Utunk, 1956 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1956-01-06 / 1. szám

VILA» PROLBTARIAl SGrESOUETeKl 1 - 11 A «f UM r D J KÖNYVEK "N J f/\t îi Művészeti jdalmi és odaírni és A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁG ÍRÓSZÖVETSÉGÉNEK LA K0nyVv ‘t 3 E G B D |lS&£ A > C S ^ Ki. düÉáá ír XI. ÉVFOLYAM 1. (375) SZÁM ÁRA 40 BANI — KOLOZSVÁR, 1956. JANUÁR 6. PÉNTEK A PÁRT ÚTMUTATÁSA A Román Munkáspárt 1!. kongrcsz- szusa történelmi jelentőségű ese­mény irodalmunk fejlődése szempont­jából is. Nemcsak azért, mert a kon­gresszus a nép egész alkotó tevé­kenységének célkitűzéseit (meghatá­rozva, közvetve az irodalomra is ki­hat, hanem közvetlenül az iroda­lomra vonatkozó megállapításai révén is. A Központi Vezetőség, Qh. Gheor- ghiu-Dej elvtárs által előterjesztett jelentése mélyrehatóan elemezte az ideológiai munka és irodalmunk •fej­lődésének döntő fontosságú kérdései 1. Több delegátus, u. m. losif Chi$i- nevschi, Miron Constantinescu, Leonte Rautu, Traian Sávulescu, V. Em. Gá­lán és mások felszólalása szintén nagy figyelmet szentelt a tudományos cs irodalmi élet különböző jelensé­geinek. Éppen ezért a kongresszus minden író számára a tanulságok ki apadhatatlan forrása és hatalmas se­gítség alkotó kérdéseinek megoldásá­ban. A Központi Vezetőség jelentése el­ismeréssel állapította meg. hogy az irodalom és művészet terén jelentős sikereket értünk el. „íróinknak és mű­vészeinknek sikerült az utóbbi évek­ben olyan műveket alkotniok — mon­dotta Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs -- amelyek megérdemelten kivívták a nép szeretetét.“ A népi hatalom évei ben olyan irodalom és művészet fej­lődött ki hazánkban, amelyet a nép a magáénak érez és amely fontos té nyezője az új ember neveléséért foly látott harcunknak. Igen -örvendetes hogy irodalmunkban és művészetünk­ben különböző nemzedékek képviselő: haladnak együtt. Pártunk politikája nak fényes igazolása, hogy ma mái országunk legtehetségesebb írói é; művészei a nép szolgálatába állítottál tehetségüket és műveikkel a szocializ mus építését kívánják előmozdítani A pírt megmutatta alkotóinknak te kétségük kibontakozásának nagyszert útját, a szocialista realizmus útját amely az új irodalom és művésze alapvető módszere és amely új, mi nőségi fokozat a hazai irodalom él művészet fejlődésében. A sikerek felmérésén túl a kongresz szus rámutatott azokra a hiányossá gokra is, amelyek a tartalom, a téma fika és a tnűvészi tökély szempont jóból ,:i-. g ruagmutatkoziidk irodai munkoan és a művészetben. Ugyan akkor leleplezett egynémely olyai téveszmét, amely akadályozta irodai műnk fejlődését és kijelölte pártszer vezeteink feladatát irodalmunk továb bi fejlődésének biztosítása érdekében „Annak a hősi harcnak száino nagy témája, döntő mozzanata, ame lyet dolgozó népünk ma a szocializ mus felépítéséért vív, az utóbbi évt zedek harcainak több nagy témája é fontos mozzanata csak kis mértékbe: tükröződik az irodalomban és művé szetben“ — állapítja meg a Közponl Vezetőség jelentése. Kétségtelen, hog ez irodalmunk egyik legnagyobb fc gyatékossága. És kétségtelen az is hogy ilyen vonatkozásban károsan ha tott az egyes művekben jelentkező se matikus ábrázolás. Nem véletlen, hog éppen itt, a tematikai fogyatékossá megállapításánál említi a jelentés egy( művek azon hibáját, hogy kegyszert sitik, sematikusan mutatják be a valc ságot. „Ez mindenekelőtt abban ji kifejezésre, hogy művészileg gyenge ábrázolják az új felsőbbrendűségét, régi vereségének és felszámolásána folyamatát." A sematikus ábrázolá mibenlétének e pontos meghatározás nagy segítség életünk döntő mozza natainak hiteles bemutatásáért folyta tott harcunkban. A kongresszus elítélt minden olya törekvést, amely a valóság meghanv sított, eltorzított bemutatását erec ményezi: „A szocialista realizmussá egyformán összeegyeztethetetlen mondotta Gheorghiu-Dej elvtárs — a élet rózsaszín bemutatása, a konflil tusmentesség s a hanyatló, eltűnőié ben lévő jelenségek beteges összev; logatása, valóságunk és új életünk hí seinek sötét színekkel való megrajzc lása. A nép olyan műveket vár a íróktól és a művészektől, amelyek társadalmi-történelmi jelenségek 1< nyegét ábrázolják, új valóságunkat maga állandó fejlődésében, kiapac hatatlan gazdagságában és sokoldalt ságában mutatják be, mindenek elő1 pedig azt a nagyszerű alkotó műnk; tükrözik, amellyel népünk az új társ; dalmat építi és amelyben maga is á alakul.” A párt felhívása a néj nek azt az -igényét tolmácso ja, hogy az irodalom sokoldalúa mutassa be a régi és az új harcát e minden eszközzel segítse az új győze mét. Ehhez természetesen hozzá ta: tozik a régi minden maradványána erőteljes bírálata is. Miron Constar tinescu elvtárs felszólalásában részh tesen kifejtette ezt, amikor a szatir fejlődésének szükségességére mutató rá. „Szenvedéllyel és nemes gyűlöle tel kell ostorozni mindazt, ami e avult, az osztályellenséget, az embere tudatában még megbúvó régi nézete maradványait, a karrierizmust, a bi rokráciát, a talpnyalást, a rágalrm zást, a közjavak iránti nemtörődön séget, a becstelenséget. Elkerülhetetli írül szükséges a szatirikus műfajok: szatirikus vers és próza, a szatirikt színművek további fejlődése. Ezeki mind az igaz, az új, a szocialista üg győzelmének szolgálatába kell áll tani.“ A kongresszus dokumentumai mei mutatták azoknak az „elméleteknél a káros voltát, amelyek az osztályha úgynevezett „felfüggesztéséről“ b szélnek, és amelyek különösen az író művészek és tudósok körében terjei tek "fel. A Központi Vezetőség jelenté: hangsúlyozta, hagy a jelenlegi sz A Román Munkáspárt II. kongresszusán megválasztott Központi Vezetőség összetétele A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagjai ANDRASY ZOLTÁN. Üj öntés 1. Alexa Augustin 22. Dalea Mihai 42. Murgulescu llie 2. Apostol Gheorghe 23. Dánálache F’orian 43. Niculescu Mizil Paul 3. Balalia Dumitru 24. Drághici Alexandru 44. Pas Ion 4. Barna loan 25. Drágoescu Petre 45. Patilinet Vasile * 5. Bereziţchi Dumitru 26. Dulgheru Radu 46. Petre Lupu 6. Bîrlădeanu Alexandru 27. Fazekas János 47. Pîrvulescu Constantin 7. Bodnăraş Emil 28. Florescu Mihai 48. Popa Gherasim 8. Borilă Petre 29. Gavriliuc Mihai 49. Preoteasa Grigore 9. Breitenhofer Anton 30. Gheorghiu-Dej Gheorghe 50. Rădoi Gheorghe 10. Bughici Simion 31. Gheorghiu Viadimir 51. Răuiu Leonte 11. Bunaciu Avram 32. Gluvacov Ioan 52. Sălăjan Leontin 12. Ceauşescu Nicolae 33. Guiná Nicolae 53. Scarlat Constantin 13. Chişinevschi losiî 34. Hosu Gheorghe 54. Şerban Miron 14. Chivu Stoica 35. Ion Gheorghe 55. Solomon Barbu 15. Crăciun Constanţa 36. Sordáchescu Feodor 56. Stancu Aurel 16. Colin Dumitru 37. Jója Atanase 57. Stoica Gheorghe 17. Constantinescu Miron 38. Kovács György 58. Toma Sorin 18. Cozma Ion 39. Lascu Elena Iordáchescu 59. Ţurcanu Ene 20. Csupor Lajos 40. Mogyorós Sándor 60. Vass Gizelia 19. Cotoţ Ion 41. Muzsik Miháiy 61. Voitec Ştefan 21. Daju Pavel A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének póttagjai 1. Alexe Eugen 2. Aiinajan Bujor 3. Bayerle Iosif 4. Banc Iosif 5. Berghianu Maxim 6. Bontea Stefan 7. Catana Nicolae 8. Cotoveanu Iacob 9. Cristache Vasile 10. Dobre ion 11. Doncea Constantin 12. Fulger Cornel 13. Gheorghiu Dumitru 14. Giosan N’icolae 15. Ichim Ion 16. Ionescu Vasile 17. Ioniţă Ion 18. Malinschi Vasile 19. Manole Ofelia 20. Marinescu Aueta 21. Mateescu Coi stantin 22. Maurer Gheorghe 23. Moisescu Anton 24. Nădejde Costin 25. Răceanu Ileana 26. Roşianu Mihail 27. Simulescu Dumitru 28. Toma Ana 29. Trofin Virgil 30. Ţugui Pavel 31. Vaida Vasile 32. Vasilichi Gheorghe 33. Verdeţ Ilie 34. Voicu Ştefan 35. Zaharescu Barbu A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének plenáris ülése A Román Munkáspártnak a II. pártkongresszuson Kz RMP KV Titkársága megválasztott Központi Vezetősége december 28-án --------------------------------------­délután plenáris ülést tartott. Az RMP Központi Vezetőségének első titkárává vá­lasztották Az RMP KV Politbürójának tagjai A plenáris iilés egyhangúlag megválasztotta az RMP Központi Vezetőségének Politbüróját. Gheorghiu-Dej Gheorghe Chivu Stoica Chi$inevschi Iosif Apostol Gheorghe Mogyorós Sándor Bodnára$ Emil Constantinescu Miron Plrvulescu Constantin Borilä Petre Drághici Alexandru Ceau§escu Nicolae Az RMP KV Politbürójának póttagjai A Politbüro póttagjainak az alábbi elvtársakat vá­lasztották meg: Ccliu Dumitru Säläjan Leontin Ráutu Leonte Voitec Stefan A plenáris ülés egyhangúlag megválasztotta az RMP KV Titkárságát. Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtársat Az RMP KV titkáraivá választották a következő elvtársakat: Chi^inevschi Iosif Ceau$escu Nicolae Fazekas János Cozma Ion A Párt Ellenőrző Bizottsága A plenáris ülés megválasztotta a Párt Ellenőrző Bizottságát, amelynek tagjai lettek: Elnök: Alelnökök: Titkár: Tagok: Plrvulescu Constantin Vinţe Ion Chişinevschi Liuba Duduman Ştefan Gombos Mihály lonescu Gheorghe Petrişor Alchiu A Kolozsvár­im tományi képzőművészeti kiállítás anyagából FORRADALMUNK* JELLEGÉRŐL ÉS SZAKASZAIRÓL Az RMP Központi Revíziós Bizottságának összetétele Ardeleanu Iosif; Beldean Ion; Bríneu Zina, Cristescu Eugenia; Redlinger Oszkár; Rudenko Teodor; Szén- j Dumilru; Duma Aurél; Dumitrescu Vasile; Florescu kovics Sándor; Tiulescu Constantin; Vass László; Vin- : Gheorghe; Gheltz Filip; Gherghelas Anton; Mataisz tilá Marin; Zaharia Tánase. Péter; Mogos Iosif; Nieuli Ion; Popa Emil; Rádáceanu A KV plenáris ülése megbízta a Politbürót, tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy az egész párt megvitassa a kongresszus történelmi jelentőségű ha­tározatait és állapítsa meg, hogy milyen intézkedése­ket kell foganatosítani e határozatok valóraváltása érdekében. A Központi Revíziós Bizottság ülése December 28-án délután tartották meg a Központi ziós Bizottság elnökévé POPA EMIL elvtársat vá- Reviziós Bizottság alakuló ülését. A Központi Revi- lasztották meg. A Román Munkáspárt II. kongresz- ** szusának dokumentumai — a for­radalmi elmélet és gyakorlat egysé­gének jegyében — számos, elméleti s gyakorlati szempontból egyaránt nagy jelentőségű kérdésre adnak választ. Egy ilyen probléma: forradalmunk jel­legének. szakaszainak és e forradalom által létrehozott hatalom természeté­nek a kérdése. Ezek tekintetében sok hibás, zavaros vélemény került felszín­re. Az új társadalom építésének gya­korlati műve, a helyes gyakorlati irány­elvek kidolgozása elválaszthatatlan e gyakorlat tudományos alapját alkotó elméleti szempontok tisztázásától. Az ojszág forradalmi átalakításában e'iért eredményeink s az elkövetett hibák csak a marxista-leninista elmélet tük­rében értékelhetők helyesen, az új fel­adatok megállapítása pedig-csak a szi­lárd elméleti alapvetés segítségével le­het célravezető. Éppen ezért nem vé­letlen, hogy a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tevékenységé­ről előterjesztett kongresszusi beszá­molójában Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs behatóan elemezte a népi demokratikus forradalom, a népi demokratikus hata­lom alapvető elméleti kérdéseit. M i határozza meg valamely forra­dalom típusát? A forradalom marxi- lenini elmélete szerint egy forradalom jellegét, tartalmát az határozza meg, hegy milyen termelési viszonyokat számol fel és milyeneket állít helyükbe. Az illető forradalom típusának megha­tározásában szerepet játszanak továb­bá a forradalom hajtóerői, vagyis a forradalmat végrehajtó, megvalósító osztályok. E kritériumok alapján or­szágunk forradalmi átalakulását nem tekinthetjük mindvégig azonos tartal­mú folyamatnak. Ha ugyanis azt vesz- sziik figyelembe, hogy a népi forrada­lom milyen termelési viszonyok meg­szüntetésére, illetve létesítésére irányul és milyen osztályok valósították meg ezt a forradalmat, akkor hazánk for­radalmi átalakulásában két szakaszt különböztethetünk meg. A forradalom első szakaszának ag­rár, antifeudális és antiimperialista jel­lege volt. Tartalmát és hajtóerőit te­kintve a burzsoá-demokratikus forrada­lom kiteljesítését jelentette. Miben ál­lolt ennek az első szakasznak a fela­data? Minden forradalom alapvető kérdése a hatalom kérdése. Már a KRP V. kongresszusa, — mint isme­retes — megállapította, hogy a küszö­bön álló forradalom feladata meg- dönteni a burzsoá-földesúri államhatal­mat és létrehozni a proletariátus és a parasztság forradalmi-demokratikus diktatúráját. Ami a termelési viszo­nyok kérdését illeti, az V. kongresszus leszögezte, hogy a forradalomnak a hűbéri termelési viszonyok maradvá­nyait kell felszámolnia, elsősorban a nagybirtokot. Mivel az imperializmus korszakában a polgárság velejéig re­akciós, ellenforradalmi osztály, a ro­mániai burzsoá-demokratikus forrada­lom kiteljesítésének vezető ereje csak a proletariátus lehet. A forradalmat vezető munkásosztálynak viszont szö­vetkeznie kell a parasztság alaptöme­geivel. Pártunk tehát biztos stratégiai pers­pektívával rendelkezett, ami a forrada­lom alapvető célkitűzéseit és mozgató erőit illeti. Ez a tudományos előrelátás azonban nem vértezhette fel a forrada­lom tényleges lefolyásának minden konkrét részletére kiterjedő ismeretével. E sajátos történelmi körülmények csak a forradalom megvalósulásának mene­tében jelentkeznek; felismerni ezeket csak a forradalmi harc sodrában volt lehetséges. A forradalom marxi-lenini elmélete nem kaptafa, amelyre ráhúz­hatok az élő forradalom rendkívül vál­tozatos, országról-országra eltérő, ele­ven jelenségei. Ebben a vonatkozásban is érvényes Lepin megállapítása: „A gyakorlat magasabbrendű, mint a meg­ismerés (az elméleti megismerés), mert nemcsak az általánosság, hanem a köz­vetlen valóság rangja is megilleti.” A forradalom konkrét vezetésének mód­szerei csak a forradalomban való részt- vétel, a forradalom kiteljesítésének so­rán dolgozhatók ki. Erre természetesen nem vállalkozhatott annak idején az V. kongresszus. A pártvezetés tudomá­nyos jellege — többek között — azonban éppen abban rejlik, hogy a párt az alapvető stratégiai terv birtokában. helyesen tájékozódjék a valóság, a for­radalmi harc konkrét feltételei között és megtalálja e stratégia megvalósí.á- sának adekvát harcászati módszereit. P ártunk valóban alkotó módon al­kalmazta a forradalom marxi-le­nini elméletét, az V. kongresszus által kidolgozott stratégiai tervet azok kö­zött az új körülmények között, ame­lyekben kezdetét vette a polgári-demo­kratikus forradalom kiteljesítése. Mi jellemezte az adott forradalmi hely zetet? Milyen történelmi körülmények szabták meg a polgári-demokratikus forradalom kiteljesítését megvalósító népi forradalom első szakaszának a kezdetét? A népi forradalom kezdetét jelzi' fegyveres felkelés a szovjet hadsereg által a hitlerista és antoneszkánus csa­patokra wéíl B-eg.:srranisíű v.r-séd­ből, valamint a pártvezelte népi töme­geknek a fasiszta iga alóii felszabadi; Iáiért vívott harcából nőtt ki. A felke­lést pártunk szervezte és vezette, sike­réhez pedig döntő mértékben járult hozzá az a körülmény, hogy a párt meg tudta valósítani a fasizmus ellen harcoló népi erőknek, valamint a had­sereg hazafias elemeinek egybehangolt akcióját. A fegyveres felkelés megdöntötte az antoneszkánus diktatúrát, felszabadí­totta Romániát. Hazánk kilépett a hit­lerista háborúból, hadserege pedig részt vett — a szovjet hadsereg olda­lán — a hitlerista csapatoknak az or­szágból való kiűzésében, a hitlerizmus katonai megsemmisítésében. A fegyve­res felkelés azonban nem vezetett, nem vezethetett azonnal a tőkés-földes­úri hatalom és rendszer teljes felszá­molásához. A fegyveres felkelés győ­zelme, a szovjet hadsereg csapásai alapjaiban ingatták meg a kizsákmá­nyoló osztályok pozícióit, de az au­gusztus 23 és 1945 március 6 közötti kormányokban még túlsúlyban volt a burzsoázia és a földbirtokos osztály. A hatalomért vívott harc csak március 6-án dőlt el, amikor a városi és a fa­lusi néptömegek küzdelme életre hívta a aépi demokratikus hatalmat. A néni demokrácia a népi tömegek harcának az eredménye, ,,a népi de­mokratikus rendszer — állapítja meg Gheorghiu-Dej elvtárs jelentésében — a történelem igazi alkotójának, a nép­nek a műve." ilyen formákat öltött a pártvezette ■ ■ tömegek harca a polgári-demokra­tikus forradalom kiteljesítéséért, a népi demokráciáért? A forradalom első sza­kaszának agrár, antifeudális jellegé­ből következett a földbirtokosok kisajá­tításáért, a demokratikus földreformért vívott harc, amely a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének a megszilárdulásához vezetett. A már­cius 6-ig terjedő szakaszban a párt támadásának irányát a burzsoázia és a földbirtokosság fő erőinek felmorzso­lása szabta meg. Ennek érdekében a párt széles, demokratikus harci frontot hozott létre, amely akkori szövetsége­sein — a parasztságon és a többi kis­polgári rétegeken — kívül közvetlen tartalékokat is felölelt, például a libe­rális burzsoázia egyik csoportját. A forradalom antifeudális feladatainak teljesítése elválaszthatatlanul egybe­kapcsolódott anriimperialista jellegé­ből származó feladataival. A földbirto­kosok ugyanis az országot rabláncra fűző imperialista hatalmak belső táma­szai voltak, a feudális termelési viszo­nyokat hordozó földbirtokos osztály össze volt fonódva a nemzetközi mono­poltőkét kiszolgáló hazai finánctőké­vel. Ha a fegyveres felkelés és a már­cius 6-ig terjedő időszakasz harcai nem is vezettek azonnal a népi hata­lom megszületéséhez, e küzdelmek megteremtették az új népi demokrati­kus hatalom elemeit, csíráit. Melyek voltak ezek az elemek? Az Országos Demokratikus Arcvonal, amelynek sike­rült jelentős poziejókat kivívnia mind a kormányban, mind az államgépezet­ben, a fegyveres hazafias alakulatok, az üzemi és parasztbizottságok és ma­guk a forradalmi munkástömegek, amelyek birtokukba vették az utcákat és egyes üzemeket. Ennek a megállapításával a Köz­ponti Vezetőség jelentése tisztázza azt a hazai filozófiai és társadalomtudo- (f oly tatás a 4. oldalon) GALL ERNŐ kaszban az osztalyelienseg, amelyet a | gazdasági élet döntő fontosságú szek­toraiban szétzúztunk, egyre inkább az ideológiai arcvonalba csoportosítja • erőit. Éppen ezért pártunk egyik leg­fontosabb feladatának tekinti a bur- zsoá ideológia befolyása elleni küzdei- | inét. Ebben a szakaszban, magasrendü ! ideológiai éberségre van szükség, j valamint arra, tiogy mélyrehatóan és sokoldalúan elsajátítsuk a marxi- j lenini ideológiát. Szembe kell szán­nunk a burzsoá irodalom be- j folyásának olyan maradványaival, mint amilyen például a fór- j maiizmus és a szubjektivizmus, j Szemoe kell szállnunk a burzsoá na- J cionalizrnus bármiféle megnyilvánulá- j sával. A kongresszus megánapitoita, hogy ilyen megnyilvánulások felbuk­kantak egyes román és más nemzeti­ségű írók műveiben. Az ilyen, a baráti j és harcostársi szellemtől idegen na- j cionalista megnyilvánulásokat fel kell I fedni, bármilyen köntös mögé rejtőz- j nek is, kíméletlenül le kell leplezni és j meg kell szüntetni őket. A burzsoá ideológia befolyásának megnyilvánulása irodalmi életünkben az alkotás szabadságának gyakori fél- | remagyarázása, az e téren jelentkező nyílt vagy burkolt demagóg agitáció. Az „alkotás szabadságáról“ szóló állí­tólagos elmélet mögött — állapította meg Miron Constantinescu elvtárs — rendszerint az a szándék húzódik meg, hogy távol tartsa az alkotókat az ob­jektív valóságtól, e valóság megisme­résétől és művészi kifejezésétől, az a szándék, hogy kétségbe vonja az esz­mei gazdagság döntő szerepét a mű­vészetben és kritikátlanul egy kalap alá vegye az egész irodalmi és mű- ! vészeti örökséget, az a szándék, hogy j elkerülje az alkotás párt általi eszmei ; irányítását“. A párt miközben elveti az iroda- j lom pártosságát aláásó hamis elmélete­ket, hangsúlyozza, hogy a szocialista realizmus ellensége minden mechani- i kus nivellálásnak vagy egyenlősítés- j nek az alkotásban és a legnagyobb j lehetőségeket biztosítja a művész egyé- ! niségének szabad megnyilvánulásához, tág teret enged a legváltozatosabb..i művészi ízlésnek. A párt épp oly határozoüan igényli i a művek művészi tökélyét, mint esz- j mei tisztaságát és gazdagságát. „Az ! új, szépre vágyó közönség elvárja — hangsúlyozza a Központi Vezetőség jelentése —, hogy a szerzők magas j művészi színvonalon, nagyszerű témá- j jukhoz méltóan alkossák meg művei- j két. Az igazi művészettől idegen min- | den száraz, szürke és szimplista meg­• oldás, idegen tőle a közönségesség és . a naturalizmus.“ Az irodalom nevelő i hatása nemcsak a tartalmától függ, ha­■ nem a művészi formájától is. Éppen ; ezért szembe kell szállni minden olyan ■ törekvéssel, amely hajlamos lebecsülni • a művészi forma fontosságát. De szem­, be kell szállni az olyan törekvésekkel . ■ is, amelyek külön akarják választani : ■ a formát a tartalomtól, hogy csökkent- i 1 sék az eszmei tartalom fontosságát, ; tagadják ennek döntő szerepét a mű- 1 s vészetben. A művészet nemcsak a forma, hanem j ■ az egész mű, a tartalom és forma j I -egységének szépsége — s ez a szépség < " nem öncélú. Igen meggyőzően fejezte I t ezt ki Miron Constantinescu elvtárs, ; amikor a pártosság elvéről, a társacial- ; műnk objektív fejlődéséből fakadó 1 eszménk lényegéről szólva megálla­• pította: „Az irodalom és a művészet ■ szépsége nem lehet és nem szabad, hogy meddő szépség legyen, amely i semmi hasznára nincs az embereknek ■ és a szocialista társadalomnak, mind­• ennek a dolgozókat és az általuk al- I kötött társadalmat kell szolgálnia, ne • csak útitárs legyen, hanem igazi elv­■ társ e nagy mű megalkotásában“. A kongresszus feladatunkul tűzte ki, hogy távolítsunk el minden aka­dályt, amely gátolja irodalmunk és mű­vészetünk fejlődését. „Pártszervezeteink , feladata — mondotta Gh. Gheorghiu- ' Dej elvtárs — erélyesen küzdeni a kölcsönös tömjénezés, a csoportokra j oszlás és a tespedés ellen, az ellen, . hogy egyesek ezt válasszák a bátor, mélyen elvszerű és pártos viták he- |. lyett.“ Nagyon sok múlik e tekintet- j ben a személyes példamutatáson, a kommunista írók, az élenjáró, nagy tekintélynek örvendő írók személyes példamutatásán. Igen érdekes ebből a szempontból, amit V. Em. Gálán , mondott: „A tapasztalat győzött meg 5 arról, hogy csak a saját példamutatá- . sunkból kiindulva dönthetj-ük meg a . kritika és önkritika iránti bohém ma- ( gatartás utolsó maradványait is és így . tépjük ki végérvényesen közösségi éle- . tünkből a két rokon gyomot: a kólcsó- j nős tömjénezést s a pletyka, az irrtri- t ka, a rágalom szellemét.“ Az írók pártalapszervezeteire igen- nagy feladatok hárulnak az eljövendő < sikereink biztosításában. Az alapszer­< vezet fel kell, hogy vesse az irodalom- fejlődésének döntő kérdéseit, központi- feladatává kell tennie az írók kom- . munista nevelését, a párt vonalának . érvényesítését és védelmét az iroda- 3 lomban. s Nem kétséges, hogy íróink és mű- t vészeink mindent megtesznek, hogy y becsülettel teljesítsék azokat a felada­- tokát, amelyek elé a pártkongresszus, a nép növekvő igénye állítja őket.- Nem kétséges, hogy — amint a Köz- “ ponti Vezetőség jelentése megállapít- c ja — „íróink és művészeink olyan- műveket fognak adni a népnek, ame- :, lyeknek eszmei tartalma és művészi- kitejezőereje méltó a hazánkban vég- e bemenő forradalmi változások viharos i- korszakához!“

Next

/
Thumbnails
Contents