Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)

1889-01-06 / 1. szám

dH ÜÍI NI " wzrrr I S SZERKESZTŐSÉG: ikizon, Duna-sor, 587. sz. (Ide >!'!• Iildtendők a lap szellemi részét­­ j illető közlemények.) — --------- --------­ELŐFIZETÉSI ARA: Helyben házhoz hordással, vagy a vidékre postán való küldéssel: egész évre írt, fél évre ‘l frt, negyed évre 1 frt 50 kr. Vasárnapi szám­ára : 3­0 kr., csütörtöki 5 kr. Kaphatóra kiadóhivatalban: Deutsch Mórnál (város­ház épület) és Kiss Albertné vegyes kereskedésében, s több főutczai kereskedésben. Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosan eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél ked­vezményben részesittetnek. — IVvik­-lér: sora 510 kr. Bélyeg-illeték : minden beigtatásnál 110 kr. A nyugta­bélyeg külön fizetendő. HI. ÉVFOLYAM. 1. SZ. VASÁRNAP. JANUÁR 6. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP Megjelenik hetenkint kétszer : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési felhívás ,VÁCZI HÍRLAP­IIa.12m.ac3.il5. évfolyamára. Most, midőn a »VÁCZI HÍRLAP« har­­m­m­adik évfolyamát kezdjük meg, azt hisz­­ük­jük: szives olvasó közönségünk nem kö­tö eten­ már tőlünk, hogy magunkat különö­­s­en ajánlgassuk. Rövid pályafutásunk alatt­­ ma­­egmutattuk, hogy a közönség bizalmát ma m­egérdemeljük s lapunk iránya is olyan vo­olt, hogy bárki nyugodtan követhette. Kö­zö­önségünk ezen bizalmát és jóakaratát kér­­ di­­ák továbbra is s némi viszonzásul szives ártolásukért, anyagi áldozatot hozva el­­h­­­atároztuk,hogy a »VÁCZI HIRLAP«-ot r/í­ Ájvő évtől kezdve tetemesen kibővitjük,­­ m­ég pedig oly formán, hogy vasáru»]­ iv. csi­tartokosa féliv férje­id mii lapot adtunk ugyanolyan előfizetési ár mellett. Munkatársaink — kik közt* *nemcsak vá­­dsunk legelső s legjobb tehetségei,­hanem­­ vidék elismert írói is vannak—kezességül s­zolgálhatnak, hogy lapunk változatos tar­­talma s közleményeink eredetisége a­­ jövőben sem fog legcsekélyebb kívánni vá­rtát sem fennhagyni. — Ezeken kívül zen­­ei rovatainkat megtartva, azt üzleti heti­­ szemlével és regénycsarnokkal fogjuk ki­­s bővíteni s eredeti, valamint külföldi regé­nyeink már maguk több értéket képvise­letednek,­ mint az egész lap előfizetési ára. Ezáltal közönségünknek ugyanolyan felté­telek mellett kétszeres előnyöket biztosí­tunk. Mai számunkban kezdjük meg egyik szellemes tárczaírónk I kötetes eredeti hu­moros regényét: „Az u­r fi­a­k ‘-at a mely közönségünk tetszését, reméljük, teljesen ki fogja érdemelni. S mindezek daczára a »Váczi Hírlap« előfizetési ára: egy évre....................<5 frí — kr. Hét évre ....................*5 frt -- Jír. negyedévre ... I frt 50 kr. marad. — Hirdetéseink a legjutányosabbak, azonfelül az apró hirdetésekben bárki né­hány krajezárért hirdet fel hét, amennyiben e rovat czimnélküli hirdetményei minden szaváért csak 1 krajezár fizetendő. Azon reményben, hogy a nagyérdemű közönség törekvésünket pártolni szives leend, maradtunk Váczon, 1888. deczember hó 30-án. Dr. Csányi János Scherer István a « V­á­c­z­i I­­i­r­lay«, a »V­á­c­z­i H­i­r­l­a­p« felelős szerkesztője, kiadó-tulajdonosa.­­ Év kezdetén. Uj esztendő. Patvarba uj. Mindössze is csak fejelés. Arany. Uj esztendőnek mondjuk s forduló pont­nak tartjuk megszokott dolgainkban. Leráz­zuk magunkról a régi, az ó esztendő porát, összecsomagoljuk annak megunt aktáit s reméljük, hogy az uj vendég változatosabb, mulattatóbb foglalkozásban részesít ben­nünket. Pedig dehogy. Csak képzeljük azt, hogy az új év kegyelmesebben bánand velünk, mert január elsején azért épp azok az emberek vagyunk, a­kik voltunk deczem­­ber 31-én s tán ugyanazon foglalkozást űzzük mind a két napon. És mégis. Van valami külömbség e két nap között. Nemcsak az évszámban tű­nik ez fel. Van külömbség még másban is. Befejezzük az elmúlt év munkáját s lehetőleg elfeledni iparkodjuk annak terhét s uj gondolatok, uj eszmék után indulva újabb, vagy legalább változtatott életmó­dot kezdünk. Megkönnyebbülve sóhajtunk fel, midőn az ó­év minden munkáját elvé­geztük, midőn várakozunk az újra, vagy felkeressük azt. Vá­jon van-e ember, a­ki ne jobbat várna mindig, mint a minőt, el­végzett, vagy befejezett? Van-e, a­ki ne nagyobb kedvvel kezdje el az új dolgot, mint a minővel a régi, megszokottat befejezte? A „Váczi Hírlap“ tárczája. Kerekgedei Makó Pál. í Egy alkalommal, eléggé elsietve, azon A­­[Utast koczkáztattam, hogy Arácz városa • ires emberekben nem valami nagyon les­­elkedik. Ha az ember utánna jár s a könyv­tárak régi foliánsait bújja, hát biz ott talál­lyan tudósokat is, a kiknek hite, neve­­ E­urópaszerte ismeretes volt. Ilyen például­­ íö.áerekgedei Makó Pál váczi kanonok, a­ki maga korában, a múlt század második f­elében, nemcsak itthon, hanem Németor­szágban, Svájczban, Olaszországban stb. ülönösen a természettudományok, mathesis s a bölcsészet terén, mint tekintély szeré­be élt. Makó a jászságban Apáthan született­­ 1723. julius 9-én. Családját a praedicátuma ,­tán ítélve gömörmegyeinek gondolom, ha­­•r...áz „kerekg­edei“ Makót se Nagy Iván, 3 Bartholomaeides nem emlegetnek, zületésének évszámát és napját Szinnyei Meusel-féle Lexikon, de Luca és Pog­gen­­orff után adja. Wurzbach szerint Makó 724. jul. 17-én született volna; de nekünk magyar források megbízhatóbbaknak tün­­t­ek fel, miután a Alakó művei a magyar emzeti múzeumban, az egyetemi könyv­­irban s a magyar természettudományi tár­alatban feltalálhatok, úgy hogy Szinnyei­­­ -nek elég alkalma volt ezekbe betekinthetni a Alakó tanártársának Kreilnek vissza­­emlékezéseit olvashatni, a ki a megboldo­­ult hamvai fölött kegyelettel irt és mon­­d­­ott el egyetmást és akinek munkája szín­in meg van a főváros nyilvános könyv­áraiban. Alakó Pál alig volt tizenhét esztendős, midőn a jezsuita rendbe lépett s mint tanár Nagy-Szombatban nyert alkalmazást, a­hol költeményeit irta és nyomatta ki, a melyek tizenkétévi idő közben két kiadást értek : az elsőt 29 éves korában „Elegiarum liber unicus“ czim­ alatt 12-ed rétben, a máso­dikat „Carminum elegiacorum libri trés“ czim alatt ugyancsak Nagy-Szombat­ban 8-ad rétben. Később Bécsben az egyetemen kapott alkalmazást, a­hol a logicát és metaphysi­­k­cát kezdte tanítani s a verseléssel felha­gyott ; jóllehet búdalait 1780-ban egy ódá­val megbővitve „Elegiacon auctum et emendatum adjecto oditrio in secun­­das Josephi II. nuptias“ Budán 8-ad rét­ben kiadta s idejét egészen a természettudomá­nyoknak és a mathesisnak szentelte, a me­lyeket nem egy jeles müvel gazdagított. • A lakó tehetségét legelőször van Svieten kezdte méltányolni Bécsben, a­ki azon idő­tájban az összes osztrák iskolák fölött fel­­ügyeletet gyakorolt. Ez az ember ajánlotta őt a Theresianumba tanárnak, a­hol a menyiségtant és a kísérleti vegytant latin nyelven adta elő, a géptant pedig németül, a­mi a tős­gyökeres jász ifjúnak nem cse­kély fáradságába került, hanem a mély ne­hézségeket ö igen hamar és nagy szeren­csével győzött le. Ak­kor 1777-ben a nagyszombati kir. egye­temet Budára költöztették. Alakó egy mű­vet irt, a mely latin és német nyelven Bécsben jelent meg s általános feltűnést ébresztett. A latin munka czirke „Oratis, quam anno 1777. cum regia scienti­­arum Universitas Budáé collocaretur, adornavit etc.“ a­mely intézetnél ő a bölcsészeti kar igazgatója volt, a jezsuita­rend eltörlése után pedig világi pap, szent Margitról czimzett bélai apát, váczi kano­nok, kir. tanácsos stb. lett. A lakó a maga budalait latin nyelven irta s azokat annyira szerették, hogy Svájczban még az iskolákban is tanították. A nyel­vekben rendkívüli jártasságot szerzett, be­szélt francziául, olaszul s ha a szükség­­ügy hozta volna magával hát görögül is; a zsidót pompásan értette, német nyelven tanított és könyveket irt s a latint valódi római classicitással kezelte versben úgy, mint prózában. Ak­kor 1879-ben Bánóczy „Révai Miklós életrajzát“ kiadta Makóról nem valami rész­­rehajlatlanul azt állította, hogy a munkája nem tudományos s külföldi adatokat mond el a mennykövek pusztításáról. A külföld ítélete Makó felől sokkal kedvezőbb, mert a szerint őt folyton a tudomány ma­gaslatán találjuk s ő volt az, a­ki az érdek­lődést Bécsben a felsőbb menyiségtan iránt felkeltette, a­melyet annak előtte ottan csak híréből ismertek ; előadása meg an­­­nyira világos, sőt vonzó, miszerint hall­gatósága előtt a legnehezebb problémák is könnyen felfoghatókká váltak. Természettudományi művei a következők: d­) Compendiaria Physicae institutio. Partes duo. Vindobonae, 1764. 8-ad rétben ; megvan Budapesten, a m. nemz. muzeum könyvtárában. b) Dissertatio de figura telluris. Olo­­mucifi 1764. 4-ed rétben. c) Physikalische Abhandlung von der Eigenschaften des Blitzes und den Mitteln wieder das Einschlagen. AVien, 1772. II. Auflage 1775. 8-ad rétben. Ezt a müvet Ketzer József hamarabb adta ki. mint sem az eredeti latin szöveg megjelenhetett volna. d) Dissertatio physica de natura et remediis fulminum. (loritiae, 1773. 8-ad

Next