Útközben, 1977 (11. évfolyam, 1-4. szám)
1977 / 1. szám
SOMOGYI TÜKÖR A somogyi munkásság növekedése, szerkezetének és helyzetének alakulása A felszabadulás előtti Somogyot, mint a nagybirtokrendszer hazáját szokás emlegetni, nem is ok nélkül. Témám szempontjából azonban szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy Magyarországra ebben az időszakban a kapitalista termelés jellemző — bár gazdasági szerkezete a feudális maradványokból és az erősebb kapitalista országokból való gazdasági függésből adódóan, a nyugat-európai szinthez viszonyítva elmaradott. Hazánkban tehát — ezen belül megyénkben is — végső soron a tőkés termelési viszonyok uralkodtak, és ez alól a mezőgazdaság sem tudta magát kivonni. A mi viszonyainkra is érvényes volt az a lenini megközelítés, hogy a kapitalizmus nem szűkíthető le az iparra, főleg nem a gyáriparra. A munkásosztály összetételére — a fentiekből adódóan — az agrárproletariátus magas aránya volt jellemző. Ez országosan az egész proletariátusnak mintegy 35 százalékát tette ki. Somogyban pedig az agrárproletariátus aránya — a megye mezőgazdasági jellegéből fakadóan — jelentősen meghaladta az országos átlagot, annak csaknem a kétszeresét érte el. Ugyanakkor megyénkben is jelentős számú ipari munkás dolgozott. Ipari munkások A proletariátus legerősebb és leggyorsabban növekvő osztagát hazánkban — a felszabadulást megelőző időszakban — az ipari munkásság képezte. Összetétele azonban igen vegyes volt, jelentős része a kisiparban dolgozott. Míg országosan az ipari munkások csaknem 40 százaléka dolgozott a kisiparban, addig — abból következően, hogy megyénknek számottevő gyáripara nem volt — az összes ipari munkások mintegy 84 százaléka állt kisiparosok alkalmazásában. A Horthy-korszakban a megye ipara alig-alig fejlődött, csupán néhány üzem létesült. Ezek közül a kaposvári baromfifeldolgozó üzem (1938) és a Nagyatádi Konzervgyár (1942) megindítása figyelemreméltó ebből az időszakból. Amellett, hogy 1920-tól új üzemet keveset hoztak létre, a meglévők is megrekedtek a fejlődésben. A megye ipari elmaradottságában jelentősen közrejátszott egyes vezetők szűklátókörűsége, reakciós politikai beállítottsága is. Féltek a munkáslétszám növekedésétől, mivel úgy vélték, hogy ez talajt teremtett volna a szocialista eszmék megismeréséhez és terjesztéséhez. Somogyiak