Út és Cél, 1988 (40. évfolyam, 2-6. szám)

1988-03-01 / 2. szám

4Q.ÉVF., 2.SZÁM JL JL ,1988 március-április, »■ÚT. És, CEj, iskari^thbol (JAnos apostol epilógja) Irta: VArady Antal * HjAba zArtAk szik­la S!RBAj HiAba tettek rA követ: ReAtalAl­ a szírt alatt is A SIRTÖRÖ FÉNYES KÖVET. HiAba verték a keresztre S szirrtAk keresztel oldalAt: Az ÉLETBONTÓ LÁNDZSA ÉLE Csupán holt testét jÁrta Ati Az EMBERIT MEGÖLTÉK BENNE, De ISTEN—LELK­E ÉL TOVÁBB, E?s szétszakítja mennydörögve A SÍRBOLT szIKLAOLDALAti S A HARMADIK NAP HAJNALÁBAN, A PIRKADÓ KELET FELÖL, Két Nap sugAra kél az égre, Az ÉJNEK SÍRI MÉLY­IBÖL VilÁgot hintve mind a kettő, Miló egyik, örök a mAsí Amaz az égi nap, a mÁsik A megfeszített MessiAs! S bejÁrja böszkén a vilAgot A NAGY TANULSÁG SZÓZATA: (Megtörte a halAlt a szellem! Halleluja, Halleluja!) S kelettől nyugatig rivallva, Mint az ítélet-harsona, ?V EZR­EDEK VIHARJÁN ÁLTAL RAzengi népek nagy sora: (A gondolatnak nincs halAla, Az Eszme győzhetetlen All!) HiAba béklyó, zsarnok önkény, HiAba börtön és halAl! A golgotákon a keresztek HiAba fognak Allan­i ! FöltÁmadnak, beteljesülnek A Messiások Alma I! A SIR ALÓL, BÖRTÖN FENEKÉRŐL Kitör a szárnyas gondolat S KIVÍVJA FÉNYES GYÖZEDELMÉT A FÖLD FÖLÖTT S AZ ÉG ALATT! JudAs utódai élni fognak Még évezredekig talAn; De az elÁvult Eszme fölkel A harmadik nap hajnalAn. S HIRDETNI FOGJA GLÓRIÁVAL MutatvAn Átvert oldalAt, Hogy a bakónak lAndzsaéle Csak a holt­testet jÁrta At. Hogy az Eszmének nincs halAla S KACAGJA A BAKÓKEZET; De útja a feltAmadAshoz Mindig latrok között vezet; Hogy MessiAs minden nagy eszme, Amelynek kész a Golgota... De KAR REA LEGMÉLYEBB SIR BORUL Egy sem marad feltAmadatlanul... Halleluja, az Eszme sorsa ez! Halleluja, Halleluja! /Tör KRISZTUSOM, ÉN PETER NEM LESZEK1. Irta: Alföldi Géza Krisztusom, én Péter nem leszek! Intőn a kakas hiába szólal, ÉN HITTEL VALLAK, ÉS MEG NEM TAGADLAK, NINCS BÖRTÖN, BITÓ, KÉRŐ SÓHAJ. LÁttam A SZEMED csillogAsAt, az örök egy Isten mosolygott rAu, míg hallgattalak, S KI BEITTAM SZAVAD, GŐGGEL KÖVETLEK A GOLGOTÁN. Ha mindenki elhagy, én soha. ÖRÖKRE HOZZÁD LÁNCOL, KÖT A HIT. S KELL, HOGY A HARCON valaki maradjon: HIRDETNI A MESTER SZAVAIT! Láttam az arcod a halál előtt. Örökre belém égett ez az arc. S amíg csak élek, ÉN HARCOLOK ÉRTED, HA MEGÖL IS EGYSZER EZ A HARC! Hirdetem kelettől nyugatig, AKI ÍGY HALT MEG, AZ ÖRÖKKÉ ÉL, MERT BENNE AZ 13 R, ” VAn LÁTHATATLANUL,­­ MÉGIS­ MÉGIS CSAK HOZZÁNK BESZÉL! Vagyok és maradok, ki voltam, ki rád hallgat, egy senki, szörke por; de aki érted, KIT VALLOK, KIT ÉRTEK, SOHA MAJD GYARÁN MEG NEM HAJOL. Meglesem minden apostolod, s halálba őzöm, aki megtagad, És HA KELL VÉRREL, KORBÁCCSAL, veréssel beteljesítem minden szavad. Tudom, Isten köldött a kínra, HOGY ÍGY HALTSAD MEG A TE NÉPEDET! S ÉN, AKI VÁRTALAK, HOGY MEGTAGADJALAK?... Krisztusom, én Péter nem leszek! (1946) ----------------*__________________ "NAGYPÉNTEK NÉLKÜL NINCS FELTÁMADÁS!"

Next