Utunk, 1965 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1965-01-01 / 1. szám
8 SÜTÜNK VITA! VITA! VITA! KEDVES GYEREKEK, lapocskátok, az ösvénykénk végre egy kis vitácskát rendez nektek. A szerkesztő bácsik és rovatocska vezetöcske nénik, akik mindig az élet izzó-lüktető ütőerén tartják pulzusukat, bizony megmondják most tinéktek, mi foglalkoztat benneteket a legjobban. Mert mi ezt már most tudjuk, de ti édes pici butucskák vagytok, és majd csak a vita után fogjátok megtudni. A szerkesztő bácsik most felvetik a kérdést, és részben otthagyják, ahová vetődött, részben pedig levonják azt a következtetést, amely a ti elkövetkező hozzászólásaitokból már most leszűrhető. Életetekbe betört a technika vívmánya — a roller. Milyen ki-, be- és visszahatással van ez rátok? Jobbak vagytok-e tőle, vagy rosszabbak? Levon-e belőletek valamit, hozzáad-e személyiségetekhez vagy pedig se nem oszt, se nem szoroz? (Majd ha nagyobbak lesztek, a kedves szerkesztő bácsik a differenciálszámításról is mondanak valami vicceset, most elégedjetek meg a négy alapművelettel.) Vitaindító végkövetkeztetésként közöljük Tóni bácsi, az ismert emberallerológus magvas értekezését. (Ebből is láthatjátok, hogy a magvat nem szabad lenyelni, hanem szépen ki kell köpni!) Emberség — rollerság... írta: Tóni bácsi (jobbra)érdemes emberollerológus’ Roller vagy nem roller? Ez ma már ' nem kérdés! A kérdés ez: roller, de hogyan? Roller, de miért? Per qué? Quousque tandem? Ma már mindenki egyetért azzal, hogy a roller a jármű. A járműkultúrszociológiatörténet minden adata tanúsítja, hogy a járműtulajdonos, úgyis mint olyan, kiváltságos helyzetet vívott ki magának a társadalomban. Vegyük például a lovat. Ki az, aki lóhátról beszélhet a gyalogossal? A lójármű tulajdonosa! Ki az, aki a Kanizsa felé igyekvő széles rétegek előtt jár? A masinista! Ki a szép ember a népdal ajakon? Szép ember a kalauz, kalauz! (Énekel-e valaki is arról, hogy szép ember a szerkesztő?! Vagy a közíró?!!) A járműbirtoklás tehát kétségtelenül egyoldalú és torz beállítást von maga utána társadalmi értékskálán. Vegyük a rollert. Mit tapasztalhatunk? Azt, hogy a láb elveszti eredeti hivatását és a roller hajtóerőművévé változik, a kéz — a természet és a társadalom e csodálatos ajándéka s egyszersmind ugyanakkor egyben terméke — a rollerkormány famívű rúdjának meghosszabbítása lesz; a nyelv- és beszédkészséget — a természet és társadalom e másik csodálatos ajándékát s egyben ugyanakkor egyszersmind termékét — felváltják a tütütühöz és csingilingilingilinghez hasonló értelmetlen kifejezések, a szűból minden nemesbév kivész azt az egy ösztönös és éppen ezért inhumánus vágyat kivéve, hogy nyomás, húzzuk be az előttünk guruló srácot. Íme a roller, mint a teljes elidegenedés és dezumanizálódás eszköze. Aki ember akar maradni, lépjen az le a roller guruló és kemény és rideg lécéről és menjen vissza az édesanyatermészet lágy ölébe. / VITA! VITA! VITA! Az emberke és a roller A szerkesztőség megjegyzése: A vitát megnyitjuk. Kedves gyerekek, várjuk hozzászólásaitokat. Tisztelt szerkesztőség! Tóni bátsi hűje!!! Kiskési Micike A szerkesztőség megjegyzése: Noha nem értünk teljesen és minden szempontból egyet Kiskési Micike levelével, hozzászólását közreadjuk, nehogy elfogultsággal vagy pláne a vita elfojtásának vádjával illessenek bennünket. Kiskési Micikének azt javasoljuk, hogy ha nem esik nehezére, még gondolkozzék egy kissé a dolog fölött. Tisztelt szerkesztőség, eddigi úgynevezett cikkeik ebben az úgynevezett vitában mélyen sértik azoknak a becsületes és öntudatos gyerekeknek az érzéseit, akik a gyerektársadalom túlnyomó többségét alkotják, és a rollert mint a fejlett technika és a kultúrált életmód eszközét használják sürgős élesztővásárlás és egyéb közhasznú akciók lebonyolítására. A C. Blokk gyerekeinek egy csoportja Tisztelt szerkesztőség, igen de a Pityu sohsem akarja nekem ideadni a rollerjét. Pityu hűje! Kiskési Micike A szerkesztőség megjegyzése: Noha K. Micike levele nem meríti ki az emberallerológiai problematika valamennyi lényeges elemét és vonatkozását, mégis közreadjuk, mert lapunk nem zárkózik el sem az egészséges bírálat elől, sem a kultúrált együttélés kérdéseinek megvitatása elől. Úgy véljük azonban, hogy a levélíró kissé egyoldalúan ítéli meg a dolgot. Figyelmezzen az érem túlsó oldalára is. Tisztelt szerkesztőség, figyelmeztem. Pityu hátulról is hűje! Kiskési Micike Tisztelt szerkesztőség! Idegen-e életszemléletünktől az egészséges öröm, a derűs, olykor-olykor kicsapongó jókedv? Baj-e az, ha csak azért rollerezünk, mert ez élvezetet nyújt? Nem prüdéria-e szemet hunyni afölött, hogy érzékeink is vannak?! Bús Anasztázia Tisztelt szerkesztőség! Csak helyeselni tudunk minden olyan vitát, amely fejlődésünket előmozdítja. De mivel magyarázzuk azt, hogy mind ez ideig szó sem esett a rollertermelés kérdéseiről? Úgy véljük, hogy az egész vitát át kell profilírozni olyanszerűen, hogy tengelyébe a Helyiipari Vállalat Bútorkészítő Szekciója Hulladékfeldolgozó Részlegének III. évnegyedi terve kerüljön, amely a rollerkészi VITA! VITA! VITA! VITA! tés minőségi mutatószámának 2 százalékos növekedését irányozza elő. A H. V. B. Sz. H. R. felelős helyettese Tisztelt szerkesztőség, mindenki hise! Kiskési Micike A szerkesztőség megjegyzése: Noha Kiskési Micike hozzászólásával nem értünk teljesen egyet, azt mégis közöljük, mert az általánosítás egy elemét tartalmazza, ami bizonyos szempontból figyelemreméltó lehet a vitaanyag összegezése szempontjából. Mindazonáltal a teljes, végleges, mély, végérvényes, kimerítő, elvi, átfogó összegezés és általánosítás jogát a szerkesztőség fenntartja magának. Tisztelt szerkesztőség, vak, aki nem látja, hogy a roller öl, butít és nyomorba dönt. Hány letaposott tyúkszemet, hány kidöntött rózsabokrot, zokogó gyermeket láttam már, amióta ez a rollerőrület tart! Ha ez így megy tovább, kivész a jóság, a béke és a szeretet. Majd akkor jöjjenek hozzám a roller hívei, amikor egy, csak egyetlenegy gyerekből is emberibb ember lett csak azért, mert rollerezett valamikor. A humánum, a szépség, a felebaráti szeretet nevében A sétatéri roller-csősz Apafejek, az egész vita süket duma, ha nem arról beszéltek, hogy a Pityunak miért van gumikerekes nikkelezett rollere, nekem pedig csak két golyóscsapágyra szegezett deszkalapom, és miért kapott Pityu pofont az apjától, amikor elcserélte rollerét az enyémmel, pedig az enyém sokkal jobban fut. Gyuszika Vitazáró De kell vallanunk, hogy magunk sem reméltük, hogy szerény vitakezdeményezésünk az érdeklődés ilyen viharos hullámait fogja felkavarni. Valamennyi hozzászóló alapos tárgyismeretről és magasrendű felelősségérzetről tett tanúbizonyságot. Ha itt-ott voltak is kifogásolható vélemények, ezekért bőven kárpótoltak bennünket az amott és emitt elhangzott kifogástalan vélemények. Bizton állíthatjuk, hogy a vita hasznos volt, emberibbé tette a rollert, rollerebbé tette az embert. És lehet-e ennél nagyobb elégtételünk?! (kamillás) ! Tisztelt szerkesztőség, a gyuszika nem hűje! Kiskési Micike A szerkesztőség megjegyzése: Micike levelét azért közöljük, hogy ezáltal is érzékeltessük, hogy a szerkesztőség gondos, aprólékos, kitartó nevelő és irányító munkája csak nemesítő hatással van a munkatársakra, ami kézirataik eszmei tartalmának és művészi megformálásának jelentős szintnövekedésében is lemérhető. UTUNK Emelem poharam a születő 1965-re Ugyanis megfogadtam, hogy 1965 a BIZTONSÁGOS ÉS A BALESETMENTES AUTÓZÁS ESZTENDEJE lesz, és a jó erkölcs, a tisztesség és a forgalmi törvények útján fogok járni. Alkoholt nem fogyasztok se keresztelőn, se disznótoron, se akkor, ha a főnököm a névnapját üli, se akkor, ha a sógorom vendégül akar látni a felesége elől eldugott prémiumból, se akkor, ha a nagynénikém kóstolót küld Csíkból. Nem iszom akkor se, ha tizennyolc régi cimborám azzal fenyeget, hogy a köszönésemet se fogadják ezentúl, ha nem koccintok velük, akkor se, ha a házmegbízott ad rá engedélyt, nem iszom akkor se, ha én fizetem... Értsék meg: nem iszom! És fogadom, hogy az ernyei kanyart még akkor se veszem kilencvennel, ha tulajdon kedves édesanyám könyörögve kér rá. Nem fogom megmutatni Fiat-tulajdonos kollégámnak, hogy én érek le hamarabb a nagyállomásra, és nem törekszem arra, hogy a holdrakéta sebességével közlekedjek Marosvásárhely és Régen között. És fogadom, hogy nagyobb érdeklődést fogok tanúsítani a figyelmeztető táblák iránt. Így például akkor is észre fogom venni az útkereszteződést, a behajtani tilos és a 30 km jelzést, ha a mögöttem, ülő kolléga malac (újévi malac!) vicceket mesél, sőt akkor is, ha mellettem egy szép nő ül. Akkor is ügyelni fogok kivilágítatlan szekérre, részeg biciklistára és ijedező állatokra, ha a STEAUA—DINAMO BUKAREST esti mérkőzését közvetíti a rádió az AUGUSZTUS 23 stadionból, és csak a legritkább esetben fogok a volánt elengedve, hátrafordulva csevegni útitársammal arról, hogy mit vennék, ha hármas találatom lenne a lottón. És most, az új év első pillanataiban ünnepélyesen fogadom: sohasem felejtem el, hogy az autó is csak ember. Nem ragaszkodom ahhoz, hogy direktben menjek fel a Somostetőre, csak azért, mert a Sanyi barátom azt állította, hogy az ő kocsija felmegy. A gumi légnyomását nem elegáns rúgásokkal, hanem légnyomásmérővel fogom ellenőrizni, és nem fogom azt mondani, hogy azzal a furcsa kis zörejjel a motorban még igazán nem érdemes szakemberhez fordulni, elég, ha megnézetem a házmesterünkkel, aki tíz lejért mindenhez ért, és technikai szaktekintély, húsz évig biciklijavító kisiparos volt! És most, 1965 első perceiben ünnepélyesen fogadom, hogy minden körülmények között megőrzöm jó modoromat és hidegvéremet. Az előttem haladó traktor vezetőjének, aki hat mázsa sarat emelt át a dülőútról az országos főútvonalra, nem fogom azt modani, hogy ... Nem, azt semmiképpen sem mondom. Annak a kedves jó édesmamának, aki kicsiny gyermekét belógatja az úttestre, miközben barátnőjével a kalapdivatot beszéli meg, nem fogom azt kívánni, hogy... mivel jól nevelt ember ilyesmit nem kíván. Nem fogom ököllel fenyegetni az ifjúembert, aki diadalmas szaltóval előttem két méterre ugrott le az autóbuszról, nem kiabálok semmit a kollégámnak, aki kanyarban megelőzött, és annak sem, aki nem hagyta, hogy én előzzem meg... Szeretni és becsülni fogom a közlekedési milicistát, aki barátian figyelmeztet szórakozottságomra és tévedéseimre. Egyáltalán: szeretni fogom közlekedőtársaimat, mint önmagamat. És az úttestet nem tekintem vadászterületnek, sem versenypályának, mert tudom, hogy ott az autóbuszoknak, motorkerékpároknak, traktoroknak, kerékpároknak, szénásszekerenek és suhanó luxusautóknak egyenlő jogai vannak. Sőt bizonyos mértékig emberszámba kell venni a gyalogost is... Emelem poharamat az új évre, amely remélem, sok szép, új betonutat, kevesebb balesetet és kevesebb elszedett talont hoz... Emelem poharamat 1965-re, és szeretném, ha az új évben minden biciklin legalább macskaszem volna, minden szekéren lámpa. És főleg ... főleg azt szeretném, ha a boldog újévben csak limonádét innának mindazok, akik volánhoz ülnek. CÎMPIANU ALEXANDRU főhadnagy a Maros-Magyar Autonóm tartományi Milícia forgalmi osztályán És autóból volt a lift, és a leveleket autón hozta a postás. Autón hozták reggel a tejet, autóval mentek kenyeret vásárolni, és sétálni is autón mentek. Otthon is minden autóból volt, autóból volt az ágy és az asztal, autóból voltak a székek, autóból volt a szekrény és a könyvespolc. Mentek a kisautók, mentek, mendegéltek, egyszer csak egy nagy parkba értek. Abban a parkban autók voltak a padok, és csónak helyett autók úsztak a tavon. A mi gyermekeink fogták magukat, és kiszálltak az autóból, és beszálltak az autóba, és evezni kezdtek. Volt egyszer egy autóváros, ez olyan volt, hogy minden autóból volt benne, autóból volt a ház, autóból volt a villamos meg a trolibusz HERVAY GIZELLA és autóból voltak az üzletek. Ebben az autóvárosban lakott autós apuka, autós anyuka és Kobak. Autós apukának kék autója volt, autós anyukának zöld, és Kobaknak piros. Az autó, amiben laktak, kilencemeletes volt. AUTÓMESE Kobak reggel, mikor felébredt, kiugrott az autóból, felöltözködött, odaült az autóra az autó mellé és megette a reggelit. Aztán autóba ült, és elment az óvodába. Az óvoda egy nagy autóban volt. Benn a fal körül körben kisautókon ültek a gyerekek. Az óvónéni egy nagy autón ült, úgy mondott mesét. Mese után a gyerekek autóba ültek, és elmentek sétálni. Elöl ment az óvónéni, utána a gyerekek. Addig eveztek, míg megéheztek, akkor kiszálltak az autóból, és beszálltak az autóba, és hazamentek. Otthon bementek az autóba, felültek az autóra az autó mellé, megették az ebédet az autóról, és lefeküdtek az autóba, és elaludtak. Azt álmodták, hogy olyan városban laknak, ahol nincs minden autóból; a házak házak, a csónakok csónakok, és csak az autók autók. UNIPAN HELGA rajzai