Utunk, 1971 (26. évfolyam, 1-53. szám)

1971-05-14 / 20. szám

Ki hitte volna... , hogy Márkó Imre — miután felteszi a drámai kérdést: „mi­vel volt jobb előadás ... a ko­lozsvári Varsói melódia, mint a Véres farsang?" — otthon próbál igazságot osztani, s bevallja: „Ezért találtam furcsának és bántónak Zsehránszky rátáma­­dását erre a jó szándékú, tisz­tességes munkát kifejtő együt­tesre, melynek ürügyén eléggé logikátlanul rontott Veress Dá­nielre is.” Csak azt nem értjük, melynek ürügyén? ■ hogy A Hét „Lemeztára” sze­rint ,, . . . a mozarti énekes­ hang­szeres versenymű kalitkájában szárnyalhat csak igazán magas­ra az olasz koloratúra madár­kája”. H hogy a Tanügyi Újság­ban Apáthy Géza cikkezik, az Élőté­ben pedig szinte ugyanzanap: Apáti Géza. Melyik az igazi? Ki hitte volna... ORSZÁG 0 A Tribuna május 6-i száma Nicolae Pre­­lipceanu interjúját közli N Nagy Istvánnal, aki a munkásmozgalomban és az irodalomban eltöl­tött éveiről beszél a román olvasóknak. Az interjú szomorú befejezése: beszélgetés közben kapja Nagy István a telefonértesítést 88 éves édesanyjának haláláról. A fél évszázados ro­mániai magyar írásművészet egyik legdrámaibb sorsú és legélesebben megrajzolt hősének pro­totípusa távozott el özvegy Nagy Istvánné szü­letett Tamási Amália csendes elmúltával.­­ Az Irodalmi Társaságok kiosztották 1970- es díjaikat. Kolozsváron Páskándi Géza, Ion Vlad és Mircea Zaciu kapott díjat; Marosvásár­helyen Hajdú Zoltán és Tamási Gáspár; Bras­sóban Ion Th. Ilie és Darie Magheru; Iaşi­ban Radu Iacoban és Corneliu Sturzu; Temesváron Anavi Ádám és George Suru.­­ A bukaresti Ţăndărică színház már ötö­dik „Nocturn “-ját mutatja be; ez a műsor a pártévfordulót köszöntő rendezvények sorába illeszkedik. Rendezője Iván Helmer. — Baco­­via, Paraschivescu, Bogza, Gellu Naum, Labiş és Isanos szövegei mellett Brecht „gong“-jaiból ad elő Olga Tudorache; Miriam Raducanu és Gheorghe Cociulescu pedig új koreográfiai kre­ációit mutatja be. 0 A Contemporanul április 30-i számában Földes László ír a szatmári színház Kányádi- és Kocsis-előadásáról s a marosvásárhelyi szín­ház Nagy István-előadásáról. 0 Aurel Baranga színdarabjait három kötet­ben adják ki. Az első kötetben Aurel Baranga drámái olvashatók, az író aforizmáival tarkít­va. A második és a harmadik kötet a komé­diákat tartalmazza, a harmadikban pedig öt­ven Baranga-fabula is található.­­ Az Albatros Könyvkiadó új novelláskö­­tet-sorozatot ad ki a fiataloknak. A sorozat cí­me: De la 5 la 9. Öt, hat, hét, nyolc vagy ki­lenc novella kerül egymás mellé egy-egy kö­tetben. Például: „Kilencen a hősiességről“ — ebben a kötetben Zaharia Stancu, A. I. Ghik­a, D. R. Popescu, Ion Lăncrănjan, Eugen Barbu, Pop Simion, Fănuş Neagu, Sütő András és Ma­rin Preda írásai olvashatók. „Heten bokszolók­­ról“ — ez a kötet G. B. Shaw, Jack London, King Lardner, Hemingway, G. Calinescu, Alek­­szandr Kulesov és W. Saroyan egy-egy novellá­ját tartalmazza. És így tovább.­­ A brassói újságírók klubjában állította ki Bartha Árpád sepsiszentgyörgyi fotóművész 27 fekete-fehér felvételét.­­ A Kriterion Könyvkiadó — az eddig be­jelentett címek mellett — még egy kötetet hoz ki a pártévforduló tiszteletére: Kántor Lajos és Láng Gusztáv A romániai magyar irodalom (1945—1970) című irodalomtörténeti összefogla­lójának közeli megjelenését jelentette be Do­mokos Géza igazgató a Contemporanul-nak adott nyilatkozatában.­­ A Dacia Könyvkiadó többek között D. R. Popescu Aventurile tinărului Ulis című köteté­vel, Nagy István Az aranykakas krónikája cí­mű üzemtörténetével, Létay Lajos A költészet útjain című publicisztikai gyűjteményével és a Szeresd az élőket című romániai magyar no­vella-antológiával köszönti a pártévfordulót.­­ A Románia literară ünnepi számában je­lent meg először Grigore Preoteasának, a Ro­mán Kommunista Párt egyik tragikus sorsú vezetőjének néhány, az illegalitás éveiben írt börtönverse. A nagy költői érzékenységről és kultúráról tanúskodó versek Grigore Preoteasát, a virtuális művészt állítják az utókor elé. HIBAIGAZÍTÁS: Az Utunk április 30-i szá­mának 6. oldalán közölt színészportrékat Bá­nyász István színművész rajzolta 1922-ben. LEVÉLVÁLTÁS#­ M. Zs. — Nagyvárad: Látásmódja még kissé naiv, de próbálkozásai ígéreteseknek lát:-‚a .,k. Biztatásul idézzük Az öngyilkos című vízt: „Valaki lefeküdt a gát / alá / rázuhog- A .»..■ víz és rabbá / tette / hiába hívták a fák és az / árnyékok / a csattogó sziporkázás nem en­gedte / csacsogtak a halak néma / meséket / a válaszul csodálkozva / pislogott / már a kagylók énekét is / értette / csak azt sajnálta hogy olyan / elhagyott / utolsó szavait a ko­rallok közé / fonta / utolsó sóhaját elfogták a / hálók / többé nem jutott eszébe / senkinek / és százával jártak fölötte az­­ autók.“ B. S. — Zsombolya: Látomásában bizonyos Ember hihetetlen erőfeszítések közepette, neve­zetesen: lépésről lépésre, tehát egyik lábát a másik után rakva közeledik egy házhoz. A ne­hézségek a jelek szerint elsősorban abból szár­maznak, hogy az Embernek nemcsak járnia, hanem éppen ennek következtében gondolkod­nia is kell, valahogy ilyenformán alakítván át a descartes-i formulát; lépegetek, tehát vagyok. Kettős erőfeszítését azonban nem koronázza ki­­, kér, mert útjának végére érve, ház helyett csak egy „nagy, nagy Falra“ talál. Érdekes mó­don vesztét mégsem ez a fal okozza, hanem egy derült égből aláhulló virág- és színözön: „Virág, virágok, piros szín, kék szín., sárga , szín .. Lótusz . .. mák, mák, mák .. . lótusz . . . Vége ... nincs tovább ... vége, egészen vége.“ Még érdekesebb azonban az, ahogyan ön saját írását értelmezi: „Egy mondatban elmondhatom az írás mondanivalóját. A társadalom fejlődé­sét akartam ábrázolni.“ Ezek szerint a társada­lom fejlődését a mákok és lótuszok gyökeres kiirtása szavatolná. Mi ugyan mindkét növényt kedveljük, de ha a haladás kerékkötőivé vál­tak, ám pusztuljanak. Természetesen a társa­dalom ilyen forradalmi átalakítása egész sor újabb problémát vetne föl, gondoljunk csak a mákosbejglira és a lótuszevekre. H. Cs. — Kendilóna: Rövid, de velős kriti­kát kér verseiről. Megpróbáljuk teljesíteni ké­rését, előbb azonban idézünk Életkorok című verséből: „ — 16 éves lány — / Tizenhat éves lány? / Harmatos fűszál, / csupa naivitás, / üde, mint eső utáni táj. Színek maximája, a / lélek tisztasága. / Hatalmas erény / gyermeki ész s reménység. — 18 éves lány — / Tizen­nyolc éves lány? / Karcsú nádszál. / Gondo­­latja? — tenger fodra, idő múlta. / Szüzesség és erkölcsösség, / de kezdődő merészség.“ No-no. Sz. K. — Sepsiszentgyörgy. Kérésére nemré­giben hivatalosan értesítettük arról, hogy ápri­lis mely napjain jelenik meg az Utunk. Ön újabb versekkel és többek között a következő kedves sorokkal válaszol: „Kérem a tisztelt fő­­szerkesztőséget arra, hogy szíveskedjenek a kapcsolatot tartani velem továbbra is, és ugyancsak hivatalos Levélváltás rovatában ide­jében értesíteni arról, hogy a verseim milyen elbírálásban részesültek és arról is, hogy ugyancsak mikor és melyik dátummal jelen­hetnek meg az Utunk irodalmi rovatában.“ Örömünkre szolgál, hogy továbbra is hivatalos falinaptára lehetünk önnek. Tehát: Az Utunk ! a közeljövőben folyó év május 21-én és 28-án jelenik meg. — UIi. Verseit nem szükséges szín ze­nes rajzokkal ékesítenie. Eléggé csiricsárék azok különben is. M. D. — Kolozsvár: A sporttörténet bizonyá­­­ra számon tartja majd ezt ez egyedülálló ese­ményt­, amelyről ön számol be. Arról van szó, hogy a futballpálya a mérkőzés folyamán fut­ball-labdává alakul át. „Gondoltam valamire, s ekkor / futballozni kezdtek hátamon a sze­lek . .. Észak felől szél, / Dél felől szél, / Nyu­gat felől szél, / Kelet felől szellő / felkapott s elrohant velem.“ A lefutás remélhetőleg nem végződött kapufával. B. L. — Székely­udvarhely: Az Anyám szavá­ban így ír: „Szárnyal, suhog, / Mint hófehér galamb. / Vagy fekete hollóként kiált, / Akár a királysas, mely / Kék egen vitorláz...“ Mi­csoda madár, micsoda madár. Z. J. — Nagyvárad: „Kedves föszerkesztőség (vagy K. Jakab Antal v. mit tudom én ki)! »»■Vannak, akik nincsenek megelégedve formá­jukkal ...« Fejből idézem, de azért valahogy’ így szól kedves bírálatunk. Nos, nem vitatko­zom, mert nem illik, de annyit engedtessék nekem megjegyeznem, hogy tökéletesen meg vagyok elégedve testi és lelki formámmal . . .“ — Ehhez gratulálunk.­­- „Én tudom — foly­tatódik kísérőlevele —, hogy az önök mun­kája nagyon fárasztó lehet, de azért ezentúl próbálják meg verseimnek nemcsak az első két sorát elolvasni “ — Kedves Z. J. Biztosít­juk, hogy minden versét elestől végéig elol­vassuk, s ha netán csupán az első két sort emeljük ki, azért tesszük, mert ezeket véljük a legjellemzőbbnek. A mondottak alátámasz­tására ezúttal,az utolsó strófákat idézzük Esti vágy című költeményéből: „Valakinek a ku­tyája lennék. / Uniómhoz be hű lennék. / Va­lakinek a kutyája lennék, / Be hű lennék, be szeretnék! Az éjjeli harangszóra / dalos ki­rályfivá változnék. .. S be ölelnék, be csókol­nék, / ha az éji harangszóval / Vággyal váró karokba futnék. / Úrnőm, úrnőm Te lehetnél. Furcsa élettel Neked élnék, / s be szeretnék, be dalolnék!“ — E strófák minket Ady Endre közismert soraira emlékeztetnek: „Biztatva hü­­velyzem már másnak / Estjét a Minden­ leírás­nak. / Hűhós, nagy estveledések, / Beh, én min­denről lekések! / Beh kallóznak már sima te­nyerek, Beh félvén-félek, beh mervén-me­­rek!“ N. E. — Szabed: „A dohányültetésből haza­felé nehéz bakancsok / gyúrták a sarat, / kendőjük állukon kötve / a szél miatt“ — ol­vassuk egyik versében. Mint látható, ön a köznyelvi fordulattól eltérően a lábbeli orra helyett a lábbeli áliáról beszél. Helyesebben tehát úgy kellett volna fogalmaznia hogy: a bakancsok orrukra kötik a kendőt a szél miatt. Igaz, hogy akkor nem tudnának lélegzeni, szá­juk nem lévén. B. T. I. — Gyergyószentmiklós: Úgy tűnik, ön túlbecsüli az orvostudomány egyik legfris­sebb vívmányának, a szívátültetésnek a haté­konyságát: „A nagy világ az enyém volna, / Ha a szíved szívem volna.“ Hogy egyebet ne mondjunk, ilyen esetben az átadó személy pél­dául már semmi esetre sem lehetne az öné. M. L. — Marosvásárhely: Fájó szívvel, ám férfias méltósággal siratja a tűnt szerelmet: „Mért voltam büszke akkor?? / Most annak a levét iszom, /Mért nem kértelek térden állva, / De erre képtelen vagyok — bizony.“ Önnek teljesen igaza van: térden állva kérni — ez a szokás részint divatjamúlt, részint felesleges. K. JAKAB ANTAL Irodalmi Nobel-díjasok Tizenhét író nevét rejtettük el a vízszintes: 1., 8., 17., 36., 38., 51., 77., 78., 79., valamint a függőleges 1., 12., 23., 40., 42., 47., 50. és 57. sorokban. Záró­jelben az adományozás évszá­mát és a díjazott származását adjuk. VÍZSZINTES: 1. (1954, ame­rikai), 8. (1964, francia). 13. Az öreg ember „támasza“. 14. Be­tűrendek. 16. Vissza: orosz u­­ralkodó volt. 17. (1945, chilei). 20. GGGG. 21. Nagy német ze­neszerző. 22. Misztikus vallá­si elmélet. 24. Valaminek az értéke. 25. Terhére vagy. 27. ■legyez. 28. Kicsinyítő képző. 30. Hangtalan este! 31. Taga­dás. 33. A fatörzs belső, köz­ponti anyaga. 35. Leves, né­met eredetű szóval. 36. (1902, német). 38. (1957, francia). 40. Angol tudós, történész (673— 735). 41. Pollux ikertestvére. 43. Azonos magánhangzók. 44. Mássalhangzó kiejtve. 45. Utaz­ni — németül. 48. Magyar szí­nész, rendező (Árpád, 1876— 1937). 50. Modell. 51. (1926, olasz). 54. Maros menti város. 55. Az Elfújta a szél nőalakja (tt­t). 56. TM­. 58. Ugyanis. 59. Fél zene! 60. Olasz névelő. 62. YN. 63. Fogával szétmor­zsol. 65. Felülígért 70. Német tagadás. 71. Szatirikus szovjet író (1897—1937), Petrov társa. 72. Jó kimenetelű. 74. Trombi­tahang. 75. Fafajta, névelővel. 77. (1947, francia). 28. (1908, német). 79. (1931, svéd). FÜGGŐLEGES: 1. (1920, norvég). 2. Az ilyen hal béka­poronty. 3. E percben. 4. Ezen a helyen. 5. Ausztriai város. 6. Régi római pénz. 7. Indiai filo­zófiai tan követője. 8. Több a kelleténél. 9. AAA. 10. Épü­letrész, épületszárny — lati­nul. 11. Biztonsági szerelék ablakon, ajtón. 12. (1904, spa­nyol). 15. A tetejére (ék. cse­re). 18. Vés. 19. Franciaországi folyó. 21. Bedöföd. 23. (1921, francia). 26. Középkori kivált­ságos. 28. Csín, báj. 29. A függőleges 23. személyneve. 32. Anyagi tehetség. 33. DM. 34. Lázítsz, rosszra buzdítsz. 37. Délkör. 39. MO. 40. (1922, spa­nyol). 42. (1961, horvát). 43. Nemes fém. 46. Kiejtett­ más­salhangzó. 47. (1966, svéd). 49. Rovarirtószer. 50. (1952, fran­cia). 52. ... Island: kis sziget New York előtt. 53. És­z lati­nul. 57. (1928, norvég). 61. ... van: unja. 64. Román karika­­turista. 66. Ifjúságiak. 67. Ulenspiegel másik neve. 68. ÁÁÁ. 69. .. la, zenei díszítés. 71. A Duna mellékfolyója. 73. Fogyaszd. 75. Latin kettős ma­gánhangzó. 76, Napisten. (Készítette: Rámay Tibor) A 18. számban megjelent, Képtárak, múzeumok című rejtvény megfejtése: British Museum, Uffizi, Tretyakov, Louvre, Borghese, Brera, Pitti, National Gallery, Brukenthal, Zwinger, Ermitázs, Guggen-­­­heim, Vatikán, Prado. ilSS Utunkszéli szobraink BEKE GYÖRGY Állítja Benczédi Sándor VILÁG ------— ' - - •' ,-’v­ * 0 Az olasz sajtó — pártállásra való tekintet nélkül — legnagyobb elismeréssel ír a Lear ki­rály előadásáról, melyet a VII. firenzei nem­zetközi fesztiválon mutatott be a bukaresti Ca­­ragiale Nemzeti Színház. Penciulescu rendezé­sét — akárcsak korábban a magyar színházi szaksajtó­t az olasz is az idei európai színi­évad egyik jelentős eseményének nevezi.­­ Elio Petri, akinek Nyomozás egy minden gyanún felül álló polgár ügyében című film­je Oscar-díjat kapott két héttel ezelőtt, az olasz filmművészet elismerését látja az amerikai ki­tüntetésben, ugyanakkor azonban aggodalmát is kifejezi a zsűri döntése miatt: vajon nem a film élesen nonkonformista mondanivalóját kívánják semlegesíteni ezzel az elismeréssel?­­ Budapesten, a Jászai Mari téren felállí­tották Segesdi György Munkácsy-díjas szob­rászművész és Schall József Ybl-díjas építőmű­­­vész szürke gránitba vésett monumentális Marx­ Engels-emlékművét, a modern magyar szobrászat egyik reprezentatív alkotását.­­ A Román Rádió- és­­ Televízió­ Társaság szimfonikus zenekara kéthetes körúton volt április második felében Németország Szövet­ségi Köztársaságában. A Frankfurt am Mainban, Stuttgartban, Münchenben, Hamburgban, Es­­senben és Duisburgban megtartott hangverse­nyeket Iosif Conta és Emanoil Elenescu vezé­nyelte, a szólisták Ion Voicu és Valentin Ghe­­orghiu voltak.­­ A budapesti Művészet márciusi számában Murádin Jenő közöl adalékokat a két háború kö­zötti erdélyi képzőművészet történetéhez; hosz­­szabb cikk foglalkozik Szolnay Sándorral (Sz. J. szignóval); Banner Zoltán ír Romul Ladeá­­ról; Ágopcsa Marianna a kolozsvári textil szak növendékeiről; M. Kiss Pál emlékezik meg Piskolti Gáborról; jegyzetek foglalkoznak Ma­­lonyay Dezsővel (Sztojka László), Dósa Gézá­val (Dévényi Iván), Brósz Irmával (Tibély Gá­bor) és Szervátiusz Jenővel (Aknai Tamás).­­ Francois Reichenbach — az Arthur Rubin­­stein és a Herbert von Karajan pályáját meg­örökítő lírai­ riportfilmek rendezője — befejez­te a Yehudi Menuhinról szóló filmjét.­­ A varsói Állami Zsidó Színház bemu­tatta Szymon Szurmiej Leomló falak között cí­mű zenés irodalmi dokumentumműsorát, ame­lyet a varsói sajtó egybehangzóan a varsói get­tólázadás résztvevőiről szóló megrázó hőskölte­ménynek nevez.­­ Jugoszláviában másodszor tartották meg a magyar középiskolások színjátszó csoportjai­nak vetélkedőjét. A játékrenden Beckett, Handke, Arrabal, Brecht és a jugoszláviai De­ák Ferenc drámái szerepeltek. A diákok nem „nagy előadásokat“ mutattak be, hanem a modern kísérleti színpad felé mutattak pró­bálkozásaik. A sajtó szerint­ ezekben a diák­körökben nő az új színházi közönség.­­ Ralph Nelson új filmje (A megszabadított rabnő) hatalmas hullámokat ver az amerikai sajtóban. A rabnő (Candice Bergen alakítja) és egy katona (Peter Strauss) menekülés köz­ben eljutnak egy faluba, amelynek indián la­kosságát (férfiakat, asszonyokat, gyermekeket és aggokat) nem sokkal korábban o irtotta ki egy átvonuló amerikai lovascsapat. A vad­nyugati múltba ágyazott történet természetesen az amerikai hadsereg mai vietnami kegyetlen­kedéseiről szól, ezért viharzik az amerikai sajtó.­­ Olivia Hussey, a húszéves londoni színész­nő, Franco Zeffirelli Rómeó és Itíliá­jának im­már világhírű Júliája, férjhez me­nt a tizen­kilenc éves Dino Martinhoz, Dean Martin ame­rikai énekes fiához. Az UTUNK előfizetési díja egy évre 52 lej Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szerkesztőség címe: Cluj, str. 6 Martie nr. 3. Telefon: 1-24-20 I. P. Cluj 2759 SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: LÉTAY LAJOS (főszerkesztő), SZILÁGYI ISTVÁN (főszerkesztő­helyettes), BODOR PÁL, HORNYÁK JÓZSEF, MAROSI PÉTER, MIKÓ ERVIN (szerkesztőségi titkár), NAGY ISTVÁN, SZABÓ GYULA, SZŐCS ISTVÁN

Next