Üvegipar, 1986 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1. szám

XV. év*, 1 S7,5m ÁRA: 2,50 FORINT 1986. január Nehéz évii­ nehezebbe Amikor így év elején meghatározzuk tennivalóinkat szá­madást is készítünk az eredményekről, a tapasztalatokról. Feltesszük a kérdést, milyen évet is hagytunk magunk mögött? S m­ár jó ideje az a válasz: nehezet! 1985. is ne­héz,esztendő volt. Sok váratlan akadály leküzdésével jtt toltunk el feszített terveink túlteljesítéséhez. Ilyen volt a kemény tél, ami veszélyeztette a folyamatos munkát, mert szűkösen állt rendelkezésünkre a földgáz. Ebből eredően 80­­ millió forint értékű, termeléskiesés következett be. Ilyen­­ volt az év eleji exportmegtorpanás, hiszen a piacokon ter­­­­mészetesen nem vették figyelembe nehézségeinket. Év kö­zepétől viszont a szódahiány krónikussá vált. Akadoztak a szállítások. Tőkés piacokról magasabb áron kellett ezt a nyersanyagot beszerezni. Az elmondottak gyors, de körültekintő intézkedéseket követeltek, hogy az éves terv teljesítése ne kerüljön ve­szélybe. Csak így érhettük el, hogy az üvegipar teljesít­ménye a VI. ötéves terv utolsó évében is töretlenül emel­­­­kedjen Méltó befejezése ez az ötéves tervnek. Nem untat­hatnak bennünket azok a számok, amelyek teljesítmé­nyünket bizonyítják 1985-ben: több mint 900 millió forint nyereséget realizáltunk. Közel 8 milliárd forint termelési értéket állítottunk elő. 18 millió USD körül alakul a kon­vertibilis exportunk. 8 százalékkal növeltük a bérszín­vonalat. A fenti adatok meghaladják a terveinkben meg­­­­fogalmazott előirányzatokat. A mindennapi életben nem találkozunk ilyen nagy szá­­j­mokkal, ezért nehéz érzékelni súlyukat. Mégis szükséges,­­ hogy mindenki magáénak érezze az eredményeket. Tudja azt, hogy a saját hasznos munkájával részese a sikereknek. Meg lehet állapítani, hogy a múlt évben sikerült előbbre jutni. Az emberek láthatják volt értelme munkájuknak, büszkék lehetnek az eredményeikre, s nem utolsósorban keresetükre is! Az elmúlt öt évben sikerült megteremteni­­ a differenciálás feltételeit, hiszen 41 százalékkal tudtuk­­­ növelni az átlagbért. A legtöbb helyen a­­ jó munkát rossztól élesen el lehetett választani, a pénzjuttatások je­­­­­­lentős különbözőségével is. 1985-ben újra bizonyítani­ tudtuk, hogy érdemes jól dol­gozni, mert csak így lehet hozzájutni a több keresethez és az erkölcsi megbecsüléshez. Gyáraink zöme ennek ér­vényre juttatásával teremtett biztonságot a termelésben. Ott, ahol teljes mértékben nem sikerült ezt elérni, akado­zik a szervezet működése, nincs összhang a gazdálkodás különböző területei között, ami végül azt eredményezi, hogy nincs elég nyereség és megfelelő bér. Minden vezetőnek az új év kezdetén megvan az a le­hetősége, hogy a kollektíva részére olyan célokat vázoljon fel, amik megmozgatják az erőket, biztosítják a jól szer­vezett munkát, és az elvégezhető feladat megoldására ser­kent minden embert. Ebben az évben még nagyobb szük­­ségünk van arra, hogy mindenki megértse a tennivalókat, és munkánk elvégzéséhez megteremtsük a szükséges fel­tételeket. Gazdálkodásunk eredményes javításához több mint 1 milliárd forint nyereséget kell elérnünk. Konverti­ t­bilis exportunkat a múlt évi, magas szinten kell tartani.­­ Több mint 8 milliárd forint termelési értéket kell előállí­tanunk. A jövedelmeket 6—7 százalékkal kívánjuk növelni. Va­­­­jon mindez elérhető? Igen! De csak úgy, ha a gyárak is hasonló növekedési százalékot tudnak garantálni. Belső ér­­­r­dekeltségi rendszerünk ezt a célt fogja szolgálni. Azok, akik­­ részt vállalnak ebben a munkában, biztosan jól járnak,­­ Akik nem lesznek képesek a munka eredményességét így fo­kozni, azok sokkal kevesebbel kell majd, hogy beérjék. Az elmúlt évek példái bizonyítják: csak ez a járható út. Csak a többért, a jobbért jár jelentős plussz mindenkinek. Biztosítva vannak-e a feltételek ehhez a többhöz — kér­dezhetnék. Őszintén szólva bizony nem mindenütt. De mi­énk az üvegipar tehetséges gárdája. Az üvegfúvók, a csi­­­­szolók ügyessége, aminek az egész világon csodájára jár­nak. Azt hiszem, hogy ennek a szép emberi tulajdonság­nak a kibontakoztatásához igazán apróságnak tűnik az az igény, hogy legyen mindig jó üvegolvadék és megfelelő­­ szerszám, körülmény a munkához. A feltételek javításával komoly lépést tehetünk a nagy célkitűzések eléréséhez. A gépi tömeggyártásban is rendelkezünk még mozgósít­­­­ható rejtett tartalékokkal. Az érzékenységet, a sértődött­séget nem a munkakapcsolatokban kell sokszínűen kifejez­­­­ni. Próbáljunk meg jobban haragudni a selejtre és a hi­ h­i­­bákra! Az elmúlt időben szűkös lehetőségeink ellenére élenjáró technológiákat, kitűnő gépeket elektronikus fo­­­­­yamatszabályozó berendezéseket vásároltunk és helyez­tünk üzembe. Ezt azért tettük, hogy magasabb szinten elé­­­­gítsük ki a belföldi és külföldi fogyasztókat, hogy kevesebb­­ selejt keletkezzen, és fokozzuk a termelékenységet. A cé­­­pék garanciája mellé fel kell zárkózniuk az embereknek is. Nagyobb szenvedéllyel, akarattal, műszaki makacssággal­­ hozzáfogni közös feladatainkhoz, és akkor a siker a ke­zünkben lesz. Az idei év még több meglepetést, nem várt fordulatokat­­ tartogat számunkra, mint az előzőek. Szemfülesebbeknek­­ kell lenni a ki nem számítható változásokra. Igaz az ü­veg­­i ipar dolgozói már többször bizonyították rendkívüli képes­­­­­égeiket, rátermettségüket. Legyen ez a bizonyítás folya­­­­matos és jellemző.Az üvegipar vezetése és a magam nevé­­­­ben ígérhetem, hogy terveink teljesítéséhez a szükséges új feltételeket biztosítani fogjuk a munkahelyeken. Mindenkinek köszönöm a múlt évi eredmények elérésé­­­­ben kifejtett munkáját, s kívánok az idei feladatokhoz erőt, s jó egészséget és sok sikert. Czina Sándor j Sajószentpéteren • már termel az új huta Rekordidő az építkezésen • Európai színvonal a termelésben December közepén Sajó­­szentpéteren, a 100 éves üveggyárban, házi ünnepség­­­­gel helyezték üzembe az élelmiszer-csomago­ló üveg fejlesztési programjának újabb szakaszaként a hár­mas számú hutát. A kated­­rális méretű új üzem euró­pai színvonalú termelést je­lent, és rekoridő alatt épült fel. A beruházási osztály ve­zetőjétől Tóth Sándortól tu­dom, hogy a 610 milliós lé­tesítményt az előírás sze­rinti 34 hónap helyett 28 hó­nap alatt készítették el. 1983. első felében még váró kolóniaházak szanálásra foglalták el azt a területet, amelyen most termelésre készen áll az elektronikus vezérlésű hu­za. Mellesleg ez a szokatlanul gyors építési idő jellemzi azoknak a házaknak a szüle­tését is, amelyeket az üveg­gyár a település közepén lé­tesített dolgozóinak, pon­tosabban 90 családnak, lakások többségébe már be­­­költöztek. De vajon mit tud az új huza? Az osztályvezető vé­gigkalauzol a kemencétől a csomagolótérig és azt vála­szolja, mindent. Amerikai licenc alapján készült az ol­vasztókemence, a gyártógépe­ket svéd cég, az EMHART szállította. Ez a minden te­hát nem csupán mennyiséget, hanem kitűnő minőséget is jelent. Meg azt még, hogy műszakonként 15—17 dolgo­zó „elbánik" a hatalmas üzemmel, tehát a folyama­­­­tos műszak biztosításához­­ elesendő 50—60 dolgozó. őket egyébként a régi gár­dából válogatták és képezték ki. Mert, ahogy az osztályve­zető fogalmaz, az új tech­nológiához „új” ember kell. Új ismeret és új­­ szemlélet. A kiválasztottak Ameri­kában, Svédországban és az NSZK-ban ismerkedtek a berendezések működtetésé­vel, elsajátítandó Természetesen itthoni titkaival, tanfo­lyamokkal egészítették ki tanulmányaikat. Egyszerűen arról van szó, hogy meg kell barátkozni a rendszer elek­tronikus voltával, ami Sajó­­szentpéteren újdonságnak számított az új huta létezé­se előtt, ami, teljes üzem­ben évente 108 millió darab kilós konzervesüveget készít és csomagol. Vajon mit jelentett Halász Katalin kemencetervezőnek, a beruházás hátrahagyott két éve? — Mindenekelőtt életem első tengerentúli útját. És, életem legnagyobb és leg­szebb munkáját. Két hetet töltöttem a tervegyeztető ma­gyar csapattal Brockwayben. Nagyon izgultam, de nem volt szükség a magammal vitt nyugtatóra. Ott is, itthon is simán ment minden, dolgot nagyon irigyeltem így tő­lük, a vizsgáló tűzáltóanyag minőség­­laboratóriumot. Most már belefér a nap 8 órába, de 2 évig, a 10 órás munka is kevés volt. Sokan voltak hasonlóan zavarban az idővel akkori­ban. Az „Ervil” vgmk ve­zetője Egyed Antal például azt mondta, hogy ők tizen­hárman a finisben napi 4—5 órát dobtak rá a rendes munkaidejükre. . Gyakorla­tilag ők vállalták a létesít­mény teljes villamosener­­gia-ellátás­ának a­­ tervezését, és kivitelezését. — Szép és izgalmas fel­adat volt. Öröm nézni, de csinálni is szerettük. Egyéb­ként magunknak csináltuk, ugyanis mi bánunk vele, mert, hogy valamennyien az üzemfenntartáson dolgozunk. A­­ fiatal vilalmos technikus­­tól megkérdeztem, zett ez a zsebükbe? mit ha­Havi átlagban háromezer forint pluszt — válaszolta. Végül Nagy József üzem­mérnök így összegzi a mon­dandóját: Angliában és Bécsben „okoskodott” De, mint mondja, a világcégek fejlesztéseivel lehetetlen lé­pést tartani egy „mezítlábas”* gyakorló üvegesnek. Már az is kunszt, ha ezeknek a be­rendezéseknek a szolgáltatá­sait megismeri valaki. A fiatalember bevallja, a fe­lesége sem a gyári, sem az otthoni szakirodalmat bújó plusz óráiért nem lelkesedik. De az igazán szép tőle, hogy megérti! Az új évben az új huta hozzon sok sikert és öröm­et az öreg gyár dolgozóinak. ,

Next