Váci Hirlap, 1916 (30. évfolyam, 3-53. szám)
1916-01-16 / 3. szám
Vác 1916. január 1. armincadikt évfolyam Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. s 3 *diák x. lap, megjeleni! szerdán és vasárnap. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefonszám / a kisleányok a sebesülteknek. A váci Karolina intézet ifjúsága több előadást rendezett a kárpáti falvak felépítésének céljaira. Az előadásoknak szép erkölcsi és anyagi sikere volt. Utoljára, pénteken délután a váci kórházakban ápolt sebesült katonákat hívták meg a Karolina intézet dísztermébe előadásra. Sokszor olvasunk arról, hogy különböző adományok érkeznek egyes kórházakba a sebesültek javára: pénz, ruhanemű élelmiszerek, szóval olyan dolgok, amelyek a halál torkában kiállói szenvedésektől, nélkülözésektől meggyötört katonáknak pillanatnyi élvezetet, örömet szereznek s csak igen ritkán halljuk, hogy a harctér őrületbe kergető zűrzavarában megbontott lelki harmónia helyreállítására történnének a közönségestől elütő, maradandó hatást gyakorló események. Pedig ez is épen olyan szükséges és hasznos területe a jótékonyságnak, mint amaz; az itthon maradottak jó szive itt épen olyan ép és nagy tetteket művelhet, mint ,ami u. Lrnck a likában lapasztarható jótékonyságnak voltunk a tanúi pénteken délután. Az a több száz sebesült katona, aki az előadáson megjelenhetek, hallhatta és láthatta, hogy az itthonmaradtak apraja-nagyja egész figyelmével, szeretőjével feléjük fordul ; hogy a bohó kis gyermek lemond legkedvesebb játékáról, ha azzal egy hadi árvának kedveskedhetni; hogy a nagyobbak nemes vetélkedését, szorgalmát még nemesebbé teszi az, hogy munkájukkal a hősöknek szerezhetnek örömet; hogy a felnőttek egész gondolkodásában megnyilvánul a velük való együttérzés. Aki erőt, tehetséget érez magában, az mind segíteni akar nekik s a családi életben a gyermekek, a hitves világára annak minden melegsége, derűje mellett is bizonyos homály, a bizonytalanság kínzó homálya borul, amelyet csak az ő harctérről küldött leveleik reményt keltő sugarai törnek át. Az élet tovább folyik itthon s a szorongató érzésekben megtisztulva legfőbb vigasztalásunk az imádságos hit, amely, mint az ártatlan sös gyermekek fohásza, a tomboló vérzivatarban megnyugtat, erősít, felemel. Úgy jól sikerült előadás ügyesen rendezett változatossága, a játék, szavalat, ének, zene szereplőinek keresetlen kedvessége, szeretetre méltó készsége, a rendezők gondos figyelme voltak azok a tényezők, amelyek nemcsak a szép előadás élvezetét, hanem a lelkek mélyéről lelkedzett és a lelkekhez szóló jótékonyság emlékezetességét biztosították. Az előadás egyik számában két földönfutóvá lett kis gyermek sírva-imádkozva keresi anyját, akit a háború kegyetlensége megfosztott az élettől ; az ijedt-fáradt gyermekek elalszanak a fenyőfák tövében. Álmuk édes volt, szép volt. A tündérek országában voltak, sok szépet láttak, meglátták legnagyobb boldogságukat, édesanyjukat. Vajha minél előbb ilyen álomnak tűnnék fel hőseinknél is az a rettenetes, véres forgatag, amely már 18 hónapja söpri végig a világot s a sok szenvedés után háborítatlanul élvezhetnék a kegyetlen álom édes emlékét: a családi élet boldogságait A fóti nagyasszony, A háború kezdete óta folytonosan halljuk, olvassuk a számtalan jogosult és jogosulatlan panaszt arról, hogy sok helyen nem törődnek a jólétben élők, a hatalmasok a háború okozta nyomorral, nem gyógyítják a sebeket, nem szárítják a könnyeket és hogy sok jóléti bizottság és más hasonló intézmény nem áll feladata magaslatán és nem teljesíti kötelességét, vagy legalább is nem úgy, hogy annak közvetlen hasznát éreznék a háború szenvedői. Azért mondom, hogy néhány szóval, mert ha mindent el akarnék mondani, nem volna elég hely rá ebben a lapban. A régi idők magyar nagyasszonyainak kora elevenedik meg előttem és megerősödik bennem annak tudata, hogy a nagy idők, a nagy események nagy, nemes érzések váltanak ki a telkekből. Csak az szükséges, hogy minden nagyobb községben vagy körzetben akadjon egy igazán nemes lélek, akinek van melegen érző szive, fáradságot nem ismerő buzgalma, tekintélye és némi gyakorlati érzéke annak felismeréséhez, hogy hol és hogyan kell segíteni. A fótiak sőt a más vidéken lakók is, hálát adnak érte a Mindenhatónak, hogy az ő részükre rendelt egy magyar főúri asszony személyében olyan jó tervet, aki szóval, tanáccsal, fáradságos munkával, nem csekély anyagi áldozattal mindig ott van, ahol segíteni, vigasztalni, gyógyítani kell. Gróf Károlyi Lászlóné az. gróf Apponyi Franciska a háború kezdetén jótékonysági irodát állított fel Fóton, melynek szerény „Tanácsadó iroda“ címe nem is sejteti, hogy mily áldásos az a tevékenység amit kifejt. Valósággal kinyomozza és nyilvántarja a háború szerencsétlenjeit, a betegeket, az özvegyeket, a gondozó nélkül levő gyermekeket, az áldott álapotban levő és gyermekágyat fekvő szegény asszonyokat. Tevékenysége nem merül ki abban, hogy csupán 5 gyakorolja a jótékonyságot, hanem egész jótékony gárdát szervezett maga köré, úri asszonyok és, leányokból, földmives gazdákból, papok, tanítók, jegyzőkből. Az ő megnyerő bájos egyénisége előtt a legelzártabb szív is megnyílik és olyanok, akik azelőtt csak a saját ügyeikkel törődtek, az ő vezérlete alatt, mint közlegények derekasan kiveszik részüket a háborús jótékonyságból Minden szerencsétlen ő maga személyesen kihallgat, gyakran a lakásán felkeresi, ügyét — hogy feledésbe ne menjen — írásba veszi, irodája buzgó titkárnője vezetése mellett gyorsan és pontosan eljár a hadbavonultak mindenféle ügyében. Eltűnt katonákat kinyomoz, hadifoglyokkal levelez, a hadbavonultak jogos kérelmeiben segít, államsegély körüli tévedésekre felhívja a hatóságok figyelmét. Elsorolhatatlan az a sok nagy és kis panasz, amivel a szegény, családfő nélkül sínylődő családtagok odafordulnak és bizony nem hiába, mert mindenki megkapja a helyes, célravezető útbaigazítást, vagy egy levelet illetékes helyre. A 6000 lelkes község fel van osztva kerületekre, minden kerület szegényeit nyilvántartja a jóléti bizottság egy hölgytagja, aki heligyűlésen referál a Grófnénak, hogy hol mi szükséges és az intézkedés azonnal meg van orvos, gyógyszer, ingyen ebéd, ingyen tej, ingyen tüzelőanyag vagy egyéb szükséges segély utalványozásában. Saját költségén csecsemő otthont alapipitott, hol az apró gyermekek addig, míg anyjuk munkában van kitűnő tiszta, higiénikus ellátást, ápolást kapnak, ingyem A fóti nagyasszony nemes lelke, igazán melegen érző szíve azonban nemcsak ezekben nyilatkozott meg. Majdnem azt mondhatnám, hogy boldogság Foton szegény gyermeknek, lenni. „Mindent a gyermekért“, ez a jelszava. Akkor boldog, ha a gyereknek szerezhet örömöt. A karácsonyi Jézuska ajándéka nem maradt el egy szegény fóti házból sem, ahol gyermekek vannak. Tündéri látvány volt mikor karácsony estéjén a grófi kastély udvarábón négy ajándékokkal megrakott szekér indult el, mindenikben villanyszórókkal feldíszített szép nagy karácsonyfa. ** A késő órákig jártak a szekerek a szentestén, a falu csendes utcáin elárasztva örömmel, boldogsággal a sok ártatlan gyermeki szivet. Ugyanakkor a fóti Jószivegyesület egy másik nemesszívű fóti úrhölgy bőkezűsége folytán a jóléti bizottsággal karöltve ruhát, csizmát- cipőt osztott ki a szegény gyermekek között. A nagy idők nagy napjai már sok igazgyöngyöt felszínre hoztak, látjuk napról napra, a magyar férfiak lángoló hazaszeretetét, rá kellet tehát mutatnunk arra, hogy nem csak nagy férfiai, hanem nagy ma*