Váci Hirlap, 1925 (39. évfolyam, 1-94. szám)

1925-01-01 / 1. szám

VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi hetilap, megjelentik vasárnap Előfizetési ár : Helyben egy hóra 8000 K. Vidéken egy hóra 10000 K. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetéseket csak egy hónapra fogadunk el Felelős szerkesztő és laptulajdonos Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal : Csáky­ ut 4 sz. (iparudvar) Telefon 17. Hirdetések és nyilttér milliméter soronkint díjszabás szerint. 1924 Az év története Adjon Isten sok szerencsét, ismételten itt vagyok, Miután jó szerencsétlen vesztendő itt hagyott. Jó pár éve zengedezném ezt az évi krónikát Nem hinném, hogy kapott vóna tőle bárki kólikát. De ha mégis tán akadna, aki kólikát kapott, Annak oka, tisztelettel kérem, én biz nem vagyok.­­No, mert aki elolvasta, annyi minden! Eljegyzésen, esküvőkön, disznótoron élvezett, étkezett, Hogy e sok élvezet után már biz’ Isten nem csoda, Hogyha kedves olvasómat meglepte a kólika. Himlő ellen himlőoltás, veszettségre ve­szettség, így tanítják az orvosok, hát bizony nem nevetség. Hogyha összeírok újra egy csomó vig­yár­dót És egy újabb kólikával gyógyítom az olvasót. Alig az óév megkezdődik, nem maradok tétlenül. Elmesélem kis személyem mint járt sze­rencséllenül. A tavalyi krónikám itt mielőtt még megjelent, Jóakarót, jóbarátot, háláltam töméntelent. A fűszeres küldött nekem cukrot, borsot, paprikát, Ementálit, grojé sajtot s külön küldé a likát. A mészáros és a hentes rengeteg sok húst adott, Csirkehúst is küldtek többször s köztük püspökfalatot. A suszterom becsinálta a cipőmön a likát Nem is tudtam megérteni a rengeteg palikat. Uj bundával lepett meg a szabóm egyik estejen S nem fogadod érte pénzt el, bárhogyan is reszelem. Sőt mi több, a­mint megláttam, szemem könytől áztatott, Mert a bunda róka prémmel végig is rókáztatott. Kaptam drága zsebkendőket, nyakkendőt s fuszeklikal. No ezentúl stoppolhat a bé nőm majd még több likat. Ám a végén mindegyiknek volt egy szerény óhaja: „Krónikában benne legyek!“ így zengett lágy sóhaja. Neki ültem, meg is irtam­ szép sorba mind­egyiket külön sorba, nagy belűkkel, s mindegyikre egy rímet. Ám az ember tervez és a szerkesztő úr végere. Elfelejtem, hogy neki egy rossz szokása . léleze. Közismert, mily élvezettel szeret mindig húzni ő­t a reklámmal, mert cikkemhez verssor tán vagy busznyi nyő­fogta magát s ceruzáját s minden jótlevőm nevét. Jól kihúzta, nem törődve, szivem miként lépi szét. Másnap aztán krónikácskám reklám nélkül megjelent S vele együtt lakásomon harminc segéd megjelent S felmutatlak harminc számlát, tudtam rög­tön, mit jelent. S minthogy mindig honorálva lesz e kisded költemény, Segédeim (a harmincat) szerkesztőnkhöz küldtem én, S a szerkesztőm óh mily csoda, nem dü­hös és nem tombol, Kifizette valamennyit honoráriumomból. Épen azért tisztelettel felkérek itt mindenkit, Amíg ez a krónika kinyomva meg nem jelenik Ne küldjenek lakásomra semmiféle hús­nemüt, A­­rt én bizony fel is élem a beküldött nagy menüt. Nem tudom majd visszaadni s itl nem le bet vitázni, Legfeljebb a rókásbundát tudnám vissza­rókázni.­­ Január Nem veszett ki a szív minálunk, hiába, Dusán adakoznak a Stefániába. A hadiárvák is buzgón ünnepelnek, Karácsonyfa mellett vigan énekelnek, Szegény jó Csányiéknak jobb lett betegágya, Karácsonyra jött meg édes kicsi lánya. Követendő példa, kérés és nem ukáz: A „Jóbarátok“ minden évben felruház. A legjótékonyabb Kondra Mihály vala Mert neki vajból van még a szive fala. Karácsonykor egy pár toprongyost megfogokt S nekik három télikabátot is adott. Virilistáinkat szépen összeírták , a Váci Hírlapba mindent beleírták. Ha e cikket virilista írta volna Azt hiszem nem irta, inkább sírta volna. Tespedt idegeink, ha nincsen cseh, osztrák. Villaryemeléssel jól felvillanyozzák. Nőegyletben adakozik sok úrasszony, Szeletzky Iduska lett boldog menyasszony. Reménység pályáján megnyílt a kemény­ség, Nem tartja más össze,mint csak a reménység. Vácig elhallatszott a csongrádi bomba, A vasutas murit is szétrobbantotta! Újabb jövedelem s vagyonadót vetnek, Jaj, nagy örömére sok váci sziveknek! De ha fizetni kell, miért „jövedelem“ ? A­mit kiadunk, az inkább „menedelem“. A válópörökkel tele vagyunk alig S ám most legújabban a Társaskör válik. De hogy tényleg válik, ez még majd elválik. Valami megoldást majd csak kitalálik. Szerkesztőnk feje fájt egy kis sajtópörti­l. (Pedig de szereli ö a sajtópörtüt) Felsőbb leintésre lett egy-kettő vége, Kisült, nem volt rendben az iskolaszéke. A postahivatalt majd szétrobbantották (Bizton aznap kaptam volna ezer dollárt) A jó szepesiek is megalakultak Van igy egy vigaszuk, ha már úgy széthulltak. Új adó jelent meg, az iskolaszéki iskola példája, mint kell adót venni. VSE sikerült jó kabarét rendez. Anyagin, erkölcsin jókedvvel örvendez. Váci bélyeggyűjtők nagyban szervezkednek Vajjon megbélyegzetteket is gyűjtenek ? Befagyott a Duna, át is járnak rajta O is sétál ma Vácnak apraja és nagyja. Át is járnak sokan, kivált halászlékre. Nem kell vigyázniok sem h­­óra, sem lékre. Bár az utak estig változnak görbékre. Hogyha el is esnek, ráfogják a jégre. Házasság e hóban bizony alig hallik. Vitéz Szász Oszkárné lett dr. Callas A Margit, Révész Béla bácsi itt hagyott bennünket. Dolgos munkása volt nagy közéletünknek Rokkantak és a VÁC színdarabot­­ rendez, Dr. Zeller Tibor már­is adjunktus lesz. Február Jó gróf Apponyiné Vácnak is megírta, Tuberkulóziséri hogy szálljanak síkra. Megindul a farsang, jó kedv, sok bolondsár, Csak­ a csongrádiak ismét el ne rontsák! Váci fiatalok hej! de nagyon lusták! Rubovszky eljegyzi a Füke Eyuskát. Sikerült Nőegylet teadélutánja, Ott volt Vácnak minden szép asszonya, lánya. De sokan szerettünk Sarlay há’ téged! Most az élet ellen örök sztrájkba lépett. Fejlődünk is egyre, halljuk hébe-hébe. Nagyszerű harisnyát gyárt nekünk a Globe. S hogyha a külföldre is elkerül egyszer. Lesz belőle híres váci Globe-trotter. A Legényegyletben nagyban szervezkednek Elejét veszik a régi híres kedvnek. Szőlősgazdáink is sokat veszekszenek. Tán, hogy a venyigék télen nem teremnek? Rendőrség gyanúsnak talált egy pár péket , egyik nap lemérte az összes zsemléket. Kedves jó Szerkesztőm, krónikás kérd Téged, Zsemléhez hol vettek oly pici mértéket ? Nekirohant nagyon a Népszava Vácnak Mint egykoron, hajdan a török a rácnak. De mert a pennása hamisan kobozta Rendőrségünk menten mind el is kobozta. Azaz hogy csak menten edeobozta volna, Ha valakinél csak egyet talált volna. A'lagasan szállít már a kosdi szénbánya Ezt majd alighanem a kosdi szén­bánja. Eddig úgy nevezték, hogy a kosdi „kő“ szén . Ezentúl úgy hívják, a kosdi „nem kő“-szén. A parcellázásnak megtalálták nyitját , a Vásár­ terünket vá­sártalanítják. Kirakodó vásár hol fog domborodni ? És az eladók hol fognak kirakodni? Egész nap fog égni már a villanylámpa. Jobban fog égetni majd a villanyszámla. Fényesen sikerült a helyőrség bálja Nem maradt a bálon egy kislány sem állva

Next