Váci Hirlap, 1930 (44. évfolyam, 1-96. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Mai számunk 10 oldal. Ára 20 fillér. 44-ik évfolyam. I* szám. Vác, 1930 Január 1. VÁCI HÍRLAP Politikai és társadalmi H«MI.P, megjelenik hetenki*. kétszerszerdán és vasárnap Előfizetési ár: Helyben egy negyedévre . . 4 P — fül. Vidéken egy negyedévre . . 5 P — fill, figyes szám­­ára..........................— P 20 Fill. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos DERCSÉNYI DEZSŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchényi-utca és Csányi-út sarok. Tel. 17 Hirdetések és nyilttér milliméter soronkiiül díjszabás szerint 1­929 A.X. ÉV TÖRTÉNETE Ismét eltemettünk egy hosszú eszten­dőt, melyben kevés legény kapott szép keszkenőt. Megváltozott tán az ifjak szive tá­, f , Ja ? vagy máskép szól a lány­ kacaj mu­zsikája? vagy tán a kislány lett fentebb hor­dott nózis ? Avagy oka tán a sok időprognózis, mely velünk ez évben alaposan hitől szünet nélkül küldte ránk a depres­siót. Vagy az if­jaknál merít vón fel az ázsió ? (Kisváron : ... a kórság ! ezt is a rágyió!!) Bús ifjúság, amely számolja az időt, s nehezen koptatja el a gyermek­ci­pőt ! Apák, anyák szeme gondkarikát vi­sel, hisz még az is gond, hogy minden­nap enni kell ! Bús a tisztviselő, bús a kereskedő, mélyebben szánt idén homlokán a redő. Az év történetét nem is tudnám szeb­ben leírni, mint ebben a kis történet­ben . Beállít egy anya kereskedőjéhez, régi adóssághoz valamit tán még vesz. Nézeget, válogat, ez is szép, meg az is, könnyebben mosolyog, de a jó­kedv hamis ! — Megvennék én mindent, dehát— ha nem merek, mert tán sohse volt ily nagy úr a nem * lehet ! kereskedőnk búsan, rezignáltan ! mondja : hej nagyságos asszony, kinek nincs ma gondja ?— Mennyi drága pénz ül e sok szép holmiban! és a nagy forgalom ? láthatja, hogy mi van! s én helyettem bizony más ki nem fizeti, — mind-mind eladó és nem viszi el senki. És az anya ? nekem három kicsi lá­nyom szórakozik vigan majdnem minden bálon. Ruháikat mindig gondok között vet­tük, s bizony, már az idő hogy elfut fe­lettük, — bohó fiatalság, ők tán nem tudják, mikor apjuk szemét a könnyek be­futják, s rágódik , az új bált meg miből te­remti?— — Látja ! — mind eladó ! — s nem­ viszi el senki ! * De sok okunk van az új első órában, hogy higyjünk bús hazánk feltá­madásában ! Január Buékkal kezdi a kaszinó az évet, volt ott bőven, mi jó s láttunk is sok szépet. Nagyszerűn sikerült így hát pre­mierje, a jövő új évet ily jó kedvvel érje ! Lassan jön a farsang ! Nem lesz mu­ri itt mán? Főigazgató lett az Acsay István. Sok­féle hir kering, Szabóky már cáfol , ő biz’ nem távozik a ládafiából. Nehogy a motorján feldűljön egy > 4este, Csömör János doktor átrukkolt hát Pestre. Meghalt egy jó tanár, a gyász álta­lános : elköltözött tőlünk dr. Károlyi János. Múzeum­egylet szól , kezdjük hát nohámol és az elmúlt évről szép csendben beszámol. Sohse lesz itt tavasz ? — bizony ez úgy hírlik, hogy a múzeumunk ki sohasem nyílik! Nagy szélső csatár jön ! — hirdetik nagy tervvel, Tenzer ügy Reménynél igen nagy port ver fel. De a profi tábor túlontúl is ke­mény, igy a Tenzer ügyből nem marad csak remény. Ily játékosokon nem a vidék keres! Hangai Rupertünk — hatvani es­peres. Leopold Andi a rádión énekel. A Bauer Mihály újra Vácon telel. Ünneplik Szűcs István doktor kép­viselőt. Nőegylet teázik nagy vendégség előtt. Telefonbajokon annyit siránkoztunk, orvoslásért mennyit s hányszor vá­gyakoztunk, míg végre a posta is tett valami jót , ha nem is lett jobbá, de legalább olcsóbb. De kevesen járnak az Urániába, Farkasfalvy Kornél megharagszik Vácra. A virilisták is felszínre kerülnek, kevesebb adóval —• inkább otthon ülnek. Siránkoznak , hogyan fogjuk elvi­selni, nagyon sokba kerül e képet viselni! De nehezen várjuk eljönni már az őszt: megyénk jóváhagyta, hogy kijöjjön a Tröszt. Lassan jön a farsang január végé­vel, kevés pénz jut rája — sok apa így érvel. Már majd megijedtünk, azt hittük, befagyott, mint az erőpróbás vízvezetékcsa­pok. Mert ez utóbbiak biz jócskán be­fagytak, majd, hogy januárra ital nélkül hagytak. Szomorú nap virradt a Burgun­diára, fel is ment ott hamar az öreg bor ára. Az izr. nőegylet és leányegylet bálja a legfingásabbak kritikáját állja. Sáfár Béla bácsi hizni még nem res­tel, oly szép sikert arat az új magyar — esttel. Nagy cécó van egy nap, sokak­nak szemet szúr, Vácon jár Klebelsberg grófi minisz­ter úr. Püspök urunk egy jó ebédet is etet, kapunk is érte, majd jó pár " igére­t " let. Negyedszázad múlt el, lyáján hogy pá­rándor, meg is jubilálja jó Szakácsi Sándor. Influenza járvány látogat el Vácra, amerre csak nézel, minden teli nátha. Reménység is magát hogy eltrüs­­szentette, máris negyvenezer pengőt vételed be. Farsangos pajtásom rímet most te is kapc, jelmezben mulatott, még pedig jól a VÁC. Február Itt a házbér — mondják ám jól indul e hó, tán szünetelni fog a forgalmi adó ! mert az adófőnök, a boldog Lenkey Szolnokra utazik pár hétre — nő­sülni. Most az «ismeretlen katonáról» Ír­nak : «Névtelen hős » nevet adjanak e sírnak. Nem az a fontos most, melyik hang­zik szebben: a «Névtelen hős» ne vón’ még — «is­meretlen !» Mert a bizonyítvány bizony hitvány vola, hat kis diák egy nap nem sietett haza, elindultak szépen, hogy világgá men­nek, de ők az isiben tovább nem szen­vednek. Kisült, hogy a tervük Budapestig sem ér, korán elfogyott a jó lekváros ke­nyér. Talán mégis csábít a jó házas élet, boldog menyasszony a Pogat­schnigg Erzsébet. Végre itt a farsang­­ csikorogja a hó, a nőegylet bálját úgy hívják : ka­likó. Békebeli kedvvel rendezték az if­­ Jak’ mégis kevesen, bár vígan kafikóztak. A Polgári Dalkör szépen hangver­senyez, a közönség — siker, sajnos — látják — nem ez! Érvényesülését sokan, régen vár­ták, most a Kultusz hivtal ment is László Árpád. Gül Babával Vese de nagy sikert arat tapsban, nevetésben, könyben vigan arat, stílszerű egy egylet, ért ez minden jóhoz, télen vigan Gül­öz, nyáron vigan góloz. Vízórák szétfagynak a rémes hideg­be, a nagy használattól úgyse mennek tönkre. Mindjárt találtam is egy jó rímet r rája: vízóráknak ütött utolsó órája. Díszes állást adnak Preszly Elemér­­­­­­nek, elnöke, Nemzeti Hitelintézetnek). Februáriusnak hetedik napjára, soká emlékeznek, ki lesz büszke rá­­­ , ja? képviselői választ Vác apraja-­nagy-f érdemes munkásit sorba ki l­s hagyja, béke kő ? — hát neszlek ! — elk­i es­s­zék majd hevít, a vízvezetéknek isszák most — a le­vit. Leventének lenni máris dicsőség lett, meg is alakult már a levente — egy­let. Kaszinó is rendez vig farsangi es­tét, Göre Gáborék is vidámitják kedvét. A­ tradíciókat már jobban felkössék választó­ bajba*gót- statuszquo­bit- i község.­­ Heimler doktor is nagy betegségbe bedőlt, a Gräber Annuska gyógyította meg őt. Két zenekar is volt, nem volt elég «áma,» vidám bált rendezett az Ameri­kána. Hőmérőnk 30 fok hidegre felfutott, Gyarmatnak ebből is két fokkal több jutott. Mint többen esünk be a nátha — barmaiba, hogy ment volna ez is Balassagyar­matra. Jó műsor, sok táncos, evangélikus bál, őszinte sikere már szinte kiabál. Kossuth Lajos szobra ládákba, be­zárva Aradon valahol szabadulást várja : reméljük, hogy ezt el magyar föld­ö éri, városunk a szobrot már síelve kéri. Iskolát építni nyíl Gombásnak módja, fejlődik az is már direkt gomba módra. A reménységről is sok jót susog a szél bájos előadás írógépről mesél. Darázsfészek lett ma az ipartársuk i­y­­vig mókáikon be, de sok ember mu­lat. Cigánybálon pedig annyit vereked­tek, hogy még jóval éjfél előtt be­rekedtek. VTE-ben hódit Pillangó főhadnagy a közönség kevés, siker ám az van nagyi Városi közgyűlés, van is már han­gulat, olyan is van, aki nagyon jókat mu­lat. A pestvármegyéről uj rendelet jött ki? tilos lesz ezután a járdára — pekni. Jó, hogy Vácon járda alig van 10 percent, Kisvác, alsóváros eztán is csak ser­cent. Félárú hétvégi vasútjegyet kap­tunk, az örömtől táncol a föld is alat­tunk. Kedves szerkesztő úr, mi hasznom van abban, hisz én egész héten féláron utaz­tam. Boldog úr KÖSZÖNT A VÁROSI FILMSZÍNHÁZGróf Monte Christó y / A 1 i . Ni .. I­J

Next