Katolikus gimnázium, Vác, 1913
. Ilyen okoknak szinte végtelen sorozatából épült fel Róma nagysága. Ezen okok közül csak egyet hozok fel, amely a maga egyszerűségében is tipikusan jellemző a világot a saját képére átgyúró római szellemre és mélyen bevilágít a római lélek legbensejébe, titkos arzenáljába, azt, hogy a római gyermekek egészen tizenhét éves korukig bíborral beszegett ruhát, tógát viseltek, a legmagasabb állami méltóságoknak megkülönböztető, fényes díszöltözetét. És ennek a lényegtelennek látszó szokásnak mélységes jelentősége, lélektani értelme van, mert kihangzik belőle egy erős meggyőződésen alapuló világnézet, az t. i., hogy a római szellem, amely művész volt a kitűzött célok megvalósítására irányuló energiák megteremtésében és helyes beállításában, amely csalhatatlan volt az igazi értékek felismerésében — ez a praktikus római szellem a gyermeket a lehető legmagasabb piedesztálra emelte, mert azt a jövőbe, a nagy ősök verejtékes munkájának fenmaradásába, a nemzeti hivatás betöltésébe, szóval az enyészettel szemben az életbe, a virágzásba, a fejlődésbe vetett remények királyának tekintette és ezt a meggyőződését a gyermek ezen ritka megbecsülésében külsőleg is dokumentálni akarta. Mindez azonban a római szellem leplezetlen önzéséből eredt s puszta formalizmus, külsőség volt. A gyermek igaz szeretetét Róma nem ismerte. A gyermek igaz megbecsülését az Úr Jézus hozta le a földre és tette azt egyetemes törvénnyé, aki midőn a lélek értékét, az ember méltóságát és szabadságát a külső körülményektől teljesen függetlenül állapította meg, a gyermeknek nem a testét, hanem a lelkét öltöztette fényes királyi köntösbe. Midőn az erkölcsileg porba omlott római világ kapui előtt örökszép tanításai elhangzottak, amelyek azt hirdették, hogy Krisztusban mindannyian egyek és így testvérek vagyunk, akkor egy magasabb, harmonikusabb élet alapzatára segítette fel az emberiséget és azon az alapzaton, abban a magasabb életrendben a legdíszesebb, a legszebb helyet a gyermeknek jelöli ki. A gyermekről szóló tanítása örök kánonja marad minden pedagógiai elméletnek és módszernek. Az ő tanításából sarjadzott ki a keresztény család, amely az anya méltóságának a történelemben sehol fel nem található, példátlan megbecsülésén, a kölcsönös szereteten, a megértésen