Váci Hirlap, 1895 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1895-01-06 / 1. szám
z vénytársaság alakult, amely mozgalom 25 és fél millió tőkét nyert el. Ebből a 25 millió tőkéből másfél millió irodalmi és nyomdai vállalatokba, 6 millió közlekedési vállalatokba és 6 millió bankokba lett fektetve. A többi milliók fományosan oszlanak meg ; 5 gépipari, 3 vegyipari és üveg-anyagi ipari vállalat között. Az új alapítások mellett nem kevesebb, mint 35 részvénytársaság részvénytőkéjét új műveletek által szaporította, mely után közel 25 millió forint vonatott össze. Ezen tőkeszaporítások is majdnem nagy egészükben nem annyira az üzletek terjeszkedésében rejlő szükségletek, mintsem a börzén elérhető új kibocsátású papírok fejpénzének megnyerése szempontjából látszottak érvényesülni. Kínosan esik egy józan nemzetgazdának azon börzei üzérletet látni, melynek élénkítéséhez a legkonzervatibb jellegű intézetek is sietnek hozzájárulni, hogy részüket az ázsiótársból minél markosabban vájkálhassák kifelé. Mert azt a tőke egészséges mozgalmának csak nem ítélhetjük, midőn 100.000000 forintokat kezelő takarékpénztárak alaptőkéjüket 4 millióról 5 millióra emelik. Mi lehet az egyébb porhintésnél. Ami előbb, vagy utóbb okvetlenül megboszulja magát. Mert ha a pénz az erkölcsi világrendben nem is látszik hinni, mindazonáltal annak minden igazságtalanságot megboszuló törvényei alól az sem leend kivéve. Mi azonban a mi kis városunkban a tőke eme zavaros hullámcsapástól meg lettünk kímérve. Pénzintézeteink, különösen a takarékpénztár kamatlábának megállapításánál, ha az ipari viszonyok kívánalmainak nem is rendelkezhetett megfelelőleg, legalább alkalmazkodást juttatott érvényre a kereskedelmi érdekekkel szemben, így nem érheti az a vád, hogy idegen piacok kedvéért a helyi követeléseket elhanyagolta. A magántőke nálunk sem zárkózott el az iparvállalatoktól, hogy szerencsésen-e? annak elbírálását jövő cikkünk fogja megvilágítani. szűrődő sugarainál három müfonébrt láttam az est szürkületébe ismeretlenül beolvadni. * Hétfőn annak a kérdésnek bolygatták a lapok a velejét: Hogy melyik volt az elmúlt évben a legfontosabb esemény? És minő feladatok megoldását várják leginkább a küszöbön levő új évben?! Az adott válaszokban Lombrosoét találjuk a legjózanabbnak. Mivel szerinte ,az elmúlt év legnagyobb eseménye, hogy Oroszország trónjára oly uralkodó került, aki koronáját nem a nemesül gondolkozó, de tévelygő emberek minek a nihilisták és az ártatlanok szenvedéseikből akarja összefárasztani. Mi azonban nyílt kérdésnek tartjuk fenn a feladványt városunkra nézve, és megkérdezzük összes olvasóinkat, a múlt év melyik eseménye volt legfontosabb Vác összes polgárságára nézve? A feleletekkel beszámolunk. ** * * * Kedden a hajnali órákban, midőn szil Újabb tantervek kritikai bevilágítása. tt. A tanügy egy óriási munka, melyet éppen nem lehet, nem szabad egyszerre bevégezni, hanem fejlődik ez folyvást, mint az élő Organismus. Ámde szükséges oly alapját vetnünk meg, melyen ez Organismus erőteljes fejlődésnek indulhat . . . Ha nemzetünk politikai szervezkedésénél, a népek haladása, s honunk követelményeihez viszonyított történelmi jogot vétetnek kiindulási alapul, akkor tanodáink berendezésénél is hasonló viszonyítás mellett azok célját és az alapító szándékát kell alapul vennnünk . . . Higgadság, kitartás és lelkesedés kell aztán hozzá, hogy ez alapot emeljük és szilárdítsuk. Mi mégis gőzerővel haladunk, lázas sietséggel nyargalunk a külföld után, ideges féltékenységgel lessük el minden újabb intézményéit s iparkodunk azokat meghonosítani még akkor is, ha azok nem egyebek vekmerő kísérleteknél és szédelgésnél : nemzeti önérzet, a velünk született büszkeségnem hagy egy pillanatig sem nyugodnunk, nehogy valamiképen elmaradjunk, s a külfölddel egy színvonalon megállhassunk. — Pedig talán jobb lenne megfontolva s a külföld intézményeiből tapasztalatokat szerezve haladnunk, mert egyrészt épen nem vagyunk azon kedvező helyzetben, hogy szerény nemzeti erőnket merő kisérelgetésekre pazarolhatnék , másfelől pedig keserű leczkét adhatott már nekünk e tekintetben veszterestély fagott szólóit kínlódtam keresztül álmaimban . A cselédem egy idegent jelentett be. Apró, picike emberke gurult be utánna, lázasan rekedt, gyenge, foszlányos hangon boldog új évet kívánva. — Valóban nincs szerencsém . . . — Kérem hat év előt mint nyomda gyakornok hoztam egy számlát a nyomdából. — Nos ?! talán még mindig kiegyenlítetlen volna . . .! ? Azt a nyomdának kell evidentiában tartani. Én most gyufákban és hozentrágerekben utazom, átmenetileg boldog új évet kívánok. Tán egy pohár konyakkal szolgálhatok ? ! — Óh kérem megelégszem az árával is. ** * Délután, nagy csoportulás volt a jégen. Újév napján boldog boldogtalan siet a jégre. Mindenkinek jól esik lelkét abban a kellemes gondolatban kéjelegtetni. Hogy mily dicső dolig volna az, ha az a múlt tisztulása. — Hogy csak egyet emlitsünk!l tanultuk a külföldtől a gründolást, miionositottuk a szédelgést, egyszerre sinden fáradság nélkül akartunk meggazdajdni — és még most is szánkban az itt súlyos nemzeti botlásnak s ki tudja mégjaikor sikerül kivergődnünk a hínárból, igbe a külföld után meggon dolatlanul vakon rohanva beleestünk! Elég keser]feczke lehetne ez ránk nézve, hogy hogy arkodjunk kikerülni egy még súlyosabb ilemi botlást, mely a külföldinek borurakrüre utánzása miatt fenyeget. Mert hiszen külföldet csak nem anyagi, hanem szelp téren is nyomon követjük; az uj nemzetet egyszerre a legmagasabb s alig elérhk műveltségi fokra akarjuk emelni ; elárítottuk iskoláinkat, még népiskoláinkat is a tantárgyak egész özönével. És vajon mit nyerünk vele ? — Hála a kegyes Gdviselésnek, hála a magyarok Istenének hogy határozott választ még ma e kérdésre nem adhatunk, mert ez alig lehetne kedvüs! A külföld példája még elég jókor kiárándithat minket és egyszer talán kivételkén, mi is okolhatunk már a más kárán ! Nézzük csak :mi történik külföldön? Alig van nép, meglik oly csodálatra méltó és magasztos széji odaírna volna, mely annyi és oly solid tudománnyal bírni mint az angol népikoláról nem szólunk — ezek tudvalevőleg eléggé elhanyagolják.) És mégis épen ez p. na p az, mely a hagyományos képzési utatdol gymnasiumaiban még legkevesebbet áltciztatott kezdik másutt belátni, . . . Mindinkább mily iszonyúan tévedtek, mit nem figyelve a neveléstan tapasztalás-igjazolja józan elveire, az iskolákat tulságok mélyben tantárgyakkal el árasztják. Irpét a mindig hangosabban nyilvánuló knassok a sok uyitgatás, a helyzet tarthatlansága s az ifjúságnak az iskolákban tijterhelése ellen . . . Magában: Poroszorsz 'pfényre kezdenek jőni a strimentálás keserű gyümölcsi Mindez s és tanulságos jelenségek elvekből még ideje korán ír , hogy valamint az ember az él kellemetlenségein is könnyű szeri a keresztül. A nagy te van persze egyik s zuhan, másik is ^n. Intő jelül, hogy a jégpálya sem fenékii, tejfel ám. Egy piciny kis normalista nagyot zuhanva egész otthoniasan neki látott a síráshoz . . .! Jani te! biztatták a bátyák nem szégyelsz sírni . . . katona dolog az egész. — Hisz ha katona volnék nem is sírnék . . . ** * Szerdán délután a siketnéma iparos tanoncok deszkákat szállítottál Hirling asztalos üzletéből a néma házba Az egyik a deszka elejét, a mása, a vgét fogta. Mikor a városháza elébe értek a Deutsch féle bolt előtt pompás csuszkára bukkantak. Nem let volna bennök gyermek természet, ha a csuszka csábításának ellene tudtak volna állni, így mindenestől , deszkástól tempóba vették az iszánkodást . Igazán furán vették ki magukat ebben a — I ; :‘j gríj | Ú