Katolikus gimnázium, Vác, 1884
ELSŐ SZAKASZ. A determinánsok alkalmazása a betűszámtanra és a háromszögtanra. I. FEJEZET. A determinánsokban kifejezett betűszámtani egyenletek megoldása. Az emberi ténykedés minden mozzanatában van egy-egy központ, mely körül annak forognia kell. A családot, a társulatot, a hazát a szeretet fűzi egybe; ezek jólétének emelésére szolgálnak az ipar, a kereskedelem s a művészet, melyek előmozdítói a tudomány és ennek különféle ágai. Magát az összes tudományt s művészetet Isten eszméje lengi át. Egyedül a szellem szülöttjének, a mennyiségtannak ne volna oly központja, melynek közbenjárása nélkül egy tapodtat sem mehetünk tovább s melyhez minduntalan visszatérünk; sőt bármire akadunk utunkban, csupán ennek kibővítésére, csinosítására hordjuk méhbuzgalommal öntudatlanul is össze? A felelettel nem habozhatunk sokat, van, s az az egyenlet. Ez segít szellemi kirándulásainknál újabbnál újabb igazságok földerítésére; ez azon emeltyű melylyel a legmagasabb polczot is elérhetjük ; ez tanít bennünket erkölcsös életre, midőn eszünkbe juttatja Üdvözítőnk eme szavait: „Qua mensura mensi fueritis aliis, eadem remelletur et vobis.“ Ez az egyedüli valóságos, csalhatlan biztos mérleg, melynél a támpont maga a jel, a karok az oldalak, s ezek oly szilárdak, hogy a legnagyobb felfüggesztett terhek és súlyok, — melyek maguk a két oldalon létezni szokott mennyiségtani tagok, sem képesek meghajlítani. Mivel pedig oly érzékeny, hogy a legcsekélyebb hiba is kitéríti egyensúly-helyzetéből s igy roppant fonák következtetésekre vezethet, okvetlen szükséges, hogy kezelésénél a