Katolikus gimnázium, Vác, 1882
A mélyebben gondolkodók számára Sokrates e mondatávalismerd meg magadat, régen ki van jelölve a tér, hová gondolataikkal fordulniok kell. S csakugyan a mai napig szakadatlan sort képeznek azok, sok e nagy problémával szívesen foglalkoznak. Sokrates óta nem volt nagyobb becselő, ki erre a kérdésre: mi az ember, az ész által elfogadható feleletet adni nem iparkodott volna. De az eredmény nagyon különböző. Egyik ezen, másik azon az utón véli a kitűzött czélt, az igazságot, legbiztosabban elérhetni: járásmód az eredményre nézve nem lehet közömbös, pedig az el-Azok, kik minden ismeretet kizárólag a tapasztalás forrásából akarnak meríteni, mint az emberen kívül, úgy az emberben sem látnak mást, mint egy halmaz anyagot. Kétség nem lehet, hogy itt már maga a kiindulási pont helytelen, mert érzékeink nem annyira megbízhatók, hogy tőlök föltétlenül helyes ismeretet egyáltalában lehetne várnunk; mert érzékeinkkel egyedül csak az anyagról, a külsőről szerezhetünk tudomást, s igy ama tapasztalati elv (empirismus) kimondásával magunk égetjük föl magunk előtt a hidat ; s mert vannak ismereteink, melyek tapasztalásból származottaknak semmiképen sem mondhatók. Hogy értékeink nem minden esetben megbízhatók s igy nem is lehetnek ismereteink egyedüli kútforrásai, a mindennapi tapasztalat.elteSé bizonyítja. Ha kocsin megyünk, úgy látszik, mintha a körülöttünk levő tárgyak vonulnának el gyorsan mellettünk, pedig a dolog nem így van; naponkint látjuk, hogy a nap földünket körülutazza, pedig a tudomány épen az ellenkezőt tanítja; földünk sikfölületnek látszik, pedig gömb alakú. Érzékeink által szerzett ismereteink az anyagra, a külsőre, a tüneményre vonatkoznak; az egyest, esedékest, változót illetik. Az