Út és Cél, 1985 (37. évfolyam, 2. szám)
1985-02-01 / 2. szám
XXXVII. évfolyam, 2.szám. ÚT és CÉL 1985. február hó. Hadifoglyok beláthatatlan sorát indították el Oroszország felé, de a katonákon kívül a magyar civil férfilakosság ezreit is erre az útra terelik, ahonnét csak egy töredék vergődik megint haza, hosszú hadifogság után. A szétbombázott fővárosban a fosztogató, tivornyázó, nőket megerőszakoló, rabló és öldöklő győztesek terrorja üldözte a kiéhezett, fázó, fizikailag és lelkileg agyongyötört lakosságot. A titkos rendőrség elkezdi működését... És ebben a pokolban a magyarság lelki ereje nem roppan össze: szervezkedik a kommunizmus ellen! A választásokon minden nyomás dacára, elenyészően kevés kommunista kerül be az új országgyűlésbe. És amikor ennek dacára - nyugati támogatás hiányában - Moszkva ráerőszakolja a magyarságra Rákosi kommunista csengőfrászos diktatúráját, oly háborodás lavinája indul meg, amelyet senki sem tud többé feltartani. 1956 októberében kitör a forradalom! Csak az események ilyen láncolatos ritmusával tudjuk kifejezésre juttatni azt az igazságot, hogy a nagyhatalmak által annyira megvetett kicsiny sakkfigura, a paraszt - a magyarság - talán több súllyal rendelkezik, mint ahogy azt az amerikai és angol politikusok gondolják. Vájjon akad-e nyugaton egyszer olyan történész, aki felteszi magában a kérdést: mi lett volna, ha Magyarország követvén Románia példáját 1944 október 15-én kapitulál? Elfogadja a Moszkva által diktált feltételeket, ahogy ezt a kormányzó és környezete angol-amerikai sugalmazásra hajlandó lett volna megtenni? Ebben az esetben a magyar hadsereg azonnal visszavonult volna a trianoni határok közé, beszüntette volna hadműveleteit a szovjet hadsereggel szemben és hátbatámadta volna a németeket, így október 15-én Magyarország területe a szovjet ellenőrzése alá került volna. Ha a németek csapataikat ki is tudták volna vonni a bekerítéstől, a szovjet erők úgyszólván Bécs előterébe kerültek volna már októberében és nem öt hónappal később, ahogy ez a valóságban történt. De októberben az angol-amerikai erők mind Franciaországban, mind Olaszországban még nem voltak olyan helyzetben, hogy Európa fontos kulcspozícióit meg tudták volna védeni egy Ausztrián keresztültörő szovjet hadseregtől, így az érte volna el Brennert és Salzburgon, valamint Linzen keresztül beelegázolt volna az értékes délnémet területekre. Ha ez megtörtént volna, ma nincs sem Ausztria, sem Nyugatnémetország, de kérdés, hogy a sok kommunista szavazóval rendelkező Franciaország és Olaszország meddig tudtak volna ellentállni a rájuk nehezedő szovjet nyomásnak? Ezért Magyarország ellenállása és főleg Budapest hősi harca nélkül ma nincs szabad Európa. De Európa számára lényeges és kibontakozása számára nélkülözhetetlen, hogy azok az európai országok, amelyek ma még egy téridegen hatalom csatlósai, visszaszerezzék függetlenségüket. A mi nemzetünk is oly körülmények közé szeretne végre megint kerülni, amelyek a Kárpát-Duna medencében élő tizenöt millió magyarnak a második világháború befjezése óta folytatott negyven esztendős sorvasztó politika helyett megint kibontakozást tudna biztosítani. De jó lenne ha VALAKI a történelmi vágányok váltóit végre úgy állítaná be, hogy ne lenne többé tilalomra körülöttünk! ♦ ■»«■■к***********#**********.*.*.*.***.*#*****.*..*..* "Császári elődeink széles alapokra építették fel a birodalmat, amelynek fenntartó erői közé mélyen beágyazták az erkölcsi érzést. A mi alattvalóink törhetetlen hűséggel viseltetnek uralkodójuk iránt, a gyermeki szeretet pedig népünk minden generációjának legszebb erényévé vált, amely nemzedékről nemzedékről nemzedékre átöröklődik. Ez a záloga a mi épületünk gyönyörű virágzásának és egyúttal a mi egészséges neveléseink örökös forrása. Legyetek készségesek testvéreitekkel szemben, a családban, mint férj és feleség értsétek meg egymást és legyetek hűek az egymáshoz való barátságban..." - 2 -