Utóirat, 2009 (9. évfolyam, 1-6. szám)

2009 / 5. szám

ZENEI ALAP - HUMÁNUS ÉPÍTMÉNY Horváth Ágnes Zenei alap - humánus építmény KODÁLY ZOLTÁN NEVELÉSI KONCEPCIÓJÁRÓL Zeneértők, zenetanárok, legyenek mégoly gyakorlott szakemberek, gyakran zavarba jönnek, amikor röviden össze kellene foglalniuk Kodály zenei neveléssel kapcsolatos elveinek és az ezek nyomán kialakult módszertani koncepciónak a legfontosabb elemeit. Pedig ha lehántjuk Kodály koncepciójáról a tisztán és speciálisan zenére vonatkozó, tehát módszertani jellegű elemeket, akkor megállapíthatjuk, hogy nem csupán a zenére, hanem valamennyi művészeti ágra érvényesek. A kiindulópontjuk a görög nevelési eszmény, azaz az esztétikum szerves beépülése az emberek mindennapi életvilágába. A szépség felismerésének, illetve a jó és a rossz megkülönböztetésének képessége, a kreativitás, az alkotás ereje, a mások számára is gyönyörködtető műalkotás létrehozásának öröme nem csupán a zenére érvényes. K­odály koncepciójának összefoglalását érdemes a zene fo­galmával kezdeni. A „Legyen a zene mindenkié!" általáno­san ismert szlogenje mögött ugyanis Kodály egyértelmű esztétikai állásfoglalása húzódik meg. Ennek tükrében koránt­sem tekinthető minden hangzó megnyilvánulás a szó neme­sebb értelmében vett zenének.­ A zene Kodály felfogásában az adott kulturális közösség életérzéseit, vágyait, örömeit, csalódá­sait hosszas érlelődési folyamat révén, kicsiszolódott formában megjelenítő énekelt vagy hangszeren előadott dallam és har­mónia, vagy a tanulás és a tehetség által vezérelt művész-egyé­niség alkotómunkájával az adott közösség számára is követhető formában megkomponált zenemű. Ebből a meghatározásból­­ a görög klasszikus esztétikai felfogás szellemének megfelelő­en - kirekesztődik a pillanatnyi gyönyörűséget, felszínes szóra­koztatást szolgáló hanganyag hétköznapi, múlandó sokasága, amely gyakorlatilag mindenki számára hozzáférhető, különö­sebb felkészültség, ismeret, előtanulmány nélkül élvezhető. A kodályi gondolat lényege tehát abban rejlik, hogy a ma­gasabb minőséghez, a befogadási erőfeszítést igénylő művek megértéséhez, megszereléséhez adjon kulcsot a szélesebb tö­megek számára. Ez az esztétikai és nevelési szándék vezeti el a zenei analfabetizmus felszámolásának szükségességéhez, azok­nak az alapoknak a megtalálásához és/vagy megteremtéséhez, amelyek elvezethetik az érdeklődőt a legmagasabb értéket kép­viselő műalkotások értő befogadásához. A cél és a hozzá vezető út felismerése és kidolgozása Kodály számára is hosszú folyamat eredménye. Bár fiatalabb korában is ábrándozott arról, hogy a közönség nevelése mennyire fontos a művészet jeles alkotásainak közkinccsé tételéhez, a tényleges pedagógiai koncepció megalkotásához még több évtizedes ze­neszerzői és zenetudósi tevékenységen, s nem utolsó sorban a tanítványok áldozatos közreműködésén át vezetett az út.­ Mindebből kiderül, hogy itt nem egy önmagában álló ze­nepedagógiai konstrukcióról van szó, hiszen egy fokozatosan világhírűvé vált zeneszerző, akadémiai szinten tevékenykedő népzenekutató pályájának adott fordulópontján fogalmazód­nak meg azok a gondolatok, amelyeket az utókor végletes le­egyszerűsítéssel Kodály-módszerként aposztrofált. Milyen felismerések juttatták le Kodályt a koncepció megfo­galmazásáig? Először is a népdal, a népzene. Az énekelt népdal formai gazdagsága, dallami, ornamentális sokszínűsége, variabi­litása. Dallam és szöveg illeszkedése olyan világot tárt fel előtte, amelyet nem csak zeneszerzőként és tudósként tekintett minta­szerűnek. Felismerte, hogy a természetes hangszer, az énekszó minden egészséges ember számára veleszületett adottság, s megfelelő irányítással jó irányba alakítható, fejleszthető. A ze­nei nevelésnek a kiindulópontja tehát maga az emberi hang, az ének, amely ha közösségi tevékenységgé válik, megsokszorozza az egyén képességeit, s olyan élményekben részesíti az éneklőt, amely egész életére elkötelezi a zene számára, s ráadásul más embereknek is gyönyörűségére szolgál. Mint minden emberi tevékenység a szocializáció folyama­tában, a zenélés és az éneklés is akkor jelent valóban életre szóló elkötelezettséget, ha művelése már a korai gyermekkor­ban elkezdődik, akár a születése előtt, tehát már az édesanya zenei nevelésével. A ringatók és mondókák, pár hangra terjedő gyermekdalok a kicsinyek számára is követhetők, a kezdetle­ges dünnyögéstől fokozatosan eljuthatnak oda, hogy maguk is megszólaltassák a dalocskákat. Tudományos kísérletek a zenei tevékenység területén is bizonyították, hogy a legkisebb kor­ban szerzett élmények, benyomások, gyakorlati tapasztalatok később nehezen pótolható előnyöket jelentenek. Önmagában a zenei tevékenység, a zenetanulás nem me­rülhet ki a könnyebb, majd nehezebb dalocskák éneklésével. Bű

Next