Váci Hirlap, 1899 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1899-03-26 / 13. szám
Tizenharmadik évfolyam. 13. szám. Vác, 1899. évi március 26. Előfizetési árak : Egész évre...............................6 frt — kr. Félévre....................................3 frt — kr. Negyedévre................................1 frt 50 kr. EGYES SZÁMÁRA 12 KR. Társadalmi és közgazdasági hetilap. Megjelenik minden vasárnapon reggel. Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király tér 3. szám. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, előfizetési pénzek, hirdetések és hirdetési pénzek. Nyilt tér sora 30 kr. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: HIRDE r*in Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 krajcár. Dérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Kovách Ernő: Dercsényi Dezső. ju.tá.n37-osan. felvételnek. Kéziratok vissza nem adatnak. Az artézi kút és a vágóhíd. Vác, márc. 23. Midőn a Váci Hírlap ez évi 5. és 7. számában igyekeztem az artézi kút szükségességét bizonyítani, azon meggyőződéstől voltam álhatva, hogy az ügy fontossága mindenki előtt ismert lévén, a város jól fölfogott érdekében a hivatott tényezők megteendik a szükséges lépéseket az akció megkezdését illetőleg. Sajnos azonban ez irányban eddig mi sem történt, legalább hallani mit sem lehet. Az ügy iránti egyszerű közönyt nem akarva magyarázatul elfogadni, kérdezősködtem s ennek eredményekép az új vágóhíd fölállítását hallottam emlegetni, mint olyat, amely szükségességénél fogva minden más ügy elé helyezendő. Tehát ez áll útjában először is az artézi kútnak. Ez bizony egy kissé elszomorító körülmény, mert egy új vágóhíd hallomás szerint igen sok ezer forintba fog kerülni, márpedig ezen nagyobbszerű kiadás után természetszerűleg sohá nem lesz kedve a városnak másra költeni. De hát okvetlen szükséges e Vácnak uj vágóhidat építeni s nem lehetne-e a meglevő épületet némi czélszerű intézkedéssel megfelelőleg átalakítani? Erre kérek engedelmet, hogy mint nem szakértő, magánember elmondhassam nézetemet. Először is városrendezési szempontból nem lehet a vágóhíd útban annyival inkább, mert az a város tulajdonát képező területen fekszik, arra pedig a város beláthatlan időkig nem fog terjeszkedni. A mellette fekvő városi sétány persze kellemetlenül van érintve azon bűz által, mely a nyilt csatornán a Dunába vezetett vér időközönkénti rothadása által támad. Ez tagadhatatlanul igen terheli a mostani állapotot s megváltoztatását sürgősen teszi szükségessé. Ám ezen változtatni nem nehéz. Egy födéllel ellátott elegendő nagyságú emésztő gödör közvetlen az épület mellett, belevezetve minden folyadékot, megszüntetné a fönti bajt egyszerre s hogy a gödörből se támadhasson bűz, minden nap a vágás bevégezte után a gödörbe jutott anyag fölülről tőzegporral lesz behintve. Ez minden szagot megszüntet s kitűnő trágyát szolgáltat. A tulajdonképeni vágóhíd tisztasági szempontból kifogásolható, amennyiben először is a burkolat nem sima, ott minden használatlan hulladék, vér és bélsár megreked; ha a mostani tégla burkolat helyett aszfalt lő, ezt vízzel igen könnyű leöblíteni, tisztani. Persze a viz ott igen szerényen lesz alkalmazva, mert a kútból nem szívesen hordják a vizet a vágóhelyre, de egy légkazános, erős nyomó szivattyúval könnyen lehetne a kútból csövön minden egyes vágóhelyhez vizet vezetni s ezen erős nyomású vizsugárral mindent kellőleg lemosni és tisztítani. Hibájául lesz fölróva az egésznek, hogy úgy a tulajdonképeni vágóhíd, mint szinte az istálló nem elegendő nagy s hogy a kettő között levő tér, ahol a hús a kocsikra lesz rakva, nincs födve. A vágóhíd meg á' A, mi Ao Szőke Bandi. A boglári vendéglőben Furcsa nótát húznak, Mintha fájna minden hangja A kesergő húrnak . . . Fejét tenyerébe hajtva. Egy kis asztal mellett, A zenéhez Szőke Bandi Búsan énekelget. Ha vége van, újra kezdi S nem fogy ki a nóta, Pedig ő csak egy nótát, tud Tegnap este óta . . . Elfojtaná, eltemetné Szive, lelke búját, Ha azt a dalt, az ö dalát Nem oly fájón húznák . . De mikor oly bús, panaszos Minden akkord benne, Mintha még a kardja is Tiszta bánat lenne, És úgy zokog, úgy belesír Valami a dalba, Ami az ö összetörött Lelkét vigasztalja . . . Ami bár fáj, mégis olyan Csodálatos édes F.púgy mint az ő emléke Hűtlen kedveséhez . . . . . Hej te czigálny ! Húzd csak tovább ! A fülembe húzzad, Úgy altasd el a szivemben. Ha tudod, a búmat! . . . A prímás meg egyre húzza. Unalmasan húzza, Bánja is ő, mi a szegény Jogász úri búja. A többi is álmos, lusta, Bezzeg frissebb volna, Ha a Bandi lakodalmán Szólana a nóta . . . ... Elég, ne húzd, ne húzd kérlek. Úgy fáj a mint húzod. Mintha az én lelkem sírna És nem a te húzod. Húzd helyette, amit akarsz ! . . . Ne hallja a csalfa, Hogy bizsulok hűtlenségén. Ne kacagjon rajta. Nem akarom, hogy megtudja Boldogtalanságom. Hogy nincs olyan koldus mint én. Több a nagy világon . . . Hej! ha szivem el nem dobja. Mi lennék én mostan. Olyan boldog mint a milyen Átok fekszik rajtam. Vigabbat, húzz ! . . . Még ez is fáj. Húzd a leggyorsabbat, Úgy járjon a vonód rajta Ahogyan csak járhat! . . . . . . Szállt a bankó, szólt a nóta . . . De mire a hajnal Az ablakon betekintett, Üres lett az asztal. A czigányok elszéledtek, S másnap délutánra Szőke Bandi sírja mellett álltak muzsikálva. Divényi Gyula. A bécsi forradalom. (Naplójegyzeteimből.) — A Váci Hírlap eredeti tárcája. — Irta: Kovách Ernő. (4. folyt.) Mi ezt teljesítve nem tudtak mire magyarázni? ! Ekkor az arcunk élére állva elkezdett nekünk egy hathatós beszédet tartani, hogy most van az ideje itt, mint Mária Terézia alatt volt, a midőn a trón veszedelemben volt és azt a Nemcsak Magyarországon legelterjedtebb a Ferencz József keserííviz, hanem a világkereskedelemben is virágzó kiviteli cikk helyét foglalja el. Bevásárlásánál nagyon ajánlatos csakis a Ferencz József keserííviz- elnevezést használni, nehogy más, csekélyebb értékű vizet kapjunk.