Üvegipar, 1986 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
XV. év*, 1 S7,5m ÁRA: 2,50 FORINT 1986. január Nehéz évii nehezebbe Amikor így év elején meghatározzuk tennivalóinkat számadást is készítünk az eredményekről, a tapasztalatokról. Feltesszük a kérdést, milyen évet is hagytunk magunk mögött? S már jó ideje az a válasz: nehezet! 1985. is nehéz,esztendő volt. Sok váratlan akadály leküzdésével jtt toltunk el feszített terveink túlteljesítéséhez. Ilyen volt a kemény tél, ami veszélyeztette a folyamatos munkát, mert szűkösen állt rendelkezésünkre a földgáz. Ebből eredően 80 millió forint értékű, termeléskiesés következett be. Ilyen volt az év eleji exportmegtorpanás, hiszen a piacokon természetesen nem vették figyelembe nehézségeinket. Év közepétől viszont a szódahiány krónikussá vált. Akadoztak a szállítások. Tőkés piacokról magasabb áron kellett ezt a nyersanyagot beszerezni. Az elmondottak gyors, de körültekintő intézkedéseket követeltek, hogy az éves terv teljesítése ne kerüljön veszélybe. Csak így érhettük el, hogy az üvegipar teljesítménye a VI. ötéves terv utolsó évében is töretlenül emelkedjen Méltó befejezése ez az ötéves tervnek. Nem untathatnak bennünket azok a számok, amelyek teljesítményünket bizonyítják 1985-ben: több mint 900 millió forint nyereséget realizáltunk. Közel 8 milliárd forint termelési értéket állítottunk elő. 18 millió USD körül alakul a konvertibilis exportunk. 8 százalékkal növeltük a bérszínvonalat. A fenti adatok meghaladják a terveinkben megfogalmazott előirányzatokat. A mindennapi életben nem találkozunk ilyen nagy szájmokkal, ezért nehéz érzékelni súlyukat. Mégis szükséges, hogy mindenki magáénak érezze az eredményeket. Tudja azt, hogy a saját hasznos munkájával részese a sikereknek. Meg lehet állapítani, hogy a múlt évben sikerült előbbre jutni. Az emberek láthatják volt értelme munkájuknak, büszkék lehetnek az eredményeikre, s nem utolsósorban keresetükre is! Az elmúlt öt évben sikerült megteremteni a differenciálás feltételeit, hiszen 41 százalékkal tudtuk növelni az átlagbért. A legtöbb helyen a jó munkát rossztól élesen el lehetett választani, a pénzjuttatások jelentős különbözőségével is. 1985-ben újra bizonyítani tudtuk, hogy érdemes jól dolgozni, mert csak így lehet hozzájutni a több keresethez és az erkölcsi megbecsüléshez. Gyáraink zöme ennek érvényre juttatásával teremtett biztonságot a termelésben. Ott, ahol teljes mértékben nem sikerült ezt elérni, akadozik a szervezet működése, nincs összhang a gazdálkodás különböző területei között, ami végül azt eredményezi, hogy nincs elég nyereség és megfelelő bér. Minden vezetőnek az új év kezdetén megvan az a lehetősége, hogy a kollektíva részére olyan célokat vázoljon fel, amik megmozgatják az erőket, biztosítják a jól szervezett munkát, és az elvégezhető feladat megoldására serkent minden embert. Ebben az évben még nagyobb szükségünk van arra, hogy mindenki megértse a tennivalókat, és munkánk elvégzéséhez megteremtsük a szükséges feltételeket. Gazdálkodásunk eredményes javításához több mint 1 milliárd forint nyereséget kell elérnünk. Konverti tbilis exportunkat a múlt évi, magas szinten kell tartani. Több mint 8 milliárd forint termelési értéket kell előállítanunk. A jövedelmeket 6—7 százalékkal kívánjuk növelni. Vajon mindez elérhető? Igen! De csak úgy, ha a gyárak is hasonló növekedési százalékot tudnak garantálni. Belső érrdekeltségi rendszerünk ezt a célt fogja szolgálni. Azok, akik részt vállalnak ebben a munkában, biztosan jól járnak, Akik nem lesznek képesek a munka eredményességét így fokozni, azok sokkal kevesebbel kell majd, hogy beérjék. Az elmúlt évek példái bizonyítják: csak ez a járható út. Csak a többért, a jobbért jár jelentős plussz mindenkinek. Biztosítva vannak-e a feltételek ehhez a többhöz — kérdezhetnék. Őszintén szólva bizony nem mindenütt. De miénk az üvegipar tehetséges gárdája. Az üvegfúvók, a csiszolók ügyessége, aminek az egész világon csodájára járnak. Azt hiszem, hogy ennek a szép emberi tulajdonságnak a kibontakoztatásához igazán apróságnak tűnik az az igény, hogy legyen mindig jó üvegolvadék és megfelelő szerszám, körülmény a munkához. A feltételek javításával komoly lépést tehetünk a nagy célkitűzések eléréséhez. A gépi tömeggyártásban is rendelkezünk még mozgósítható rejtett tartalékokkal. Az érzékenységet, a sértődöttséget nem a munkakapcsolatokban kell sokszínűen kifejezni. Próbáljunk meg jobban haragudni a selejtre és a hi hibákra! Az elmúlt időben szűkös lehetőségeink ellenére élenjáró technológiákat, kitűnő gépeket elektronikus foyamatszabályozó berendezéseket vásároltunk és helyeztünk üzembe. Ezt azért tettük, hogy magasabb szinten elégítsük ki a belföldi és külföldi fogyasztókat, hogy kevesebb selejt keletkezzen, és fokozzuk a termelékenységet. A cépék garanciája mellé fel kell zárkózniuk az embereknek is. Nagyobb szenvedéllyel, akarattal, műszaki makacssággal hozzáfogni közös feladatainkhoz, és akkor a siker a kezünkben lesz. Az idei év még több meglepetést, nem várt fordulatokat tartogat számunkra, mint az előzőek. Szemfülesebbeknek kell lenni a ki nem számítható változásokra. Igaz az üvegi ipar dolgozói már többször bizonyították rendkívüli képeségeiket, rátermettségüket. Legyen ez a bizonyítás folyamatos és jellemző.Az üvegipar vezetése és a magam nevében ígérhetem, hogy terveink teljesítéséhez a szükséges új feltételeket biztosítani fogjuk a munkahelyeken. Mindenkinek köszönöm a múlt évi eredmények elérésében kifejtett munkáját, s kívánok az idei feladatokhoz erőt, s jó egészséget és sok sikert. Czina Sándor j Sajószentpéteren • már termel az új huta Rekordidő az építkezésen • Európai színvonal a termelésben December közepén Sajószentpéteren, a 100 éves üveggyárban, házi ünnepséggel helyezték üzembe az élelmiszer-csomagoló üveg fejlesztési programjának újabb szakaszaként a hármas számú hutát. A katedrális méretű új üzem európai színvonalú termelést jelent, és rekoridő alatt épült fel. A beruházási osztály vezetőjétől Tóth Sándortól tudom, hogy a 610 milliós létesítményt az előírás szerinti 34 hónap helyett 28 hónap alatt készítették el. 1983. első felében még váró kolóniaházak szanálásra foglalták el azt a területet, amelyen most termelésre készen áll az elektronikus vezérlésű huza. Mellesleg ez a szokatlanul gyors építési idő jellemzi azoknak a házaknak a születését is, amelyeket az üveggyár a település közepén létesített dolgozóinak, pontosabban 90 családnak, lakások többségébe már beköltöztek. De vajon mit tud az új huza? Az osztályvezető végigkalauzol a kemencétől a csomagolótérig és azt válaszolja, mindent. Amerikai licenc alapján készült az olvasztókemence, a gyártógépeket svéd cég, az EMHART szállította. Ez a minden tehát nem csupán mennyiséget, hanem kitűnő minőséget is jelent. Meg azt még, hogy műszakonként 15—17 dolgozó „elbánik" a hatalmas üzemmel, tehát a folyamatos műszak biztosításához elesendő 50—60 dolgozó. őket egyébként a régi gárdából válogatták és képezték ki. Mert, ahogy az osztályvezető fogalmaz, az új technológiához „új” ember kell. Új ismeret és új szemlélet. A kiválasztottak Amerikában, Svédországban és az NSZK-ban ismerkedtek a berendezések működtetésével, elsajátítandó Természetesen itthoni titkaival, tanfolyamokkal egészítették ki tanulmányaikat. Egyszerűen arról van szó, hogy meg kell barátkozni a rendszer elektronikus voltával, ami Sajószentpéteren újdonságnak számított az új huta létezése előtt, ami, teljes üzemben évente 108 millió darab kilós konzervesüveget készít és csomagol. Vajon mit jelentett Halász Katalin kemencetervezőnek, a beruházás hátrahagyott két éve? — Mindenekelőtt életem első tengerentúli útját. És, életem legnagyobb és legszebb munkáját. Két hetet töltöttem a tervegyeztető magyar csapattal Brockwayben. Nagyon izgultam, de nem volt szükség a magammal vitt nyugtatóra. Ott is, itthon is simán ment minden, dolgot nagyon irigyeltem így tőlük, a vizsgáló tűzáltóanyag minőséglaboratóriumot. Most már belefér a nap 8 órába, de 2 évig, a 10 órás munka is kevés volt. Sokan voltak hasonlóan zavarban az idővel akkoriban. Az „Ervil” vgmk vezetője Egyed Antal például azt mondta, hogy ők tizenhárman a finisben napi 4—5 órát dobtak rá a rendes munkaidejükre. . Gyakorlatilag ők vállalták a létesítmény teljes villamosenergia-ellátásának a tervezését, és kivitelezését. — Szép és izgalmas feladat volt. Öröm nézni, de csinálni is szerettük. Egyébként magunknak csináltuk, ugyanis mi bánunk vele, mert, hogy valamennyien az üzemfenntartáson dolgozunk. A fiatal vilalmos technikustól megkérdeztem, zett ez a zsebükbe? mit haHavi átlagban háromezer forint pluszt — válaszolta. Végül Nagy József üzemmérnök így összegzi a mondandóját: Angliában és Bécsben „okoskodott” De, mint mondja, a világcégek fejlesztéseivel lehetetlen lépést tartani egy „mezítlábas”* gyakorló üvegesnek. Már az is kunszt, ha ezeknek a berendezéseknek a szolgáltatásait megismeri valaki. A fiatalember bevallja, a felesége sem a gyári, sem az otthoni szakirodalmat bújó plusz óráiért nem lelkesedik. De az igazán szép tőle, hogy megérti! Az új évben az új huta hozzon sok sikert és örömet az öreg gyár dolgozóinak. ,