Váczi Közlöny, 1881 (3. évfolyam, 27-51. szám)

1881-09-11 / 37. szám

te hosszú vacsoráiddal, mulatós éjszakáid­dal munkát nem ismerő mámoros nappala­iddal, nagy urak paroláival és nagy torkú hazafiasságoddal. Jöjjön el a te országod mielőbb és légyen meg a te akaratod. Én követni fogom hívó szózatodat és nagyokat kocczintva üdvözöllek az „önzetlen“ hazafi­­ság és tántoríthatlan elvhűség nevében. Legalább újra szerepelő nagy ember leszek, és tudatmást vesz működésemről még tán a sz­erkesztő úr,, is. A­mig'­azonban ez megtörténik jelen levelemmel akartam felhívni személyemre a közfigyelmet, amely levelemet úgy lehet több is követendi. De mára elég, mert estvele­­dik az idő és a Gyuszi koma sürget a köz­vélemény csináló kvaterkázás kezdetére — mely ma még pénzért történik ugyan, de nem sokára újra ingyen fog folyni a hazá­ért. Addig is fogadja hazafias parolámat. Vaskt­lap János. Vácz, 1881. szept. 9. T. szerkesztő úr I Becses lapja utolsó száma vezérczikké­­nek első sorai, melyek így hangzanak: „sokszor és sokan emelték már fel szavakat e lapok hasábjain városunk haladásának ér­dekében, de sajnos eredmény nélkül,“ — csak az igazat mondják, de azért nem sza­bad elcsüggedni és a reményt feladni, mert a súlyos betegről is azt állítják, addig, míg a lélek és a test együtt van, nincs minden remény feladva, hogy az ilyen beteg fel ne gyógyuljon, városunk is olyan beteg, de a test — ez a képviselet — és a lélek, — ez a tanács — még együtt van, és így segí­teni még lehet — a többi bajok közt me­lyek orvoslásra várnak, mindenesetre a járda helyre­állítása volna az egyik orvoslandó betegség, és ha azt mondja, hogy nem érti miért nem hajtatott végre a már nyolc­ év előtt hozott rendelet, mely szerint minden házi­gazda tartozik háza előtt a járdát négy­szegű kövekkel kirakatni s hogy ki ennek az oka, a tanács-e, vagy a képviselet ? erre azzal felelhetünk hogy első sorban a képviseletet lehet okozni, mert nem sürgeti az általa hozott határozat végrehajtását. Nekem úgy látszik, hogy a mi helyzetünket össze­hasonlíthatjuk a bibliában előforduló eseménnyel, mikor az Ur Isten Sodom­a és Gomora városok rontását az ős Ábrahámmal közölte, emez arra kérte az Istent, hogy ha a városban 50 lakos találtatik, a kik a jám­bor után haladnak, és igy a várost képvi­selik , megmenti-e a rontástól, és végre egy minuendo licitatiot tartott egészen le 10-ig, de ezek hiányában nem bírta a vá­ros mentését kieszközölni az Úrtól.­­ Vissza­térve a járda kiépítésére mindenesetre az első akadályozó felelet az, hogy nincsen elegendő pénz, de segíteni lehet ezen a ba­jon is oly módon, a­mint más nagyobb építkezések szoktak egy város által — kész­pénz nélkül — t. i. egy vállalkozó által, több részletbeni visszafizetés mellett eszkö­zöltetni. — Tehát csak komolyan akarni kell és segíteni lehet a bajon.*) Vitt Manó v. képviselő. Vidék, Aszód, 1881. szeptember 6. T. szerkesztői úr ! Panasz — és mindig csak panasz az időre. — A természet oly mostoha, oly el­keseredetten folytatja bosszantásait, hogy lehetetlen ki nem fakadni ellene. Ma még oly hizelgőleg mosolyog, hol­nap már sír, s holnapután már sötét felhői­ből hullatja alá az ég áldását. — Sárga már a mező, honnan nemsokára elszáll a madár, egy szebb — egy boldogabb hazát keresni. — Társas életünkben az unalom és az egyformaság uralkodik. Azonban kissé élénkebbé tette életün­ket a tanév kezdete. Felnyíltak újra, a múzsák templomának ajtai gymnasiumunk apraja nagyja előtt, kik az édes otthont el­hagyva, eljöttek társas életünk keretét ki­egészíteni, — s bizonynyal sajnálják, hogy ujjólag tiz hónapig kell az iskola porát az édes otthonnal föl­cserélni. Polgári körünk virul — Cassinónk nap­ról napra hanyatlik, s ezt méltán mégis ér­demli. — Annak idején szóba hozatott a két egyletnek fúziója, az indiványozó és tár­sai által az egyesülésre minden kitelhető megpróbáltatott, de a tárgyalások sikerre nem vezettek. Pedig csak városunknak és közönségünknek válnék előnyére ha az egye­sülés létre jöhetne. Például vehetnék fel az illetők a vácziakat, kiknél a polgári kör s casino egyesülése az egyletet virágzása tető­pontjára juttatta. *) Örömmel adtunk helyet lapunkban Vitt úr e nyilatkozatának s ha minden v. képviselő hasonlólag gondolkoznék, nemcsak járda ügyünk hanem más bajaink is nemsokára egymásután lennének megor­vosolva. Mint halljuk a legközelebbi közgyűlésen a járda ügyben egy indítvány fog benyujtatni, melynek megszívelését ajánljuk képviselő testületünk becses figyelmébe. A szerkesztő: Nem hagyhatom még említésen kívül azt, hogy városunk nagy eseményeknek kü­szöbén áll. Ugyanis nem sokára lesz a vá­rosi elöljáróság megválasztása, óhajtjuk hogy leendő város­atyáink méltóan feleljenek meg a beléjök helyezendő bizalomnak s városunk érdekét mindig szemük előtt tartják. — Mert csak úgy haladhat városunk, ha a ve­zetők bölcsesége a közönség akaratával karöltve működik a közérdek javára. Brutus. Újdonságok.­ ­ Meghívó a „váczi lőegylet“ által folyó 1881. évi szeptember hó 11-én (Mária neve napján) a lőegylet helyiségében saját pénztára javára tartandó dij­l­övé­sz­e­t­r­e és zártkörű tánczestélyre. Be­lépti díj személyenként 1 frt. — Családjegy 2 személyre 1 frt 50 kr. — 3 személyre 2 frt. — Felülfizetések köszönettel fogadtat­nak. — A dij­lövészet kezdete délután 1 órakor. A tánczestély kezdete esti 8 óra­kor. — Pénztárnyitás 7 órakor. — Ipartársu­latunk tegnap költö­zött át uj helyiségébe a paradicsom utczai Koos féle házba. A lakás igen csinos, 2 nagy s 1 kisebb utczai szobából áll. Az elnökség és a választmány méltó dicséretet érdemel, hogy a társulat megszilárdítására megtette ezen első fontos lépést, hogy kü­lön helyiségről gondoskodott mert legyen bármily szép és czélszerű helyiség, ha az nyilvános épületben van, nem felel meg soha egy társulat czéljainak. Örömmel üd­vözöljük tehát a társulatot az új helyiség­ben, mert hitünk szerint ez lesz azon alapja mélyen összetartással, elűzve a viszály go­nosz szellemét, virágzásnak indulhat a tár­sulat A társulat érdemes elnöke mindent elkövetett hogy a helyiség kellően beren­dezve legyen. A tagok szórakozására teke­asztal is szereztetett be. A könyvtár a ka­­sino-kör által ajándékozott könyvekkel gya­rapodott s igy a tagok élvezetes olvasmá­nyoknak is jutottak birtokába. — Mint halljuk a betegsegélyzés szervezése is foga­natba vétetett s a buzgó elnök úr azon szép terv kivitelén is fáradozik, hogy idő­vel ipariskolát állítson fel. = Személ­yi h­írek. B. Prónay Gábor kerületünk országgyűlési képvise­lője mint a „Függetlenség“ írja az ország­­gyűlés megnyitására körjegyzőnek candidál­­tatott. — Klinghammer Sándor váro­sunkban a vaspályánál huzamosabb időn át volt teherszállitmányi pénztárnok, a szem­p­­czi állomás főnökévé neveztetett ki.­­ A lövölde mai Mária névnapi Tár ez­a. A Mária-névnapi bál előtt. Jelige: Bár csak ott lenne ő ! !! . . . . Kora regei volt. — Arany sugarait le­véie a nap az ég azúrkékjébe, bíborral szegélyezvén a közellevő fellegeket. Szokott napi sétámat végzendő, előszóki­­tam szobám szögletéből hű utitársamat, s elindultam a természet nagyszerűségeit szemlélni, gyönyöreit élvezni. A házsorok, még hangtalan, csöndesség borította kezeit csakhamar elhagyván, a természet őszi, élénk szinpompája tárult fel előttem ; hallani vélém a tündérek susogá­­sát , lágy fuvalom indult meg keletről, mely csókjaival özönlé el a mező virágait; madár dalával üdvözlé rózsa sugarát a nap­a­nak mely életet lehel mindenfelé ; — örök ifjúság érzete kelt fel bennem is ez élve­zet következtében, most ép úgy, mint min­denkor, valahányszor mezőre sétáltam. Igaz ugyan, — de nem a természet nagyszerűségére, hanem más dolgokra nézve , hogy a megszokás annyira hatalmat gyakorol az emberre, miszerint érzéseinket még a valódi szép és magasztos iránt is eltompitani képes; mégis ma különös ér­zéssel voltam eltelve, s élvezvén a termé­szet szépségeit, ábrándozni kezdtem. Összehasonlítást tevék a természet ház­tartása, s az emberi élet törvényei között s már már azon meggyőződés kezdett ná­lam érvényre jutni, miszerint ott egyik tör­vény kénytelen alárendelni magát egy ma­gasabb törvénynek ; úgy nálunk, bármen­­nyire is iparkodunk mi fiatalok kivonni magunkat bizonyos életkötelmeink alól min­den kényszerítő hatás nélkül is megjő azon idő amidőn, alávetjük magunkat ama ma­gasabb élettörvénynek, s betöltvén rendel­tetésünket, el­érjük czélunkat. Ábrándozásaimnak, nagy örömömre V.— barátom megszólítása vetett véget, ki szintén sétáját téve s miután utol ért — hozzám csatlakozott. Figyelmes pillantást vetettem barátom­ra, s csakhamar leolvasám arczáról, hogy kell valami gondolatának lenni mely a szo­kott nyugodtság kinyomatát elűzi az arczáról. S csak ugyan úgy is volt. — Nem kel­lett sokat kérdeznem mert barátom őszin­te s bevalló irányomban. Csakhamar min­den kérdés és bevezetés nélkül előhozá a múlt rókusi bál eseményeit, leginkább em­legetvén természetesen az őt közelről ér­deklőket. Igen élénken feste le előttem a vigadó közönséget; megemlékezett a mamákról, érdeklődéssel beszélt a tánczoló hölgyekről és elragadtatással szólt ideáljának megtes­tesült alakjáról, magasztalván őt a lehető­ségig. Mondá, hogy ő­ földi halandók leg­­boldogabbika; s várva várja az uj alkal­mat, hogy ismét kedélyesen enyelegve él­vezze üdve menyországát, hogy keble kert­jében a szive rózsaként virul; egy bájos pillanat, egy bűvös szem sugára tőle, már szerelme napja fennen mosolyog. „Oh s csak múlnának már a napok, hogy a „Má­ria névnapi“ bált mihazább áttánczolhatnám vele s óh azután ! !“ .... így végzé be ömledezését. Mint elfogult és közönyös szótlanul hallgattam végig barátom e szavait de akaratlanul rám ragadt valami barátom érzelmeiből s ábrándozásomat folytatni kezdtem. Mint a folyó tükrén úszó, s a keleke­­zett vihar által veszél­lyel fenyegetett hajós, hogy elérendő czéljától meg­fosztva ne le­gyen, kap a mentő horgonyhoz; úgy ábrán­dozásaim közt mentő horgonyként villant meg elmémben a barátom által említett „Mária névnapi bál“ s gondoltam egy ked­ves lényre, ki talán szintén ott lesz — e gondolatra megígértem­­— barátomnak hogy én is elmegyek a Mária névnapi bál­ra. Ezután elváltunk. A rövid út melyet lakásomig tettem igen hosszúnak tetszett, de végtére is sze­rény szobám négy fala közé jutottam. Elűzni akarván ábrándjaimat, dolgozó asztalom mellé ültem, hogy foglalkozzam. — Sehogysem ment a dolog. — Mindig a bálon volt eszem s azon, vájjon ott lesz-e ő ? Egyszerre erős kopogást hallok ajtó­mon. A „szabad“ elhangzik s ime a báli meghívót hozza számomra a szolga. Mohón nyúltam utána szerettem volna megtalálni rajta vájjon ott lesze-e őt? De hiába annyira nem praktikusak még a meg­hívók hogy a fiatal embereknek tudomásá­ra hoznák a jelen leendő hölgyek névsorát. Pedig akkor azt hiszem több tánczos lenne mint a múltkori bálon. Most azonban engedjék meg a szives olvasók, hogy elmondjam ki is hát az az én — Ö-m? Gyermekkoromban — jól emlékszem még reá — ezt az ö-t mint magánhangzót tanultam ismerni, s hogy a dolgot kön­­­nyebben felfoghassam öreg tanítóm ezt a mindenható ö-t, a végtelen ó-ból egy vonás hozzátétételével származtatta mond­ván, hogy az ü némi hozzáadással magában foglalja az ö-t. — De a tanrendszer azóta sokat változott, s a jelen időben, kivált ily magamféle nagy gyermekeknél, már nem az ó-ból származik az ö, hanem meg­­forditni; s ki az ö-t megismeri — kivált ha felülő, vagy nála a lényeges vonás hiány­zik — de külömben is, annál, előbb-utóbb bizonyossan meg jön majdan az óh. tánczmulatságára mint halljuk sokan készül­nek s igy fényesnek ígérkezik. Ezzel kap­csolatban megemlítjük hogy a dijlövészetnél mely 1 órakor kezdődik az első dij egy drb 10 frankos arany. 2-ik dij, 3 ezüst forint. 3-ik dij 1 ezüst forint.­­ A tekeversenynél pedig, melyre még a tavali dijak sincsenek­­ kidobva, az 1-ső dij 1 arany. 2-ik dij 1 tallér. 3-ik dij egy ezüst forint. — Megje­gyezzük, hogy a tánczmulatságra a belépti dijak csak esti 7 órakor fognak szedetni, hogy a délutáni dijlövészetben olyanok­s részt vehessenek, kik a mulatságon nem­­ óhajtanak megjelenni. — Dr. Stsiduy Ochcoai zentai kép­viselő megválasztása ellen — mint a fővá­­­rosi lapok írták­­— a választók egy része­­kérvényt fog beadni az országgyűléshez. A kérelem legfőbb indoka az, hogy a válasz­tási elnök a választás vezetését föl nem es­küdött egyénre bízta, s hogy több választó c ellenében erőszakoskodott. = Gázvilágítás Gödöllőn. F. hó 3-kán tették az első próba kísérletet az olaj gáz világítással Gödöllőn. A próba nagy közönség előtt fényesen sikerült. A vezeték eddig a vasúti indóházban s azon az uton helyeztetett el, mely onnan a várkastélyhoz vezet. — Hát Váczon mikor gondoskodnak arról, hogy a petróleum lámpa világítás­i ügye rendezve legyen, s ne legyünk egész nyáron kénytelen sötétben botorkálni holdvilág nélküli éjjeken? Mi megelégednénk a e ezzel is, a gáz helyett. = A tanév megnyitása a helybeli kegyesrendi főgymnásiumban ünnepélyes „Veni sancte“-vel vette kezdetét. Délben nagy ebéd volt a rendháznál mely alkalom­mal számos felköszöntő mondatott, ezek közül említésre méltó Miltényi Gyula úr felköszöntője, melyben Pet­ró­cz­y László czimz. kanonok urat mint városunk jóltevő­­jét élteté, kinek nemeslelkűségéből létesült főgymnásiumunk, a traszt után D­r. R­á­­k­o­s­y úr­­ indítványára üdvözlő táviratot küldtek városunk nemeslelkü jóltevőjének, főgymnásiumunk 7-ik és 8-ik osztálya meg­­állapítójának. Az Isten éltesse őt sokáig! = A megyei legközeleb­bi köz­gyűlésen városunkat érdeklő más ügy nem került szőnyegre, mint az, hogy báró Prónay Dezső ur, ki leköszönt közigaz­gatási bizottsági tagságáról, újólag egyhan­gúlag megválasztatott, alatt­a Mulattató Zsefolt ésnyvtás* czim Buzárovits Gusztáv eszter­gomi könyvkiadó, Dr. K­ő­r­ö­s­y László szerkesztésében egy humorisztikus vállalatot indított meg, mely közé elsőrangú íróinkon kívül a fővárosi és vidéki sajtó kitüntető elismerése is csatlakozik. A vállalat eddig Az én­ö-m mint minden más­t, nyelv­tanilag véve a dolgot, csakugyan valóságos magánhangzó, de ezeknek természetében lévén, hogy mássalhangzóval párosulva te­gyenek egy érthető egész szót, az én ö­m is örömest csatlakozik egy mássalhangzóval; s bár ezzel összeolvadva, magát is másal­­hangzónak hinnéd, önállóságát mégis fen­­ta­rtja, sőt könnyen megeshetik, hogy épen zen összeolvadásnál áll elő az igazi érthe­­tetlenség. Vajha én lehetnék örök mássalhangzója?! De hogy a kellő világosság kiderüljön csakugyan kimagyarázom ki az az ő. — Kire betűről betűre ráillenek halhatlan em­lékű Kisfaludiak ezen szavai: „Ott hol ő van, két napom csak, S éj borong hol nincsen 0“ Kiért e szív remeg, kiért élek, s ha­lok : az ő. — Kinek egy nyájas pillanata menybe ragad, ki égi szemeinek haragos villámaival megölhet s egy csókjával a ha­lálból feltámaszthat, vagy halva üdvözíthet: az megint ő. — Kiért lelkemet a kárhozat­nak adnám, ki nélkül örömet nem képzel­hetve a menyben sem lennék boldog — kit — hogy már valami szépet is mondjak — oly mondhatatlanul, oly bohóan szeretek ; — az............igen-igen..............az ő. Kit a bál után majd talán láthatóbban mutat­hatók be önöknek. Te . . . cl . . . . A kétszer nyíló akáczfa. (Napló töredék.) Irta: ifj. "Va­ rá­zséji Gre­ tsztáve’­. Béltelek, 18 . . . Jun. 8. Sok rábeszélés után határoztam el, hogy Gyula barátom ajánlatát s szives meghívását elfogadtam, s eljöttem mezei birtokára. Néhány hete már, hogy elhagytam a

Next