Szt Korona menekítésével foglalkozott és amelyben a történelmi tényeknek megfelelően ecsetelték a Nemzetvezető és Szöllősi Jenő szerepét az őket illető címek megadása mellett. Ezt az ünnepség vitán a beszámoló meg is köszönte a szónoknak. Az emlékműnek az Ausztriában szokásos Szt. Képes Oszlop jellege van. A Szt. Kép helyett az oszlop belsejében Magyarországról hozott vörös márványtábla ékeskedik, amelybe arannyal vésték a Korona képét és a megfelelő szöveget magyar és német nyelven. Az emlékművet két püspök jelenlétében a salzburgi hercegérsek avatta fel. Igen szépen beszélt a falu polgármestere is. Az idő gyönyörű volt. A zenekar eljátszotta a magyar és osztrák himnuszokat. Minden kifogástalan volt. Csak a sok fényképész és filmező /:az osztrák tv is küldött egy felvevő csoportot:/ zavart, mert miattuk néha nehéz volt követni az ünnep menetét. Mattsee községet és minden rendezőt hála és köszönet illet az emlékmű felállítása érdekében végzett munkájukért. Áldja a magyarok Istenekét! Néhány megjegyzés az UT és CÉL múlt évi karácsonyi számában Maros István: 11 A Hungarizmus az 1949 utáni Magyarországon11 című cikkéhez. A lap 8. oldalán említettekkel kapcsolatban kérdem a szerzőtől, hogyan tájékozódott a hungarista földrendezésre vonatkozólag, mert írása nem egyezik azzal, amit annak idején hivatalosan kidolgoztak. Beosztásomnál fogva mindvégig részt vettem azokon a hivatalos megbeszéléseken, amelyeket mind a földreform, mind a parasztság helyzetét illetően tartottak. Ezért kifogásolnom kell a cikkíró azon állítását, hogy a Hungarizmus gazdasági rendszere szerint " a termelő eszközök társadalmi tulajdonba adása szövetkezetesítés útján" történnék. Mi más lenne ez, mint Titóhoz hasonló zöld kommunizmus, ha nem a kivégzett Rajk László által hirdetett nemzeti kommunizmus? Azzal sem értek egyet, hogy "egyéni kezelésben csak akkora föld maradhat, amekkorát egy család a saját erejéből meg tud művelni". Ha úgy és azt írta volna a szerző, hogy egy család akkora föld juttatásában részesülhet, amelyet képes megművelni és amelyen meg tud élni, ez egyezett volna a hungarista földrendezési tervvel. De ahogyan ő ezt írta, azt is lehetne érteni belőle, hogy a megváltást szenvedők nem tarthatnának meg nagyobb területet, mint amekkorát saját erejükből képesek volnának megművelni. Ez távol állt attól, amit a vonatkozó Hungarista terv elérni szándékozott. Kísérleti gazdaságok létesítésére vonatkozóan sem egyezik a cikk a tervekkel. A Párt vezetővel többszöri megbeszélés után rögzítettük, hogy a mezőgazdasági üzemek nemesített vetőmagokkal és tenyés állatokkal való ellátása az alkalmas tájon létesítendő nemesítő üzemek feladata lesz. Ezek létesítéséhez előnyös feltételű állami segítséget kell adni, hogy aki tanulta a növény- és állatnemesítést és önállóan akar dolgozni, akkora terület juttatásban részesüljön, vagy megváltás esetében akkora terület birtokában maradjon, hogy az az eredményes növény- és állatnemesítéshez szükséges feltételeket biztosítsa. Ezzel szemben a cikkíró szerint "... a szükséges kísérleti gazdaságok is állami kezelésbe kerültek..." Ez a háborús állapot miatt meg sem történhetett, mert meg sem kezdhettük a földrendezési tervet megvalósítani. De ezzel kapcsolatban utalnom kell arra, hogy a hungarista földrendezési elképzelés a kommunistákéval szemben, amely megölte az egyéni, vállalkozási kedvet, annak pont az ellenkezőjét akarta megvalósítani, hogy kis parasztgazdaságok, kertgazdaságok és mintagazdaságok létesítésével az egyéni vállalkozó kedvét serkentse és előmozdítsa. Mert hiszen Szálasi Ferenc nem "proletárok által megmunkált agrárállamot" hanem "fejlett iparral rendelkező paraszt államot" akart építeni. Az iparral kapcsolatban is csodálkoznom kell Maros István következő megállapításán-: "...ipari vonatkozásban pedig legfeljebb 20 munkást foglalkoztató üzemek maradtak."" Ezt méghozzá úgy írja, mintha már megtörtént volna. Pedig a háborús káoszban nem lehetett szó bármilyen vonatkozásban gazdasági átállításról. Itt is Szálasira kell hivatkoznom, aki azt mondta: "Minden segítséget meg kell adni az ipari technika fejlesztéséhez, azonban kartelek és mamutvállalatok nem létesülhetnek. A nemzet érdekét szolgáló határig segíteni kell különösen a közhasználati cikkeket gyártó magánüzemeket, de a nagyüzemek hasznából progresszív adóztatással szociális szerveket és más közhasznú intézményeket támogatunk." Maros István testvért nem ismerem, de mivel azt látom, hogy nincs helyesen tájékozódva a hungarista tervekről, szükségesnek tartottam megjegyzéseimmel cikkét helyesbíteni. Tarjányi Imre