Utunk, 1971 (26. évfolyam, 1-53. szám)
1971-05-14 / 20. szám
Ki hitte volna... , hogy Márkó Imre — miután felteszi a drámai kérdést: „mivel volt jobb előadás ... a kolozsvári Varsói melódia, mint a Véres farsang?" — otthon próbál igazságot osztani, s bevallja: „Ezért találtam furcsának és bántónak Zsehránszky rátámadását erre a jó szándékú, tisztességes munkát kifejtő együttesre, melynek ürügyén eléggé logikátlanul rontott Veress Dánielre is.” Csak azt nem értjük, melynek ürügyén? ■ hogy A Hét „Lemeztára” szerint ,, . . . a mozarti énekes hangszeres versenymű kalitkájában szárnyalhat csak igazán magasra az olasz koloratúra madárkája”. H hogy a Tanügyi Újságban Apáthy Géza cikkezik, az Élőtében pedig szinte ugyanzanap: Apáti Géza. Melyik az igazi? Ki hitte volna... ORSZÁG 0 A Tribuna május 6-i száma Nicolae Prelipceanu interjúját közli N Nagy Istvánnal, aki a munkásmozgalomban és az irodalomban eltöltött éveiről beszél a román olvasóknak. Az interjú szomorú befejezése: beszélgetés közben kapja Nagy István a telefonértesítést 88 éves édesanyjának haláláról. A fél évszázados romániai magyar írásművészet egyik legdrámaibb sorsú és legélesebben megrajzolt hősének prototípusa távozott el özvegy Nagy Istvánné született Tamási Amália csendes elmúltával. Az Irodalmi Társaságok kiosztották 1970- es díjaikat. Kolozsváron Páskándi Géza, Ion Vlad és Mircea Zaciu kapott díjat; Marosvásárhelyen Hajdú Zoltán és Tamási Gáspár; Brassóban Ion Th. Ilie és Darie Magheru; Iaşiban Radu Iacoban és Corneliu Sturzu; Temesváron Anavi Ádám és George Suru. A bukaresti Ţăndărică színház már ötödik „Nocturn “-ját mutatja be; ez a műsor a pártévfordulót köszöntő rendezvények sorába illeszkedik. Rendezője Iván Helmer. — Bacovia, Paraschivescu, Bogza, Gellu Naum, Labiş és Isanos szövegei mellett Brecht „gong“-jaiból ad elő Olga Tudorache; Miriam Raducanu és Gheorghe Cociulescu pedig új koreográfiai kreációit mutatja be. 0 A Contemporanul április 30-i számában Földes László ír a szatmári színház Kányádi- és Kocsis-előadásáról s a marosvásárhelyi színház Nagy István-előadásáról. 0 Aurel Baranga színdarabjait három kötetben adják ki. Az első kötetben Aurel Baranga drámái olvashatók, az író aforizmáival tarkítva. A második és a harmadik kötet a komédiákat tartalmazza, a harmadikban pedig ötven Baranga-fabula is található. Az Albatros Könyvkiadó új novelláskötet-sorozatot ad ki a fiataloknak. A sorozat címe: De la 5 la 9. Öt, hat, hét, nyolc vagy kilenc novella kerül egymás mellé egy-egy kötetben. Például: „Kilencen a hősiességről“ — ebben a kötetben Zaharia Stancu, A. I. Ghika, D. R. Popescu, Ion Lăncrănjan, Eugen Barbu, Pop Simion, Fănuş Neagu, Sütő András és Marin Preda írásai olvashatók. „Heten bokszolókról“ — ez a kötet G. B. Shaw, Jack London, King Lardner, Hemingway, G. Calinescu, Alekszandr Kulesov és W. Saroyan egy-egy novelláját tartalmazza. És így tovább. A brassói újságírók klubjában állította ki Bartha Árpád sepsiszentgyörgyi fotóművész 27 fekete-fehér felvételét. A Kriterion Könyvkiadó — az eddig bejelentett címek mellett — még egy kötetet hoz ki a pártévforduló tiszteletére: Kántor Lajos és Láng Gusztáv A romániai magyar irodalom (1945—1970) című irodalomtörténeti összefoglalójának közeli megjelenését jelentette be Domokos Géza igazgató a Contemporanul-nak adott nyilatkozatában. A Dacia Könyvkiadó többek között D. R. Popescu Aventurile tinărului Ulis című kötetével, Nagy István Az aranykakas krónikája című üzemtörténetével, Létay Lajos A költészet útjain című publicisztikai gyűjteményével és a Szeresd az élőket című romániai magyar novella-antológiával köszönti a pártévfordulót. A Románia literară ünnepi számában jelent meg először Grigore Preoteasának, a Román Kommunista Párt egyik tragikus sorsú vezetőjének néhány, az illegalitás éveiben írt börtönverse. A nagy költői érzékenységről és kultúráról tanúskodó versek Grigore Preoteasát, a virtuális művészt állítják az utókor elé. HIBAIGAZÍTÁS: Az Utunk április 30-i számának 6. oldalán közölt színészportrékat Bányász István színművész rajzolta 1922-ben. LEVÉLVÁLTÁS# M. Zs. — Nagyvárad: Látásmódja még kissé naiv, de próbálkozásai ígéreteseknek lát:-‚a .,k. Biztatásul idézzük Az öngyilkos című vízt: „Valaki lefeküdt a gát / alá / rázuhog- A .»..■ víz és rabbá / tette / hiába hívták a fák és az / árnyékok / a csattogó sziporkázás nem engedte / csacsogtak a halak néma / meséket / a válaszul csodálkozva / pislogott / már a kagylók énekét is / értette / csak azt sajnálta hogy olyan / elhagyott / utolsó szavait a korallok közé / fonta / utolsó sóhaját elfogták a / hálók / többé nem jutott eszébe / senkinek / és százával jártak fölötte az autók.“ B. S. — Zsombolya: Látomásában bizonyos Ember hihetetlen erőfeszítések közepette, nevezetesen: lépésről lépésre, tehát egyik lábát a másik után rakva közeledik egy házhoz. A nehézségek a jelek szerint elsősorban abból származnak, hogy az Embernek nemcsak járnia, hanem éppen ennek következtében gondolkodnia is kell, valahogy ilyenformán alakítván át a descartes-i formulát; lépegetek, tehát vagyok. Kettős erőfeszítését azonban nem koronázza ki, kér, mert útjának végére érve, ház helyett csak egy „nagy, nagy Falra“ talál. Érdekes módon vesztét mégsem ez a fal okozza, hanem egy derült égből aláhulló virág- és színözön: „Virág, virágok, piros szín, kék szín., sárga , szín .. Lótusz . .. mák, mák, mák .. . lótusz . . . Vége ... nincs tovább ... vége, egészen vége.“ Még érdekesebb azonban az, ahogyan ön saját írását értelmezi: „Egy mondatban elmondhatom az írás mondanivalóját. A társadalom fejlődését akartam ábrázolni.“ Ezek szerint a társadalom fejlődését a mákok és lótuszok gyökeres kiirtása szavatolná. Mi ugyan mindkét növényt kedveljük, de ha a haladás kerékkötőivé váltak, ám pusztuljanak. Természetesen a társadalom ilyen forradalmi átalakítása egész sor újabb problémát vetne föl, gondoljunk csak a mákosbejglira és a lótuszevekre. H. Cs. — Kendilóna: Rövid, de velős kritikát kér verseiről. Megpróbáljuk teljesíteni kérését, előbb azonban idézünk Életkorok című verséből: „ — 16 éves lány — / Tizenhat éves lány? / Harmatos fűszál, / csupa naivitás, / üde, mint eső utáni táj. Színek maximája, a / lélek tisztasága. / Hatalmas erény / gyermeki ész s reménység. — 18 éves lány — / Tizennyolc éves lány? / Karcsú nádszál. / Gondolatja? — tenger fodra, idő múlta. / Szüzesség és erkölcsösség, / de kezdődő merészség.“ No-no. Sz. K. — Sepsiszentgyörgy. Kérésére nemrégiben hivatalosan értesítettük arról, hogy április mely napjain jelenik meg az Utunk. Ön újabb versekkel és többek között a következő kedves sorokkal válaszol: „Kérem a tisztelt főszerkesztőséget arra, hogy szíveskedjenek a kapcsolatot tartani velem továbbra is, és ugyancsak hivatalos Levélváltás rovatában idejében értesíteni arról, hogy a verseim milyen elbírálásban részesültek és arról is, hogy ugyancsak mikor és melyik dátummal jelenhetnek meg az Utunk irodalmi rovatában.“ Örömünkre szolgál, hogy továbbra is hivatalos falinaptára lehetünk önnek. Tehát: Az Utunk ! a közeljövőben folyó év május 21-én és 28-án jelenik meg. — UIi. Verseit nem szükséges szín zenes rajzokkal ékesítenie. Eléggé csiricsárék azok különben is. M. D. — Kolozsvár: A sporttörténet bizonyára számon tartja majd ezt ez egyedülálló eseményt, amelyről ön számol be. Arról van szó, hogy a futballpálya a mérkőzés folyamán futball-labdává alakul át. „Gondoltam valamire, s ekkor / futballozni kezdtek hátamon a szelek . .. Észak felől szél, / Dél felől szél, / Nyugat felől szél, / Kelet felől szellő / felkapott s elrohant velem.“ A lefutás remélhetőleg nem végződött kapufával. B. L. — Székelyudvarhely: Az Anyám szavában így ír: „Szárnyal, suhog, / Mint hófehér galamb. / Vagy fekete hollóként kiált, / Akár a királysas, mely / Kék egen vitorláz...“ Micsoda madár, micsoda madár. Z. J. — Nagyvárad: „Kedves föszerkesztőség (vagy K. Jakab Antal v. mit tudom én ki)! »»■Vannak, akik nincsenek megelégedve formájukkal ...« Fejből idézem, de azért valahogy’ így szól kedves bírálatunk. Nos, nem vitatkozom, mert nem illik, de annyit engedtessék nekem megjegyeznem, hogy tökéletesen meg vagyok elégedve testi és lelki formámmal . . .“ — Ehhez gratulálunk.- „Én tudom — folytatódik kísérőlevele —, hogy az önök munkája nagyon fárasztó lehet, de azért ezentúl próbálják meg verseimnek nemcsak az első két sorát elolvasni “ — Kedves Z. J. Biztosítjuk, hogy minden versét elestől végéig elolvassuk, s ha netán csupán az első két sort emeljük ki, azért tesszük, mert ezeket véljük a legjellemzőbbnek. A mondottak alátámasztására ezúttal,az utolsó strófákat idézzük Esti vágy című költeményéből: „Valakinek a kutyája lennék. / Uniómhoz be hű lennék. / Valakinek a kutyája lennék, / Be hű lennék, be szeretnék! Az éjjeli harangszóra / dalos királyfivá változnék. .. S be ölelnék, be csókolnék, / ha az éji harangszóval / Vággyal váró karokba futnék. / Úrnőm, úrnőm Te lehetnél. Furcsa élettel Neked élnék, / s be szeretnék, be dalolnék!“ — E strófák minket Ady Endre közismert soraira emlékeztetnek: „Biztatva hüvelyzem már másnak / Estjét a Minden leírásnak. / Hűhós, nagy estveledések, / Beh, én mindenről lekések! / Beh kallóznak már sima tenyerek, Beh félvén-félek, beh mervén-merek!“ N. E. — Szabed: „A dohányültetésből hazafelé nehéz bakancsok / gyúrták a sarat, / kendőjük állukon kötve / a szél miatt“ — olvassuk egyik versében. Mint látható, ön a köznyelvi fordulattól eltérően a lábbeli orra helyett a lábbeli áliáról beszél. Helyesebben tehát úgy kellett volna fogalmaznia hogy: a bakancsok orrukra kötik a kendőt a szél miatt. Igaz, hogy akkor nem tudnának lélegzeni, szájuk nem lévén. B. T. I. — Gyergyószentmiklós: Úgy tűnik, ön túlbecsüli az orvostudomány egyik legfrissebb vívmányának, a szívátültetésnek a hatékonyságát: „A nagy világ az enyém volna, / Ha a szíved szívem volna.“ Hogy egyebet ne mondjunk, ilyen esetben az átadó személy például már semmi esetre sem lehetne az öné. M. L. — Marosvásárhely: Fájó szívvel, ám férfias méltósággal siratja a tűnt szerelmet: „Mért voltam büszke akkor?? / Most annak a levét iszom, /Mért nem kértelek térden állva, / De erre képtelen vagyok — bizony.“ Önnek teljesen igaza van: térden állva kérni — ez a szokás részint divatjamúlt, részint felesleges. K. JAKAB ANTAL Irodalmi Nobel-díjasok Tizenhét író nevét rejtettük el a vízszintes: 1., 8., 17., 36., 38., 51., 77., 78., 79., valamint a függőleges 1., 12., 23., 40., 42., 47., 50. és 57. sorokban. Zárójelben az adományozás évszámát és a díjazott származását adjuk. VÍZSZINTES: 1. (1954, amerikai), 8. (1964, francia). 13. Az öreg ember „támasza“. 14. Betűrendek. 16. Vissza: orosz uralkodó volt. 17. (1945, chilei). 20. GGGG. 21. Nagy német zeneszerző. 22. Misztikus vallási elmélet. 24. Valaminek az értéke. 25. Terhére vagy. 27. ■legyez. 28. Kicsinyítő képző. 30. Hangtalan este! 31. Tagadás. 33. A fatörzs belső, központi anyaga. 35. Leves, német eredetű szóval. 36. (1902, német). 38. (1957, francia). 40. Angol tudós, történész (673— 735). 41. Pollux ikertestvére. 43. Azonos magánhangzók. 44. Mássalhangzó kiejtve. 45. Utazni — németül. 48. Magyar színész, rendező (Árpád, 1876— 1937). 50. Modell. 51. (1926, olasz). 54. Maros menti város. 55. Az Elfújta a szél nőalakja (ttt). 56. TM. 58. Ugyanis. 59. Fél zene! 60. Olasz névelő. 62. YN. 63. Fogával szétmorzsol. 65. Felülígért 70. Német tagadás. 71. Szatirikus szovjet író (1897—1937), Petrov társa. 72. Jó kimenetelű. 74. Trombitahang. 75. Fafajta, névelővel. 77. (1947, francia). 28. (1908, német). 79. (1931, svéd). FÜGGŐLEGES: 1. (1920, norvég). 2. Az ilyen hal békaporonty. 3. E percben. 4. Ezen a helyen. 5. Ausztriai város. 6. Régi római pénz. 7. Indiai filozófiai tan követője. 8. Több a kelleténél. 9. AAA. 10. Épületrész, épületszárny — latinul. 11. Biztonsági szerelék ablakon, ajtón. 12. (1904, spanyol). 15. A tetejére (ék. csere). 18. Vés. 19. Franciaországi folyó. 21. Bedöföd. 23. (1921, francia). 26. Középkori kiváltságos. 28. Csín, báj. 29. A függőleges 23. személyneve. 32. Anyagi tehetség. 33. DM. 34. Lázítsz, rosszra buzdítsz. 37. Délkör. 39. MO. 40. (1922, spanyol). 42. (1961, horvát). 43. Nemes fém. 46. Kiejtett mássalhangzó. 47. (1966, svéd). 49. Rovarirtószer. 50. (1952, francia). 52. ... Island: kis sziget New York előtt. 53. Ész latinul. 57. (1928, norvég). 61. ... van: unja. 64. Román karikaturista. 66. Ifjúságiak. 67. Ulenspiegel másik neve. 68. ÁÁÁ. 69. .. la, zenei díszítés. 71. A Duna mellékfolyója. 73. Fogyaszd. 75. Latin kettős magánhangzó. 76, Napisten. (Készítette: Rámay Tibor) A 18. számban megjelent, Képtárak, múzeumok című rejtvény megfejtése: British Museum, Uffizi, Tretyakov, Louvre, Borghese, Brera, Pitti, National Gallery, Brukenthal, Zwinger, Ermitázs, Guggen-heim, Vatikán, Prado. ilSS Utunkszéli szobraink BEKE GYÖRGY Állítja Benczédi Sándor VILÁG ------— ' - - •' ,-’v * 0 Az olasz sajtó — pártállásra való tekintet nélkül — legnagyobb elismeréssel ír a Lear király előadásáról, melyet a VII. firenzei nemzetközi fesztiválon mutatott be a bukaresti Caragiale Nemzeti Színház. Penciulescu rendezését — akárcsak korábban a magyar színházi szaksajtót az olasz is az idei európai színiévad egyik jelentős eseményének nevezi. Elio Petri, akinek Nyomozás egy minden gyanún felül álló polgár ügyében című filmje Oscar-díjat kapott két héttel ezelőtt, az olasz filmművészet elismerését látja az amerikai kitüntetésben, ugyanakkor azonban aggodalmát is kifejezi a zsűri döntése miatt: vajon nem a film élesen nonkonformista mondanivalóját kívánják semlegesíteni ezzel az elismeréssel? Budapesten, a Jászai Mari téren felállították Segesdi György Munkácsy-díjas szobrászművész és Schall József Ybl-díjas építőművész szürke gránitba vésett monumentális Marx Engels-emlékművét, a modern magyar szobrászat egyik reprezentatív alkotását. A Román Rádió- és Televízió Társaság szimfonikus zenekara kéthetes körúton volt április második felében Németország Szövetségi Köztársaságában. A Frankfurt am Mainban, Stuttgartban, Münchenben, Hamburgban, Essenben és Duisburgban megtartott hangversenyeket Iosif Conta és Emanoil Elenescu vezényelte, a szólisták Ion Voicu és Valentin Gheorghiu voltak. A budapesti Művészet márciusi számában Murádin Jenő közöl adalékokat a két háború közötti erdélyi képzőművészet történetéhez; hoszszabb cikk foglalkozik Szolnay Sándorral (Sz. J. szignóval); Banner Zoltán ír Romul Ladeáról; Ágopcsa Marianna a kolozsvári textil szak növendékeiről; M. Kiss Pál emlékezik meg Piskolti Gáborról; jegyzetek foglalkoznak Malonyay Dezsővel (Sztojka László), Dósa Gézával (Dévényi Iván), Brósz Irmával (Tibély Gábor) és Szervátiusz Jenővel (Aknai Tamás). Francois Reichenbach — az Arthur Rubinstein és a Herbert von Karajan pályáját megörökítő lírai riportfilmek rendezője — befejezte a Yehudi Menuhinról szóló filmjét. A varsói Állami Zsidó Színház bemutatta Szymon Szurmiej Leomló falak között című zenés irodalmi dokumentumműsorát, amelyet a varsói sajtó egybehangzóan a varsói gettólázadás résztvevőiről szóló megrázó hőskölteménynek nevez. Jugoszláviában másodszor tartották meg a magyar középiskolások színjátszó csoportjainak vetélkedőjét. A játékrenden Beckett, Handke, Arrabal, Brecht és a jugoszláviai Deák Ferenc drámái szerepeltek. A diákok nem „nagy előadásokat“ mutattak be, hanem a modern kísérleti színpad felé mutattak próbálkozásaik. A sajtó szerint ezekben a diákkörökben nő az új színházi közönség. Ralph Nelson új filmje (A megszabadított rabnő) hatalmas hullámokat ver az amerikai sajtóban. A rabnő (Candice Bergen alakítja) és egy katona (Peter Strauss) menekülés közben eljutnak egy faluba, amelynek indián lakosságát (férfiakat, asszonyokat, gyermekeket és aggokat) nem sokkal korábban o irtotta ki egy átvonuló amerikai lovascsapat. A vadnyugati múltba ágyazott történet természetesen az amerikai hadsereg mai vietnami kegyetlenkedéseiről szól, ezért viharzik az amerikai sajtó. Olivia Hussey, a húszéves londoni színésznő, Franco Zeffirelli Rómeó és Itíliájának immár világhírű Júliája, férjhez ment a tizenkilenc éves Dino Martinhoz, Dean Martin amerikai énekes fiához. Az UTUNK előfizetési díja egy évre 52 lej Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztőség címe: Cluj, str. 6 Martie nr. 3. Telefon: 1-24-20 I. P. Cluj 2759 SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: LÉTAY LAJOS (főszerkesztő), SZILÁGYI ISTVÁN (főszerkesztőhelyettes), BODOR PÁL, HORNYÁK JÓZSEF, MAROSI PÉTER, MIKÓ ERVIN (szerkesztőségi titkár), NAGY ISTVÁN, SZABÓ GYULA, SZŐCS ISTVÁN