Utunk, 1989 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1989-01-06 / 1. szám

A kutatás értelme „A leghatékonyabb termelő­erőként számon tartott tudo­mánynak döntő szerepe van az ország általános fejlődésében, különösen pedig az olyan mű­szaki-tudományos megoldások kidolgozásában, amelyek nél­kül elképzelhetetlen az inten­zív fejlesztés, az egész terme­lő tevékenység minőségi és ha­tékonysági színvonalának e­­melése ..— hangsúlyozta doktor Elena Ceaușescu mér­nök akadémikus elvtársnő a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága 1988. novem­ber 28—29-i plénumán. Nicolae Ceaușescu elvtárs nagy jelentőségű Expozéjában pedig rámutatott: a tudomá­nyos kutatásnak részt kell vállalnia a nemzetgazdaság további korszerűsítése, a fel­használt anyagok jellemzőinek tökéletesítése és olyan újabb anyagok, műszaki eljárások bonyolult problémáinak, a megoldásában, amelyek biz­tosítják a nyersanyagok és népünk munkájának maga­­sabbrendű értékesítését. Az elektronika iparunk e­­gyik csúcságazata, nem is szólva a mikroelektronikáról, távlati fejlesztési terveinkben ezért jut oly fontos szerephez. A Cluj-Napoca-i Ipari Elekt­ronikai és Automatizálási Be­rendezéseket Gyártó Vállalat az ágazat egyik legkorszerűb­ben szervezett és felszerelt egysége. Kérjük, mutassa be olvasóinknak ezt a vállala­tot — fordultunk Suflárszky Judit tervezőmérnökhöz, a számítástechnikai és tápegy­ség műhely vezetőjéhez. — Az induláskor vállala­tunkban három irányú terme­lőtevékenység vette kezdetét. A távirányítás számára gyár­tottunk terminálokat és mo­demeket; berendezéseket állí­tottunk elő a legkisebb auto­matizálási rendszerek és a na­gyon összetettek számára; be­indítottuk az elektronikus or­vosi műszerek gyártását. Mun­kánk úgy alakult, hogy a szá­mítástechnika került előtérbe, különösen, ami az automati­zálást illeti. — Kérem, hogy a laikusok­nak szemléltesse az elmondot­takat. — A terminál és a modern szakkifejezések a távirányítá­­si eljárásokban használatosak, elsősorban számítástechnikai szempontból. A jelenleg gyár­tásban lévő terminálok intel­ligensek, vagyis adattárolásra és feldolgozásra egyaránt al­kalmasak. A modemeket leg­általánosabban a távközlésben használják: a vonal egyik vé­gén a modem a numerikus a­­datokat analogikusakká vál­toztatja, a másik végén lévő pedig az analogikusokat újra numerikusokká modulálja. Az automatizálást manapság egy­re magasabb fokon valósítjuk meg: a számítógépvezérlésű berendezések nemcsak fel­ügyelnek és regisztrálnak, ha­nem irányítanak és ellenőriz­nek, ha pedig a megadott pa­raméterektől eltéréseket ész­lelnek, akkor leállítják és újra normalizálják a terme­lési folyamatokat. A folya­mat­vezérlő berendezéseket igen sok vállalat igényli, így a tápegységeket és távirányí­tástechnikai berendezéseket tervező osztály — amelyet én vezetek —, akárcsak a műhe­lyünk, az utóbbi években so­kat fejlődött. Sikerünk annak köszönhető, hogy idejében és megfelelő szerkezetben bizto­sítottuk a termelőképesség teljes kihasználását, nagyrészt olyan új és korszerű beren­dezések megtervezésével és gyártásba vételével, amelyek­re nemzetgazdaságunknak a legnagyobb szüksége volt. Bő­vítettük a gyógyászatnak gyár­tott elektronikai felszerelések és berendezések sorát és az automatizálási alegységek vá­lasztékát, az automatizált a­­datfeldolgozás terén is sok új­donsággal jelentkeztünk.­­ Ezen törekvéseiket párt­főtitkárunk az 1987—1988-as tanévnyitáskor Cluj-Napocán, s többek közt a vállalatuk­ban tett látogatása során ér­tékelte ... — Nicolae Ceaușescu elvtárs és Elena Ceaușescu elvtársnő igen értékes, a jövőre vonat­kozó útmutatásokat adtak. Fel­hívták a figyelmünket, hogy tervezőmunkánk forrjon ösz­­sze a gyártó részlegek tevé­kenységével, így a terveket is meghaladó növekedési ütemet és gazdasági hatékonyságot érjünk el — tavaly például tizennyolc százalékkal növel­tük termelésünket. Számos új berendezést kezdtünk gyárta­ni, gazdagítottuk az automa­tizálási és a gyógyászati elekt­ronikai berendezések választé­kát. Jelenlegi feladatunk, hogy 1990-ig ugyanazon termelési területen, a részlegek inten­zívebb kihasználásával a ter­vezettnél több mint ötven szá­zalékkal nagyobb termelést érjünk el. Hangsúlyozták, hogy vállalatunk szakemberei fűz­zék szorosabbra kapcsolataikat a közvetlen szomszédságunk­ban lévő automatizálási, szá­mítástechnikai és ipari elekt­ronikai kutatóintézettel... — Pártfőtitkárunk Expozé­jában kiemelte: a kutató szel­lem nem osztható fel jelen­legi és perspektivikus megol­dásokra. Az eredményeknek azonnali és jövőbeli alkalmaz­hatósága is kell hogy legyen: az azonnali eredmények időt­­állóak, a jövőben is alkalmaz­hatóak legyenek.­­ Nyilvánvalóan összpon­tosítanunk kell a kutatómun­ka erőit (tehát az üzemekben és a kutatóintézetekben tevé­kenykedőket) a műszaki eljá­rások tökéletesítésére és kor­szerűsítésére, hogy emelkedjék a termékek műszaki és minő­ségi színvonala, csökkenjen az anyag- és az energiafogyasz­tás. A termelésben sokkal gyorsabban, hatékonyabban kell hasznosítanunk a kuta­tási eredményeket, kiváló ter­mékeket kell előállítanunk. Je­lenleg arra törekszünk, hogy fejlesszük az intelligens be­rendezéseket, mind automati­zálási, mind számítástechnikai vonalon. A kutatóintézetek munkatársai a tervezetek ki­dolgozása közben műhelyeink­ben tanulmányozzák a terme­lési feltételeket, a műszaki fo­lyamatokat s velünk együtt dolgozva öltenek testet az ú­­jabb eljárások, gyártmányok. Ugyanis mindig a műszaki megvalósítás a legnehezebb, hiszen az új terméknek kitű­nően tervezettnek, könnyűnek, kis méretűnek, olcsónak kell lennie, hogy eladható, ver­senyképes lehessen. Ha így készül el, akkor a szériagyár­tásnál nincs probléma. — Milyen új termékek ter­vezésén és előállításán dolgoz­nak? — Programált szűrőberende­zésen a malomiparnak, egy Telerom PC (personal compu­ter) elnevezésű terminálon, egy fizikoterápiás gépcsopor­ton, mely mikroprocesszorral szabályozható, hogy egyszerre három vagy csak egy típusú gép működjék. Videoterminált tervezünk és áttervezzük az e­­lektronikus sebészkést, ez lesz a harmadik generáció.­­ Mindebből kitűnik, hogy napról napra jobban előtérbe kerül a mikroelektronika... — Fogalmazhatnék így is: a mikroelektronika a műszaki forradalom „forradalmára“. A számítógépek, az automatizá­lás, az új anyagok és techni­kák felhasználása megváltoz­tatja a nemzetgazdaság ága­zatainak eddigi szokott ará­nyát és összetételét. Előtérbe került az ipar elektronizálása, a gyártás hagyományos mó­dozatainak automatizálása. Komoly változások mennek végbe a fémfeldolgozó ipar­ágakban, hosszútávon ugyan­is nem a termelőképesség bővítése a cél, hanem a mű­szaki eljárások korszerűsítése. Nem véletlen, hogy világszer­te mind egyértelműbben be­szélnek a számítógép forra­dalmáról. Miniszámítógépek, integrált áramkörök, ipari ro­botok, mikroprocesszorok — egyszóval különleges techni­kai eljárásokkal előállított dol­gok, amelyekhez komoly szel­lemi beruházásokra van szük­ség. Mindebből következik, hogy a tudományos-műszaki forradalom alapvetően hat a művelődésre, az ember min­dennapi életére, még ha ez a hatás nem is mérhető fel köz­vetlenül. — Köszönöm a beszélgetést. KOZMA ELZA Kovács Zoltán: Virág Városfejlesztés Gyergyóban „Az 1968. évi területi-köz­igazgatási átszervezést követő­en hazánk valamennyi telepü­lése számára kiegyensúlyozot­tabb fejlődést biztosítottunk, összesen 237 municipiumunk és városunk van, amelyekből 54 az utóbbi 20 évben vált vá­rossá ...“ „Az ország lakossá­gának körülbelül 52 százaléka városon lakik. Erőteljesen fej­lesztettük a lakásépítést és a szociális-kulturális létesítmé­nyek építését. Azt a célt tűz­zük magunk elé, hogy 1995-ig nagy vonalakban megoldjuk a lakáskérdést városaink min­den lakosa számára.“ Pártfő­­titkárunk így vázolja fel nagy jelentőségű Expozéjában ha­zánk terület- és településszer­vezési programjának megvaló­sulását. Gheorgheni, ez a Maros felső folyásánál, a Gyer­­gyói havasok lábainál fekvő zord éghajlatú városka ennek a kiegyensúlyozott település­­fejlesztésnek köszönhetően éb­redt fel Csipkerózsika álmá­ból. Az Erdély és Moldova közti gazdasági kapcsolatok fejlődé­se nyomán felvirágzó telepü­lés 1760 körül nyer városi ran­got, vásár­joggal. Az 1800-as évek végén a fakitermelés len­dül fel: a famunkások 1920- ban már szervezetten vesznek részt a Maros-menti munká­sok sztrájkjában. Kialakul a város máig megőrzött jelleg­zetes központja a régi ,„alma materrel“, ahol a „gyönyörű sorsról“ álmodó, ám tragikus végű költő, Salamon Ernő is tanult. A patinás város han­gulatától elválaszthatatlanok a télen-nyáron zöldellő fenyve­sek, a Gyergyói medencére letekintő Gyilkos Tető és a természeti ritkaságnak számí­tó Gyilkos-tó, a gyergyóiaknak ez a ma is kedvenc kiránduló­­helye. A műjégpálya impozáns épülete a város egyik büszke­sége, s arra emlékeztet, hogy hazánk leghidegebb pontján vagyunk itt. Tavasztól őszig azonban az utcákon és a par­kokban annyi a virág, hogy fe­ledjük is a telet. Lakói jó gaz­dái városuknak: szépítése, gondozása, tisztasága is erről vall. És jó gazda a néptanács elnöke, Barabás Erzsébet is — a helység történetében és Har­ghita megyében városon az első polgármesternő. A köz­ügyek iránt fogékony és a vá­rosfejlesztésben tevékeny , tehát jó értelemben vett lokál­patriótáknak nevezi a gyer­­gyóiakat. Zöldövezetek és gyermekjátszóterek létesítése s gondozása, parkolók létreho­zása, a külvárosi utcák kikö­vezése és általában a kialakí­tott városkép megbecsülése ér­dekében közvélemény-terem­tése — nos, mindez önmagáért szól. A polgármesternő fontosnak tartja elmondani, hogy a mun­kásdemokrácia fórumain — a honpolgári gyűléseken, az ál­landó és a lakóbizottságokban — milyen tevékenyen, felelős­séggel vitatják meg a város­­fejlesztés kérdéseit, és ha ha­tározatokat hoztak, meg is valósítják azokat. Köszönhető ez a képviselőtestület tevé­kenységének, melynek munká­jától függ a jó társadalmi közérzet. Az önigazgatás, az önellátás és az önálló gazdál­kodás — a szocialista demok­rácia ez alapvető elveinek ér­vényesítése határozza meg a lakosság felelős magatartását. Vegyük például a Bucsin ne­gyedet — említette a polgár­mesternő —, vagy az állomás­tól a központba vezető sugár­­utat: bármelyik nagyváros be­csületére válnának. A kórház körüli lakónegyed, az új ke­reskedelmi komplexumok, a Maros szálloda, de mindenek­előtt a gyergyóiak büszkesége, a megye egyik legszebb mű­velődési háza nemcsak a vá­rosvezetők és -építők, hanem lakói ízléséről is vallanak. 1965 óta 1987-ig háromezerhá­­romszáznegyven lakást építet­tek a tömbházakban. A vásár­lókedv is tükrözi a lakosság életszínvonalát: 1965-ben a ke­reskedelmi áruforgalom száz­huszonhárom millió lej volt, míg a tavaly ötszázhúsz mil­lió. Egy helység felemelkedésé­nek legfontosabb támpontját az ipari fejlettsége jelzi. A szo­cializmus éveiben öt nemzet­gazdaságilag jelentős vállalat létesült itt, árutermelésük ér­téke évi két milliárd lej. Pé.-­ - főtitkárunk látogatásait kive­tően épült fel a Bútor- meg a Bútorszövetgyár, a Gép- és Pótalkatrészeket Gyártó, meg a Mechanikai Vállalat, melyek­ben tizenegyezernél több dol­gozó nyert szakképesítést. A korszerűbb termelési eljárá­sok bevezetése, a termelés ál­landó bővítése, az egyre jobb munkakörülmények megterem­tése közvetlenül meghatározza a város egész életét, lakóinak életvitelét , művelődési igé­nyeit. Nem hiába ment híre a gyergyóiak kultúraszomjá­­nak: művelődési házuk a leg­változatosabb rendezvények színhelye, kiváló együttesek otthona — ez is sokat mond egy város lakóiról. „Műveit és művelődni akaró közösség a miénk. Ez is ma­gyarázza, meghatározza és befolyásolja a többi pozitív ál­lampolgári vonás — a köz­ügyek iránti érdeklődés, a létrehozott értékek óvása és továbbfejlesztése, a szép ér­zékelése és megvalósítása, a cselekvésben megnyilvánuló alkotó erő — alakulását“ .. . ezzel a jellemzéssel zárta be­szélgetésünket Barabás Erzsé­bet polgármesternő. CSEREFALVI ERZSÉBET — A tudás és általában a kultúra roppant megnöveke­dett szerepet tölt be átfogó forradalmi átalakulásokat élő világunkban. Bármely nemzet fejlesztési stratégiája kidolgo­zásánál és megvalósításánál fő követelménynek tekinti a tör­ténelmi-kulturális sajátosságok és hagyományok figyelembevé­telét, s ezzel egyidőben a kor tudományos-műszaki vívmá­nyainak a lehetőségekhez mért felhasználását. Ez ma a gaz­dasági-társadalmi fejlődés e­­gyik fő motorja, és természe­tesen nemcsak az általános kultúráról, hanem a tudomány­ról, az oktatásról, a műsza­ki-technológiai haladásról van szó — kezdtem beszélgetésün­ket Somodi Antoanetával, a Szocialista Művelődés és Ne­velés Mureş Megyei Bizottsá­gának elnökével. — A huszonegyedik század küszöbén egyre nyilvánvalób­bá válik, hogy a társadalom forradalmi átalakításába az eszmék, a megismerés és a műveltség színvonala, a tudat fejlettségi foka milyen hatal­mas anyagi erő. A gazdaság, az ember és a kultúra közötti dialektikus viszony mindenek­előtt azt feltételezi, hogy a gazdasági-társadalmi és kultu­rális élet fejlessze az ember alkotóerejét, segítse elő sok­oldalú önmegvalósítását. A kultúra csak akkor válhat a fejlődés lendítő erejévé, ha ösztönző elemként beépül a társadalom életébe, elősegíti a néptömegek tudatos és tevé­keny részvételét a gazdasági és a társadalmi élet vezetésé­ben, a termelőmunka fejlesz­tésében, a műszaki-tudomá­nyos és a kulturális-művészeti alkotásban. Ezt a gondolatot fejtette ki doktor Elena Ceauşescu mérnök akadémikus elvtársnő nemzetközi fórumo­kon is. A termelő munka, a kultu­rális-nevelő tevékenységre és a műszaki oktatásra milliókat mozgósító mozgalom, a Meg­­éneklünk, Románia Országos Fesztivál immár jó tizenkét esztendeje teremt keretet né­pünk szellemi értékei kibonta­koztatásához. Ez a Nicolae Ceaușescu elvtárs által 1976- ban kezdeményezett, vala­mennyi kulturális-nevelő té­nyező részvételével megszerve­zett mozgalom a forradalmi­hazafias nevelés, a művészeti és a műszaki alkotás országos fóruma. A fesztivál minden rendezvénysorozata — jelenleg a VII. megyei szakaszánál tar­tunk — hazánk szellemi éle­tének kimagasló eseménye volt; a tudományt, a kultúrát és a művészeteket szervesen beépítette az új ember kiala­kításának folyamatába, szo­cialista építőmunkánk gazda­sági-társadalmi célkitűzéseinek megvalósításába. — Úgy tudom, hogy a tu­dományos-műszaki alkotómoz­galom országos seregszemléi­ről Mures megye termelőegy­ségei, szakemberei számos díj­jal, diplomával tértek haza. — A megyeközpontból főleg az Azomure?, a Metalotehni­­ca, az Elektromure?, de más vállalatok és városok tervező­­mérnök-szakember-munkakö­­zösségei is a jelenlegi és a következő ötéves tervünk leg­főbb célkitűzéseinek megvaló­sítását szolgáló találmányok­kal, újításokkal vesznek részt a műszaki alkotómozgalomban. Munkájukban ösztönző példa doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elv­­társnő tevékenysége, aki a tudományos kutatómun­kát nagyszerűen egyezte­ti a korszerű román ipar ki­építésének gyakorlati követel­ményeivel, a tudományos ha­ladás igényeivel. A Tudomány- és Oktatásügyi Országos Ta­nács elnökeként kivételes szer­vezői koncepcióval hangolja össze a tudományos kutatást a műszaki fejlesztés gyakorlatá­val. — A művészeti alkotó, a műkedvelő tevékenység, mint említette — az új embertí­pus egyik személyiségformáló eszköze. Tíz-tizenöt évnyire visszatekintve műkedvelő moz­galmunk fejlődésére, megálla­píthatjuk, hogy nemcsak a résztvevő együttesek száma gyarapodott, hanem művészi­leg is színesedett, gazdagodott ez a mozgalom. — Valóban, ezen a VII. ren­dezvénysorozaton száznyolc­vannyolc együttessel meg alko­tói körrel és háromezernyolc­­száztizennégy taggal több vesz részt, mint ahány az előzőn szerepelt. Különösen a szín­játszó együttesek és az iro­dalmi színpadok, a mozgósító művészcsoportok és a népze­nei együttesek száma gyara­podott. De minőségi ugrást is tapasztalhatunk nemcsak a műsorválasztás, hanem a mű­vészeti felkészülés tekinteté­ben is. — Szerepe van ebben a szakirányításnak is? — Feltétlenül, hiszen — pártfőtitkárunk útmutatását követve — mind több község­központban, illetve városban és munkásklubban hozzuk lét­re a Megéneklünk, Románia Művészeti és Műszaki Alkotó­­tevékenység Központjait. Te­hát úgy szervezzük meg a tu­dománynépszerűsítő, a műsza­ki meg a művészeti alkotóte­vékenységet, hogy ki-ki az érdeklődési körének és felké­szültségének, művészi törek­véseinek és tehetségének meg­felelően tevékenykedhessen. E­­zekben a központokban tá­­gabb lehetőség nyílik a könyv­tárak, tudományos művészfil­­mek s más dokumentációs a­­nyagok hasznosítására, ezért nagyobb hangsúlyt tudnak fek­tetni a tudományos világnézet kialakítására éppúgy, mint a hazafias és az erkölcsi, vagy az esztétikai nevelésre.­­ A műszaki értelmiségiek éppúgy, mint a pedagógusok, az írók és a művészek tevé­kenyen részt vesznek a kultu­rális-nevelő tevékenységben; a jelenlegi rendezvénysoroza­ton ez miként nyilvánul meg? — Tudománynépszerűsítő brigádjaink és tudományos­­művelődési egyetemeink na­gyon népszerűek, de a műked­velő együtteseket is többnyi­re értelmiségiek, gyakran mű­szaki szakemberek vezetik. Igaz, falun nem annyira el­terjedt, hogy az agrármérnök vagy az orvos szervezze-irá­­nyítsa a műkedvelőket, de hát ehhez bizonyos művészi haj­lam is szükséges. Inkább azt kell hangsúlyoznom, hogy a falusi értelmiség — és ez alól az ingázók nem lehetnek ki­vételek — igyekezzék testüle­tileg példamutatóan részt vál­lalni a kulturális-nevelő mun­ka szervezéséből és irányításá­ból. SEBESTYÉN ALIZ A tudás és a kultúra szerepe Maros-menti táncszvit (Ioan Miclea-Mihale felvétele)

Next