Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-01-01 / 1. szám
Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes számára 12 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. • Telefonszám 17. 1910. Az év története. Előszó. Kedves olvasói a Váci Hírlapnak menetrendet s naptárt minden évben kapnak, bármilyenséges is legyen az esztendő, nem felejti ezt el Dercsényi szerkesztő; olyan szokás ez már, mint mikor a hentes a félkiló húsra egy kis csontot feltesz s mikor Dercsényitől ezret igy megszokták, ő meg hozzám küld egy nyomdabeli szolgát: „Azt üzeni az úr, hogy itt az év vége, kérem a krónikát, elszalajtott érte.“ Pedig hogyha tudnák, mennyit kell szenvednem, mikor újév napján megjelen a versem, „provokálni fogom, én meg kibotozom, csúnyán kiszerkesztett, van már reá okom,“ azt is mondták bizony nem is egyimhányan : „Hazafi Verál megfordult sírjában.“ Dacára ezeknek ime minden évben megjelenik ugye a krónikám szépen s mi a csodálatos, akárhogy is szidják, tudom bizonyosan, hogy mégis olvassák. Pedig nincs igazuk, akik így beszélnek, nem arcuk áll ezzel se póknak, se légynek s csupán az a célom, hogy mindent elmondjak, ami tavaly ért itt elevenet, holtat, ne érezze magát sértve tehát senki, nagyobb baj az annál, hogyha rossz rím jön ki. Sok olyasmi történt az esetek körül, amiért egyik sír, a másik meg örül, mindenkinek tehát nem is tetszhet versem, erre, bizony Isten régen elkészültem. Időrendi sorban szól majd a krónika, itt-ott lesz csak benne holmi apró hiba s ha hosszúra nyúlik, intésem csak annyi, tessék félre tenni, nem kell elolvasni! Január. Bizony igaza volt jó Malik mesternek, mikor azt mondta, hogy neki befellegzett, mert a múlt esztendő sárral köszöntött be, júliusban pedig járhattunk ködmönbe’. Január elsején gratulálni mentek a városháziak polgármesterünket s a mikor kijöttek, egy pár majd elsülyedt, szörnyű volt, ahogyan megmosta fejüket. Gazdakör alakult, majd negyvennyolcas párt odafönt Kisvácon, a hol aztán Kazárt, a reformátusok nemrégi rektorát, elnöknek csakhamar meg is választották. Fényesnek fényes volt s ez volt tán a hiba, hogy az iparbálnak meg kellett buknia. Postánk új főnöke most Bézay Jenő, később előlépett, címe: felügyelő. Előkelő bál volt s hozott jövedelmet, a mit rendezett a jótékony Nőegylet. Ifjú Kacskovicsot a tábla elnöke joggyakornok képen mihozzánk küldötte. Katholikus Körben Motesiczky helyett — mivel ő lemondott — az elnök Bucsek lett. Aki olcsón akar szórakozni Vácon, az a líceumba szorgalmasan járjon, hallhat ott sok mindent, tanulhat szépeket s ha nincsen fűtője, ottan melegedhet. Neumann órásunknak főutcai boltját egy fényes délután csúnyán kirabolták, országos betörő, aki ezt művelte, — elfogták későbben — Scherer volt a neve. A líceum bálját sokan emlegetik, pláne az est hősét, a szép Geyer Stefit, oly szépen hegedült ez a bájos lányka, hogy a kísérője, Dientzl is csodálta. Csobánkáról jött el Récsei jegyzőnek, meg is választották Kissel szemben őket. Február. Farsang volt, mulattunk, volt is reá okunk, mikor a Sportegylet kabaréján voltunk, pesti evezősök s egypár váci gyerek Csongorral élükön de megnevettettek. Vác város „pubi“-ját, szegény Varázséjti utolsó útjára sokan elkísérik. Kedves óvónő volt, megválasztották hát új tanítónőnek Mátay Emmuskát. Herrmann Antal tanár mindent leránt csúnyán, mi eszébe jutott. Vácot, sajtót, lapot, hálakép ezekért egy zöld csokrot kapott. Preszly képviselőnk kerületét járja, megvolt a parlament csúnya feloszlása, sorba beszámolgat faluhelyen, tanyán, vele van néhányszor Bálla volt főispán. Báró Nagy Pécsre ment, dandárparancaiunk lett, hozzánk kinevezték Csorba alezredest. Nem úgy van, mint régen abban a szép korban, mikor a városban mulathattak sorban a jó államfoglyok, kik most forronganak, hogy tekintsék őket gentleman uraknak. Munkásbiztosítónk nem tudott fizetni, három gyógyszerészünk kezdi fenyegetni: „Háborút pénz nélkül ki az ördög látott? ha ki nem egyenlít, nem kap orvosságot!“ Harmincöt éve van, hogy vigyáz a hegyre: Cseri Márton bátyánk, Törökhegy embere száz koronát kapott és egy oklevelet, amiért volt benne hűség és becsület. Március. Fölléptette nálunk Pintér Kún Árpádot, ilyen csodaművészt Vác még sosem látott. Hire járt, hogy itt van a legelső fecske, Zatocsil Antal lesz a kormány jelöltje. Hauzer birtokos vizezte a fejét, nyolcszáz koronára ezért lebüntették. Jeget nem gyüjthettünk, mivel nem volt telünk, a kánikulában mi történik velünk ? Szalay Testvérek nem sokat haboztak, jéggyárat csináltak a korcsmárosoknak. Tulipánegyletünk jelszavánál kitart: „Pártoljuk mindenkor a hazai ipart!“ Tanszer-kiállítást rendezett tavasszal, roskadt a sok cikktől ottan minden asztal. Fejedelemnő lett egy váci apáca, Sebők József bátyánk s polgártársunk lánya. Száz korona járt ki büntetésül nekik, akik Hibschl Kálmánt kipellengérezik. Blauner Bállá lett, Lővinger Légrádi, Prisztács meg Péterfi, Macskából Mocsári. Igazi főpap volt, mindenki tisztelte, adakozás, jóság vala az élete s hogy az Úr közelebb lehessen mellette, agg nagyprépostunkat magához emelte ; húga Roskoványi, elhinni is bajos, nem él már közöttünk doktor Virter Lajos. Ünnepel a város délelőtt, délután a szabadság napján, március idusán, a szobornál beszél doktor Meiszner János, hallgatja a szép szót majdnem a fél város. A munkapártiak Nógrádon jelölték képviselőjüknek püspökünk erdészét, Havasnak azonban nem kellett a tisztség, bizalmukat aztán Muslayhoz vitték. Hosszú viták után végre-valahára Vác pénzügyeinek van új bizottsága, de jön egy másik ügy, Huber—Göndör-féle, amelyiknek megint igen nagy az éle, heves jelenetek vannak egy gyűlésen, majd akik harcoltak, kibékültek szépen. Ledőltek a falak, egyforma mindenki, legyen az bár zsidó, paraszt, avagy zsentri, akivel azelőtt szóba sem állottunk, kezelünk most vele s azt mondjuk „barátunk,“ mi az oka ennek, hogy együtt van mágnás, gróf és kereskedő, iparos, árendás, becse van annak is, aki mindig kapált, megalakult nálunk a váci munkapárt! Mennek a Kariára és gyűlést tartanak szivarral szájukban a jó falusiak, változnak az idők, változnak az elvek, vezérekké Hubers gróf Serényi lettek. Április. Alig hogy itt hagyta Vác városát egyszer, csakhamar visszajött doktor Csongor Gergely, a munkáspénztárnál fogalmazó lett é s a „Lidérc“ vicclapnál felelős szerkesztő. Vlahovits profeszort szívszélhüdés érte, meg is halt azonnal, nagyon kár volt érte. Rengeteg népség van a Konstantin-téren s egyre kiáltoznak mindnyájan, hogy éljen, amikor beszámol képviselőnk Preszly, lelkes szónoklatát mindenki helyesli, aztán Sáfár beszél, így kérve a népet: „Jó negyvennyolcasok, Preszlyt jelöljétek!“ Doktor Révész Sándor és Blauner Miksa, két uj ügyvéd ismét, botjuk meg van nyitva, Rótt Frigyes se enged, ő is ügyvédkedik, több lesz már az ügyvéd, mint ki perlekedik. A munkapártiak jelöltet keresnek s abban megegyeznek, hogy csak nagy embernek, államtitkárnak, vagy aktív miniszternek kínálják föl Vácot, akivel győzhetnek. Szóba jött Hazai, de ő nem lehet meg, kapták hát magukat s Rádayhoz mentek, Rádaynak más kell, de ott van Serényi, miniszternek bátyja, őt kell majd felkérni, a mikor azután ez se állt kötélnek, nemeskéri Kisshez Gödre elmenének, ide elfáradni bizony szintén kár volt, felkérték hát végre itthon a Nagy Sándort. Nagy Sándor vállalta, de csak egypár napig, aztán felkeresték Budapesten Kazyt, itt oszt’ megnyugodtak s leutaztak érte, nyélbe lett hát ütve a jelöltség végre. A múzeumegylet ünnepet rendezett az országos nevű Argenti Dömének, száz éve van annak, hogy Vácon született, márványtábla jelzi szülőházán ezret. Ráday Gedeon nem hiába várta, ő lett Pest vármegye grófi főispánja.