Váci Hirlap, 1919 (33. évfolyam, 1-56. szám)
1919-01-01 / 1. szám
Harmincharmadik évfolyam Vác, 1919 január 1. Előfizetési árak: helyben és vidéken: egy évre 24 K, félévre 12 K, negyedévre 6 K. Egyes szám ára 30 fillér. 1. szám. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly út 4. sz. (iparudvar.) Nyitótér sora két korona. Telefonszám 17. 1918. (Az év története.) Te jó Borbély Pistánk... ki az égből nézed mit csinál, hogyan él a te váci néped . . . Gondolatok szárnyán hozzád emelkedem, nézz, im feléd nyújtom írásra kész kezem! Vezessed tollamat... öröködbe léptem, amikor elzengem, hogy mi volt e népen... Jer Hat hű olvasóm . .. adsza a kezedet, az év történetén majd végig vezetlek. Mérlegelünk mindent... igazi értékkel, fizetünk majd rímmel s magyar vers[mértékkel. Az uj év kezdete bút okozott soknak, de a legnagyobbat a dohányosoknak. „Nem dohányzunk“ mondták s szemükből [könny csörgött . . . s másnap a trafiknál mindenik ácsorgott, Krompaszky nem jött el... nem tudjuk ,mi az ok, Kokovay János lett az új kanonok. Városban s környékén rekviráltak sokat, drágábban fizetjük már az orvosokat. Hogy minden átmenjen rekviráláson át, kukoricánkból is kihúzták a csirát. (Ha megúsztuk eddig a bajok tengerit, majd csak elbírjuk a csírátlan tengerit!) Csicseri úr elment... fogata másutt... és ott sem lesz majd üres, a második ülés. Meiszner Rudi bácsi! Áldott az emléked! „Becsületes boltos“ ez a síremléked. (Ha a boltosoknak most ily emlék járna, hej de sokak sírja jeltelenül állna!) Faellátás körül volt egynéhány hiba, cukorjegyre kaptuk s vittük stanicliba. A cukor adagot még kisebbé tették, keserves életünket elkeserítették. Hübschl Kálmán zsírját a sintér ellopta, ugy látszik, kutyából mégsem lesz szalonna! Még gyorsabb iramban virágzanék [„Hangya“, ha egynéhány tolvaj neki békét hagyna. Freysinger Lajosné jobbik világba tért, sokat fáradt és tett váci szegényekért. Szellemi éltünkben legyen több jó óra, ezt segíti elő a Váci Auróra. Az új városatyák... „dolgozni akarnak“ de nagy keletje van itt a munkás karnak! Ha lett volna csizmánk s lyukas cipőnket ,hej! megtalpalta volna hatósági műhely, de soh’ sem volt talpa, nem jött meg a bőre, még mostan is várunk erre az időre! (Addig is míg megjön, úgy segítek azon, más talp híján, járok a saját talpamon.). A magyarság ellen nagyot vételt Sztanek, tanfelügyelőnek Miskolczit bízták meg. A hazáért ömlött Bárdos Ernő vére, szép estélyt rendeztünk az ő emlékére. Kultúrzongoránk van, illenék hozzá ház, kimondottuk tehát, legyen itt Kultúrház, hogy legyen, hol legyen, erről sok szó esett, kaptunk eszmét bőven, de pénzt azt keveset. Rabok kertészetén soknak tellett kedve, Pesten meg is voltak vele elégedve. (Hát nem elég, hogy Vác gyönyörködve látta, hogyan nő ott retek, tök, krumpli, saláta?) Örökké fog élni Pauer Imre tette, amikor a házát múzeummá tette. Paull Bélát, Hefc papát a halál elérte, őszinte könnyeket hullajtottunk érte. (De sokszor mondta Helc, akkor nem hittük el: „Elpusztul a magyar, ne tartson némettel!“) Kép kiállítást rendez az Auróra, ezért rá is szolgál a dicsérő szóra. Új gazdákat kapott Reismann-féle pince, drága áron kelt el a sok drága kincse. Március 15! Ünnepelésedre hazafias szívvel most is gyűltünk egybe. Súlyos csapás zúdult, ránk zsirtalanokra, rekvirálók jöttek a disznóaklokra. (Mily búsan röfögött a nagy disznótömeg hogy őket nem nálunk, de másutt eszik meg. Váci urak, hölgyek, postások stb., a méhészet módját Vácott tanulták ki. Váci dalárdánál újra szól az ének, de szokatlan jó volt az ember fülének! Vörös kereszt kórház, mely ápolt oly sokat, helyére engedte a vasutasokat. Vasuti ezredünk! Hány szó esett róla, volt-e, van-e, lesz-e ? Van megmondhatója? Budai dalárda, amikor itt dalolt, mindenki rámondta: „Jaj de nagyon szép volt!" Amikor elment a kerékpáros ezred, könnyet hullajtottak lányaink sok ezret s hogy soká ne lássunk itten búsulókat, vigasztalásukra küldtek fényszórókat. Ezüst lakodalmát ülte Ivánka Pál, aki a közügyben olyan sokat kapál, soh sem szalajtja el a munka alkalmát, add Isten megérnünk aranylakodalmát! Gallér, ing, manzseíía! Lévén most új idők. kartellbe állottak s. igy mosnak mosónők: Napi bor, kávé, bor, tea és aszlán koszt, amit a Nagysága jó bő adagban oszt. (Radikális parijuk kívánta e mellett, hogy a mosás legyen cigányzene mellett.) (Szerkesztő úr kérem, tartsa ám titokban ezévi krónika írója én voltam, elég gond volt nekem, versbe szedni x v [mindent, rímel kovácsolni, ha megvolt az őket, vagy ha rímem csengett s ötletet kerestem, ebben a munkában fáradt testem-lelkem. Újból kérem tehát, tartsa ám titokban, ezévi krónika írója én voltam. Alert hát ezek után hozzám be nem állnak, duplán adnék szappant, mégis bojkottálnak. De furcsa is volna, míg itt a bűnt nyesem, a mosónők miatt, ha lenne szennyesem.) Szegény öreg Naszály, ez a kor oly kalmár, Nem hagy békén téged s oldalad fúrják már, ne csodálkozz ezen, veled mást nem tetlek, váci szokás szerint, téged is kikezdték. Ki volt az, akire nem neheztelt senki, és amikor meghalt, siratta mindenki, aranyos szivével nem bántja a legyet, pártolja a szegényt, az árvát, az özvegyet, nem írhatom mindjárt, a szemembe könnyű van, előbb letörülöm: ez volt Borbély István. i Orosz fogság után, Meiszner János doktor újra fogollyá lett... Köszöntjük őt sokszor. Hét kápolna vizét aki egyszer issza, miként Holló Bélát, szive hozza vissza. Nagy Lajos is meghalt, bizony nagy kár érte. Ki vásárol nekünk kukoricát télre? Doktor Tragor Ignác azután is kutat, minek hívják nálunk egyik-másik utat és hogy uj utakon s tereken álljon őrt, megalakította a Városfejlesztő eRT. Azt hisszük mindnyájan, hogy igaz és való, nem szeretik egymást Haraszti—Kohn— [Kalló. Színművészet ügye előhaladást tett, megalakult Vácon: „A Műkedvelő Egylet." Végre valahára! Akad oyan ember, Vácról szép képet fest — Kosztolányi mester Spanyol kór — újabb baj — mely közénk [férkőzött, szörnyű pusztítást tett a váciak között. Emigy rendelkezett piaristák ura: Gombos, Molnár menjen, jön Agárdi s [Chura. Gombos direktor lett, soká volt, itt tanár, sajnáljuk hogy elment, Léván direktor már. Halál nem válogat, el is vitte innét De Lange Teofilis Petőfi Istvánnét. Nyugdíjba ment Kalló, vállán nincs már iga, ugyan hol vár reá: puska, lány s taliga? Ha zörögni hallja az erdő harasztit, Eszébe juttatja Kohnt, Perluszt, Harasztit. Nyolcvan osztrák gyerek nyaralni jött ide, azt mondották, hogy jó Vác kenyeres vize. Meg is híztak jócskán a nyaralás alatt, eszükbe jut-e majd a jó magyar falat? Látván megesküdni Nagy Babát és Juihot, mily boldog ifjú pár! eszünkbe ez jutott. A lég szebbé fejlődött és épült Deákvár, új lakói lettek Olasz, Jeszenszky s Klár. (Deákvár panasza : bár sok adót fizet, nincs út, felüljáró, nem kap villanyt s vizet) Alivelhogy Vác város ,fürdőben hiányos, gőzből épit egyet nekünk Csuka János. Régen megkezdtük a hústalan napokat, felesleges volt hát rendelni azokat. Zsirellátás körül hogy ne legyen hiba, vásároltunk disznót, hitelbe, mutyiba. (De ha még valaki összeállna velem, 36 os gallért nem vennénk közösen? Esetleg cipőt is, lábam 46-os, hozzájárulásom: hetenkint egy hatos. Urak, tisztviselők, fogjunk tehát kezet, alakuljon meg hát ez a szövetkezet.) Leánygimnázium sorsa itt is az lesz, előbb maturáznak s aztán mennek férjhez. Hogy Vácon rend legyen erre sokan várnáig kemény dolga lesz majd mind a két Sáfárnak El Kallódott a rend, mindenki igy beszél Nem zörög a Harciszt', hogyha nem fújja a szél!