Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-07-10 / 2. szám
^vimreAStrURw & $ ----------ASa—E---------------------------------------HELYI ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ....................................... fi frt — kr. fél évre ............................................. S » — » negyed évre....................................... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. Elárusító Deutsch M. (a városház épületében.) Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 187. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető, közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési díjak és hirdetések. Bérmentetlen leveleket nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. SKf»• •'•;-■>:* ;■. ■; -: - ■/ Pl& ijm.^ *?&. •'P^Mw *?■ •^LSKmfm *M > Hirdetések sora (négy hasábos garmond sor) ..................... Nyilt-tér: sora 30 k Bélyeg illeték: minden beigtatásnál........ A nyugta-bélyeg külön fix 30 kr Előfizetési felhívás! Mindazok, kik a „Váczi Hirlap“a előfizetni szándékoznak, felkéretek, hogy előfizetéseiket hova előbb megtenni szíveskedjenek, nehogy a napok szétküldésénél fenakadás legyen, vagy esetleg az egyes szánoktól elessenek az által, hogy feleszámú példányok nem nyomatnak. A „Váczi Hirlap“-ra előfizethetni 1 szerkesztőnél, a lapkihordónál, (ez utóbbinál a nyugtatvány azonnali kiszolgáltatása mellett)* és postán való utalványozás útján. Az ipartestület megalakult. Végre-valahára az ige testté lett: az párosok testülete az uj ipartörvény napján megalakult. * Majdnem három esztendeig vajúdott nehézkes kérdés, és csoda, hogy rosszas betegeskedésének — nem halál ott a vége. Hogy ki volt az oka e rosszas huzavonának nem kutatjuk, elég az ahoz, hogy aminek létesítésén nagukbak az iparosoknak kapva-kapíiok kellett volna, az három éven keresztül kallódott a megalakítására hihatottak kezeit!'. *** ~ De ne vádaskodjunk akkor, midőn szülni van okunk. Ne vádaskodjunk akkor, midőn az újdonszülött gyermek ápolásáról,életének megmentéséről kell gondoskodnunk. Ne vádaskodjunk, hisz a szemrehányást még azzal szemlén is el kell fojtanunk, aki házasságon kívül szülte gyermekét. Az ipartestület megalakult. Jóravaló, becsületes és erélyes kezekre bizta az elnöki tollat, mikor elnökévé id. Olaf Ferencz csizmadia mestert választotta, smeri nagyon jól az iparosokat. Tudja, hogy melyiknek, mi a hibája, mi a baja és tudja, hogy melyik baján segíthet az egyes iparos és melyik baj közös, amelyiken csak közös erővel segíthetnek. Ismerte a régi viszonyokat. Ő maga mindenkor tevékeny részt vett az iparosok társadalmi életében. Ismerte a régi rendszernek előnyeit, hátrányait. Ismeri az újabb viszonyokat, és tudja, hogy mi a különbség a régi és at mostani viszonyok között. Azért az elnök megválasztása minden tekintetben sikerült. Nehéz lesz a kezdet. Ezt tudnia kell mindenkinek. Tudnia kell az elnöknek, tudniok kell az elöljáróság tagjainak és tudnia kell minden iparosnak. Azért az iparosok egyelőre ne követeljenek sokat, túlságosat elnöküktől és elöljáróiktól , de azért az elnök és az elöljáróság kettőzött erővel igyekezzék állásának betöltésén fáradozni, mert csak akkor felelhet meg az ipartestület a törvényben kijelölt rendeltetésének, ha elöljárósága különösen eleinte serényenfáradozik állásának betöltésén. Az iparostörvény kijelöli az ipartestület czélját, de a czél elérésére szolgáló mód megválasztása és alkalmazása jórészt az elnök és elöljáróság kötelessége. Czélja az Ipartestületnek egyebek közt például az, hogy az iparosok érdekeit előmozdítsa és az iparosokat haladásra serkentse. Igen, de az iparosok érdekeit előmozdítani és az iparosokat haladásra serkenteni többféle uton-módon lehet. Ha a sok közül a helytelen, a meg nem felelő, utat-módot, alkalmazza,nem hogy elő nem mozdítja az iparosok érdekeit és nem hogy haladásra nem serkenti az iparosokat, hanem kárt tesz mindenkinek és útját vágja az egészséges haladásnak. Azért a helyes út és mód megválasztása lesz az elnök és elöljáróság első remeke. Az első lépés sikerétől függ a második lépés sikere, ezétől a harmadiké és így tovább; ellenben az első lépés sikertelensége — Isten mentsen tőle, — maga után ránthatja az ipartestület jövőjébe vetett reményt s vele együtt a jövő minden sikereit. Az iparosok haladása,vagyonosodása és az alapon egy erős, egészséges és független középosztály megteremtése országunk jövő fennállásának egyik garanciája lévén, városunk ipartestülete azáltal, hogy sikeres működésével városunkban egy tekintélyes iparos osztály képződését elősegíti, egy nagy nemzeti célnak is szolgálatot tesz. Azért őszinte örömmel üdvözöljük városunk iparosait az ipartestület megalakítása és elöljáróságának megválasztása alkalmából és igazán élt." -"minkből kivánjuk, hogy ipartestületük tevékeny munkásságának miéi hasznát láthassák, s hogy szolgálatot tehessenek önmaguknak, minu iyájunknak, városunknak és szeretett hazánknak. . ..) •itt Ha majd .. . Ha majd kialszik életem világa ^utolsót dobban szenvedő szivem, s majd a számos küzdelem dijába’ »látott lelkem egykor megpihen, majd engem is egy kicsiny gödörke — |gszánva sorsom, — ölébe fogad, »sírjatok óh emberek fölöttem, [zavarjátok édes álmomat, h hiszen én boldog, boldog leszek ott, tüljetek hát inkább siromon. Amit az élet itt fönt nem adott: Ott majd az enyémnek hiszem, álmodom. Ács Géza. ■ [UNK] v\ViÜfí WmMW1- A kőkapu.* jjNem. oly történelmi érdek“ bár, „melynek ápolását és fentartását a nemzeti kegyelet parancsolná“, hanem azért mégis bajos volna róla elhinni, hogy csak „emlékeztető jel“ számunkra, azt hirdetve, hogy „apáink valamikor diákul beszéltek.“ Jelent az még egyebet is kérem. Oly korban, melyben a föld alól felkerült minden római votiv-követ és emléktáblát múzeumba hordanak, és a róluk növekvő epigraphia alapján a római birodalom administrátiójának, gyarmatainak, légiói táborhelyeinek ujabb-ujabb *) Adjuk e közleményt, mert a fogalmak tisztázására irányuló felszólamlásoknak jogosultságát mindenkor elismerjük. Hogy a vitatkozók közül melyik részén áll az igazság, a közönség hivatása megmondani. monographiáit állítja : _ *e, e korban ’• dóm van talárt némi bee-“ előv .. gyarok előtt oly „kő aká nak" is emlék arra, hogy m után *;.nedo! ,neit v .; magyar századokon í csak őrs c v üléseiig lád», ^y^^g g koronázták ők^Hikatau • tzad derakán e^r m. király“, ki ha nemzet részéről fokol tabb ráérték vette is a ragaszkodás. lelkesült áld« ..... •, |jjzatkészség bizonyíték , mint e»Mei, megismerés tényeibei tetemesen túl is haladta elődeit; ki s kitva a s-p?., grandezza traditióival, etiquette codexül fészlely a bécsi bur by iró ! "-n be magát, habsburgi uralkodókat al .ár«. készült alkotni, — mt .-i 1 " . és érdeklődését sokak hám. óhajos dásuk iránt művelődési intézkedésen intézetek létrehozása által bizonyitotta. Mert eseményt, egyént, korteo vzissal akarni elintézni, ez kérem oly Ítészek IS 1-*sa és oly történetirósA kik inkább a csattanós .szó’sm létrehozásában fáradt^S^filnak — és ezzel czélozzá e ••• 'v 1st mir' .ií«> •• égében, es kik " az igaságnak i t; mák, ha saját :ellemes voltuk m. mérései a*. 3k rész . « nak előbbrevaló czélnak. Franczia műfl. Elegendő szellemmel igen veszteget^^^g^-á, mert oly túlzások és szélsőségek tét hozója, melyek a kevesbbe önálló ítél tömegnél kapósabbak az egyszerü éközéputon haladó valónál. Ha az a „nemzetellenes teriletiák des növesztéséről ismert asszonykodás“ még kevéssel ! ! ■ Vácznak ma őrs, fegyint .■ őf., :f .•‘. u.. nevelő intézete van. Ezt contemplálta M' ria Trezia; „férfi király“ utódai nem tcím helyeselték szándékát. Vácznak van t hát talán néma oka a „nőki. ágyelettel visszaemlékezni. Nemzetellenes tendentia Ki bűnösebb, JJgSy Mária Terézia-e, ki engedett Kaunitz su jgallatának, vagy a magy.o .1.«dem mely megfeledkezett nene ' séről ? Mindig csak a csábitó a_ bünösi, a csáb ellen nem tiltakozó soha ? És a fő-é H nemesség kötelességmulasztásáért nemMBI eléggé lélekemelő kárpótlás a köznemesség ragaszkodása nyelvhez, hoz, joghoz és hazához ? És ha›ÉHRHj ■ if\<• 3 j . Vásárterünk. Ott, — ahol a felkelő nap aranysugarai régi .Tigris“ korcsma sárgára festett emetes épületének ablakain vakító fényben tgyognak, szomszédságban gubbaszkodik alacsony, ócska épület, szegény trafilakik benne. Sarokra építtette hajdani írdája, nem azért, hogy kényelmet találbenne, — ami aligha volt is eszében, sem azért, hogy ez épület legyen ,ágának, gazdaságának sarkpontja, vége azonban sohasem engedte meg, alamely korszak történelme hozzá, pedig nem megvetendő kort élt es. Különös nevezetességre az által szert, hogy a fautczáról a Naszál felé nyujtózkodó utcza épen mellette végződik, vásárterünk meg mellette kezdődik. És hogy mindez csakugyan ezen sarokház érdeme, az kétségbe vonhatlan. Mert ugyanis ki merné azt állítani, hogy az a bizonyos utcza a világ kezdete óta, tehát már azelőtt is, mikor ez a ház még oda építve nem volt, ugyanott végződött és hogy a vásárterünk ugyanott kezdődött ? És ki merné kétségbe vonni azt, hogy ezen házat annak legelső gazdája, a főváros váczi utczájának sarkára is építhette volna, és hogy az most egy szebb, egy nevezetesebb utczának sarkán díszeleghetne ? És ha ez mégis megvetve a főváros nagyvilági életét egész szerényen mostani helyén húzódott meg, ki merné érdemét elvitatni? * * Bizony volt idő, mikor még az a bizonyos utcza sem volt, s amikor a mi vásárterünk is valahol Nógrád megye határán kezdődött. Bár megengedem azt, hogy ezen időben még a mi vásárterünk sem volt vásártérnek keresztelve. Amennyire bizonyos azonban az, hogy vásárterünknek azon része, amely ezen sarokház sarkától a Dunára húzott merőleges vonalon túl észak és északnyugat felé elterült, valaha puszta tér volt, épen annyira bizonytalan azon időpont, amelyben az házakkal beépíttetett. De nem lévén feladatunk a múltak bizonytalan árnyékában bekötött szemekkel tapogatódzni, számoljunk le a tényekkel. Az eddigiekből is már azt megállapíthatjuk, hogy a világ kezdetén és még azután is még hosszú ideig mostani vásárterünk vad pusztaság volt a civilisatio minden nyoma nélkül, és hogy azon utóbb valaha házak építtettek, melyekben ma civilizált nép lakik ; sőt megállapíthatjuk azt is, hogy azon bizonyos sarokház sarkától a Dunára húzott merőleges vonalnak a ház sarkánál végződő pontjára húzott merőleges vonaltól a Naszál felé terjedő odalon nem régiben, a 60-as években, épittetett fel azon házcsoport, mely ma is a civilisatio terjedését mutatja. És ebben rejlik ama sarokház legfőbb érdeme. Vonjuk le ezekből a consequentiát. És mit találunk ? Azt, hogy vásárterünkön azelőtt délről északnak, újabb időben pedig északról délnek feltartóztathatlan következetességgel, mondhatjuk végzetszerüleg, halad a civilisatio. Vásárterünk nagy területe a jelzett ponttól lenyúlik egészen a város legdélibb részéig. Ez az egész terület annak van praedestinálva, hogy a civilisatio honoljon rajta. Az osztrák államvasut bécs-budapesti vonalán végigrobogó keleti villámvonat utasai nem is győzik bámulni a gyorsaságot, mellyel ezen a civilisatio munkáját következetesen végezi. A mindennapos utasok még elevenen emlékeznek arra, hogy valaha a „Tigris“ korcsma előtt hatalmas keményfa oszlopokon egy még hatalmasabb faalkotmány állott, alatta s körülötte egymás hátán a terhes szekerek, a fáradt szeker,szalma elcsigázott vontató lovak. Ma már e hatalmas faalkotmány TBfijSj látható többé. A civilisatio folytonos hazudasának ellene nem állhatott. Összedűlt és romjai elhordattak, feltüzeltettek. Mert, hogy az emberek ma már épületfával is tüzelhetnek, az kétségtelen jele a civilisatio haladásának. És azóta eltűntek onnét a terhes szekerek, a fáradt szekeresek s az elcsigázott lovak is. Helyükön pedig a megtelepülés hirdetői, a Capitolium megmentő!, legelnek. Valamivel délfelé emberemlékezetet meghaladó idő óta szorgalmas ácsok laniatatlan igyekezettel terjesztik a civilisation-t. Gerendákat, szarufákat és kakasülőket faragnak, hogy másutt házakat fedhessenek be velük. Sok templomnak a tornya is itt készül, s ezek azután hirdetik rendeltetésük helyén a keresztény civilistáia győzedelmét. Sőt ami azelőtt soha sem volt, remény év óta már egy deszka bódé is ott úszni a faragó hely közepén. Eltalálhatja bárki, hogy mi a rendeltetése. Fáradt ácsok serény munkájuk végeztével szereiket helyezik el benne. Délfelé haladva első tekintetre a felvilágosodás jelképe, egy zül «re festett, nyolczszögletűre faragó1ucz láb magas oszlopon álló utczai lámpa vonja magára figyelmünket. Azon a kedvi,zűtli ú pénzügyi helyzet okozta haszontalan körülmény, hogy ezen lámpa nappal soha. I éjjel pedig csak ritkán vilá. Iáim jpj i • *