Út és Cél, 1985 (37. évfolyam, 2. szám)
1985-02-01 / 2. szám
XXXVII. évfolyam, 2.szám, ÚT és CÉL 1985. február hó. DÉLVIDÉKI KÉRDÉSEK Nemrégen kaptuk kézhez a "NAGY KÉPES NAPTÁR" és a "FELSZABADULÁS NAPTÁRA" című könyvet. Az abban szereplő cikkek hű képét adják azoknak az érzéseknek, melyek a délvidéki magyarságot akkor eltöltötték és azoknak a problémáknak, melyekkel szembe kellett nézni. A cikkek tartalma részben elvesztette aktualitását. De mivel a Délvidékről nagyon kevés írás jelent meg az emigrációban és a cikkek helyenként olyan kérdéseket tárgyalnak, melyek alig ismertek a csonka ország magyarsága előtt, célszerűnek tartjuk, hogy néhányat egy sorozat keretében ismertessünk az emigráció olvasóival. Ezzel egyúttal ösztökélni szeretnénk honfitársainkat, hogy minél többen foglalkozzanak hazánk történelmével és meg nem oldott problémáival, íme tehát a sorozat első közleménye. Bácsossy László miniszterelnök a „Felszabadulás Naptára” olvasóihoz A Délvidék sok megpróbáltatást kiállt magyar népe, amelynek hűségéért, kitartásáért a „Magyar Kenyér“ számomra mindig emlékezetes szabadkai ünnepén fejeztem ki ez egész nemzet hálás megbecsülését, többékevésbé még ma is a felszabadulás hatása alatt áll Az ünnepek azonban, bármily felejthetetlenek és bármily mély nyomokat is hagynak az emberek lelkében, mégis elmúlnak. Az idegen megszállást a felszabadulás követte, az ünneplést a munka hétköznapjai váltják fel. Az élet még nem térhet vissza rendes és megszokott medrébe, az események nem hagynak időt és módot arra, hogy a béke nyugodt derűjével az élet apró örömeinek szenteljük gondtalan napjainkat. Komoly időket élünk. Háború van. A harc és a munka ideje s nekünk a történelmi nemzedék hivatástudatával ennek megfelelően kell élnünk: dolgoznunk és küzdenünk. Vitéz honvédségünk, amely az ősmagyarok útján dicsőséget dicsőségre halmozva hazánk biztonságáért és egy új, igazságos európai rendért harcol, megteszi kötelességét. Nekünk ugyanakkor nem kisebb elszántsággal az országépítő munka arcvonalán kell küzdenünk. Feladataink nagyok és azok megoldása minden erőnk megfeszítését és sok áldozatot követel. Az országépítő munka első nehéz fejezetét a megcsonkított ország talpraállása és a nemzeti hadsereg megszervezése jelentette. A harc első hősi fejezete: a mindnyájunk előtt drága Délvidék visszaszerzése. Ez a nehéz munka és hősi küzdelem elválaszthatatlanul összeforrt Kormányzó Urunk bölcs és dicsőséges országosával. A munkában és harcban azonban nincs megállás. A most élő nemzedéknek újabb fejezeteket kell még írnia — verejtékkel és karddal — a magyar történelem fényes lapjaira. Állnunk kell az európai harcot, amely a mi küzdelmünk is és állnunk kell a munkát is a végső győzelemig. Az ország népének minden áldozatot meg kell hoznia nagyszerű hadseregéért s minden magyarnak részt kell vennie abban a nagy munkában, amelynek célja a nemzeti eszme, keresztény erkölcs és szociális igazság szilárd pillérein nyugvó boldogabb és megelégedetteb Magyarország kiépítése. Verejtékkel és vérrel öntöztük ezer éven át őseink földjét, a múltünk, történelmi jogaink, rendeltetésünk és hozott nagy áldozataink határozzák meg most is szerepünket és jelölik, ki a jövő útját. Nem kételkedem abban, hogy ezt a nemzet minden fia odaadással vállalja s abban sem, hogy ezen az úton és nagy szövetségeseinkkel együtt haladva a magyarság újból elfoglalja megillető helyét Európa ezen részén. A Délvidék magyar népére is nagy feladatok várnak. A felszabadulás ténye a megkönnyebbülés örömét hozta, a visszatérés a magyar közösségbe pedig igazi tartalmat ad neki. Nem kétlem, hogy a kormányzat és a délvidéki magyar lakosság közös igyekezetével ez a legrövidebb idő alatt befejeződik s a magyar haza legutóbb visszatért része velünk szívben-lélekben mielőbb újból összeforr. Ennek az emléknaptárnak fedőlapját első szent királyunk alakja díszíti. Jelképesnek és jelentőségteljesnek tekintem ezt. Hirdeti a szentistváni gondolat századokon át is termékeny erejét. Jelenti, hogy békések és jóakaratúak vagyunk, ha nem bánt bennünket senki. A történelem során szeretettel fogadtunk magunk közé mindenkit, aki jószívvel közeledett hozzánk. Nem kívántunk tőle mást, csak azt, hogy becsülje meg ezt a hazát, szeresse népét s kövesse hűséggel az ország törvényeit. A Délvidéken élő más népekkel szemben is a bánásmód igazságosságának, ugyanakkor azonban magyar népünk alkotó és felelősségteljes, több munkában is megnyilvánuló vezetésének kell érvényesülnie. A délvidéki magyarság országépítő tevékenységének egyik legnagyobb feladata ez. -5-