Katolikus gimnázium, Vác, 1880
MAGYAR MŰVELTSÉG KÉPEI. I. Általános színezet, voltak és vannak nemzetek, melyeknek művelődésénél a tényleges valóságban is majd minden megvan abból, amit a józan elmélet mint a művelődéshez megkívántató dolgot kigondolhat. Elméletileg nagyon jól tudjuk, hogy a nemzetek fölvirágzására nézve elkerülhetlenül szükséges oly központ, melyből mint afféle szívből lüktessen a szellem az egyes tagokba; belátjuk, hogy az egészséges műveltség eszméje kívánja, miszerint a műveltség tényezői vagy magából a nemzet lelkéből fakadjanak föl, vagy pedig ha külső termékek, akkor egész a nemzeti élet alapjában a népbe menjenek át. A régi Görögország, vagy a mostani Francziaország a szerencsés talaj és viszonyoknál fogva meglehetősen fölmutathatja a gyakorlati téren is azt, ami elméletileg a nemzeti gyarapodásnak nélkülözhetlen föltétele. Amannál még a nemzeti életnek úgyszólván csecsemő korában megalakult Athene városa, vagyis azon szellemi tűzhely, mely nem szűnt meg fényt és életet árasztani a többi görögségre , mely a többinek szabadságát kivívta, mely irodalmi és művészeti téren örök időkre hirdeti, hogy mi volt a görög nemzet. Emennél a majdnem teljes vallási és nemzeti egység következtében egy szellem húzódik végig az egész műveltségen; magából a nemzetből kerül ki a tudomány, ipar és kézmű minden ágával foglalkozó ember. Mi magyarok, a helyzet és viszonyok különösségénél fogva még 1*