Váczi Közlöny, 1885 (7. évfolyam, 1-53. szám)
1885-01-04 / 1. szám
VII. évfolyam. 1951( AUG Illi)fizetési áru: Évnegyedre.............................................).... I frt ki házhoz hordás vagy postai átküldéssel, ügyes számára : líkr. Kapható Deutsch Mórnál (Várfláz épületében ) Hirdetések: Nyilt tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora.......................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvező Bélyeg illetékményben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadó hivatal czimzete, hová a lap szellem és anyagi részét illető közlemények küldendők : Vácz, Gasparik-utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. 4V1. szám...... r-a ism . VIDÉKI ERDEKŰ HETILAP Az éve Iem. Lapunk pályafutásának II-ik évfolyama jelen számunkkal kezdődik. Kötelességünk volna mileg a múltban való működésünkkel beszállni, de ezt fölöslegesnek tartjuk, mert annak megbirálására legilletékesebb közönségünk. Mindig városunk érdeke a közügy, s társadalmunk emelése volt az, mely szemeink előtt lebegett s a mély tollúat vezérelte. Az lesz a jelenben is, szánt belénk reményt arra, hogy ez évben ugyanazon pártolásban részesitendik lapunk, a minőre a múltban szerencséltettek bennüit. Megmarad lapunk ez élen kitűzött programmja mellett,, mert úggyőződtünk hogy csakis e mellett válhatik jóról napra erősebbé s csakis úgy fog czélt ne téveszteni, ha az eddigi irányt fogja követni a jövőben is. Igyekezni fogunk, hol Vácz és vidéke társadalmát, az értelmi és a tagi közélet terén a helyes irány felé tereljük s e kettős czél előmozdítására vezető mind mozgalmat fel fogunk karolni; társadani életünk élénkítését minden módon igyekezni fogunk elősegíteni, s irányadásra törekvő szari és anyagi kérdéseink megvitatásának tét engedünk. Lapunk városunk és vidéke társadalmi érdekeit fogja szolgálni ezentúl is, s igyekezni fogunk, hogy a közélet kiváló mozzanatainak figyelmes szemüggyel tartása mellett, mindenről alapos és érdekes tudósításokat nyújtsunk olvasóinknak. Közéletünk kiváló férfiai megigérték közreműködésöket és szellemi támogatásukat s igy lehetővé van téve az, hogy kitűzött feladatunkat fényesen megoldhatjuk. Lelkesedéssel és uj erővel indulunk a 7-ik esztendő szolgálatára. T. olvasóink rokonszenve és támogatása lesz legkedvesebb ajándékunk és jutalmunk. A „Váczi Közlöny“ előfizetési ára negyedévenkint . . . . 1 frt 50 kr. A helybeliek a lap kihordójánál a nyugta átvételével, a vidékiek pedig postautalványnyal eszközölhetik legczélszerűbben előfizetéseiket. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadó hivatala. =—■4...........X * A .VÁCZI MI TÁRCZÁJA ljétor. Megérkezett, im’ fáz újév Sok szép reményénynyel tele, Az ó eltűnt a seítségbe Örömink, fájdalmi vele. Mi szép, nemes, volt a múltban, Ma már csak mit letört virág. S a melyet latinja jövőben Az meglehet, hol délibáb . . . Mindegy, ne halon el reményünk, Bátrak legyünk Munkára fel ! — Az újévben ujuerővel Küzdjünk az éj terhivel! . . . Oly sok reméscsillag sugárzik Felénk az ujéreggelén Ragyogva, miij vezér-szövetnek Az élet zajló itgerén. — — S ha majd taA kéklő egünkre Felhő boritjajtyolát, Elfödve annykép reményünk Tündöklő csig-táborát : Ne csüggedj, előre bátran ! Küzdjünk a [jjal emberül. Szétoszlik mi a gyászos felhő S borult egkre fény derül. Varázséji Béla. Aj x Vácz, január 4. 1885. m-FTT- T É , -T- ... Városi közgyűlés. Városi képviselőtestületünk 1884. évi utolsó közgyűlését múlt vasárnap az az deczember 28-án tartotta meg. A közgyűlés tárgysorozata száraz, lefolyása pedig — sajnos, — a képviselőtestület egyetértését és együttműködését a jövőben érintő, s egyes képviselő működésére zsibbasztólag ható, — gyanúsító és érzelgést előidézni alkalmas — hatással volt. Elnök polgármester a közgyűlést megnyitván mindenekelőtt is — bemutatja magát, mint újonnan megválasztott városi polgármestert, — s egyszersmind megköszönvén az újbóli megválasztatása által személye iránt tanúsított bizalmat, ezért az összes tiszti kar nevében is köszönetét nyilványitja a közgyűlésnek, másrészről pedig — együtt és egyetértő működésre kiván fel a képviselőket — kéri, hogy a tanácsot — melynek szemei előtt egyedül a város jól felfogott érdekeinek előmozdítása lebegend: működésében gyámolítani és támogatni sziveskednék, minthogy a város jövőjére nézve csak igy remélhet áldásdús eredményeket. Az őszinte örömmel fogadott ezen elnöki bevezetés után következett a tárgysorozat — vagyis az ezerféle bizottságok megválasztása s e szerint: a városi vagyon leltározásához bizottsági tagokat megválasztottak : Péts Sándor, Krezsák Ferencz és Monszpart József, — pénztárvizsgálati tagokul: Weiszbarth János, Meiszner János és Reiser László küldettek ki; az állandó pénzügyi bizottságba megválasztattak: Dr Freysinger Lajos, Olgyay János, Varga János, Péts Sándor, Krezsák Ferencz, Dr. Csányi János és Witt Manó ; a gazdászati szakbizottságba beválasztattak : Varga János, Csereklye István Huber József, Krezsák József és Veizer Lajos. Következett most a sor a városi faiskolai bizottság másiké. Irta :3ercas Sanau. Olyan hallgató, komoly nyugalom terül el a városon, mintha a szellemek járkálnának a földön. Este van. Az égen nem ragyognak a csillagok , a holdnak is csak a kisebbik sarlója látszik. A többit elfedik azok a sűrű nagy és nehéz felhők, melyek egymást nyomják ott a magasban. Még a denevérek sem surrannak végig az eresz alján, hagyják nyugodtan kárt tenni a cserebogarakat és egyébbrósz férgeket. Ott lógnak azok most valahol a harangok nyelvén, czinczogva mint az egerek. Csak egyedül a lángbagoly szeme szikrázik felém az istálló sarkán. Egészen kényelmesen falja éles karmaival azt a szegény kis csirkét, amely kimaradt az anyja szárnyai alól. Az a kis bohó! Mért is hogy nem tudott ideje korán oda alá bújni? Pedig volt még hely számára elég. (Mert az anyáknak a rész gyermekek számára is van hely a szívükben.) Most úgy sűnt, hogy az anyatyúk is elésiet. Felberzenti tollazatát és fel alá sétál nagy ijedten és szüntelenül kotkodácsol. Szintúgy méregeti ugrásra azt az alacsony tetőt, amelyen az a tudós képű állat olyan flegmatikusan emészti fel az ő fiát. De a bölcsek éji madara nem jő zavarba. Nyugodtan emészti az a prédáját és nem látszik észrevenni a gyermekéért boszul lihegő anyát. Azután az is elrepült és a fiastyúk, mintha újabb veszélytől tartana rögtön összehívja a kis tábort és úgy készül az élet halál harcára. Mindhiába! A lángbagoly elröpült. Nem hagyott egyebet hátra, csak a félelmet a fiait őrző anya számára. Egy pillanatra hús szellő hajtott a légen keresztül, amely ma olyan nyomott, olyan tikkasztóan meleg volt. A felhők mindinkább összébb húzódtak, ami által a levegő hűsebb, de nyomasztóbb is lett. A kis városka lámpái nem voltak meggyujtva. Azt csak akkor rendelik el, mikor a kalendáriumban meg van írva, hogy nem világít a hold. Nem is látszott egy lélek se az utczán. Czéltalan csatangolva a Duna partján egy ember közeledett felém. Az egyik kezében fénylett a vasvilla a másik kezével megfogta vállamat. — Lásd-e öcsém, te még boldog ember vagy. Nincs kit féltened. De én nem vagyok az. Nem is lehetek azzá soha. Szerettem , még most is szeretek. Szép volt a lány, mint amilyet az úristen is csak örömében teremthet! És most? . . . Most a feleségem ! Oh bár sok’se lett volna azzá. Bár soha sem is szerettem volna. Sem éjjelem, sem nappalom, amióta megtudtam, hogy a Danit még most is szereti. — Azóta látod még az Isten is ellenem van. Mintha ő is haragudna érte, hogy kitudtam a két szerető szív titkát. Aki ezelőtt két évvel, még egy félévvel a legjobb módú gazdák közé tartoztam, most napszámért kell dolgoznom, hogy kenyeret keressek magamnak, meg annak, aki engem megcsalt, aki bemocskolta az én tiszta jó nevemet, aki hazugságot esküdött még az oltárnál is, mikor elmondotta hogy „holtomiglan, holtodiglan,“ Istenem, ha rágondolok meg kell őrülnöm ! Mért, hogy rám nem szakadt az ég szégyenletemben, mért hogy nem üt agyon az Isten haragja, mikor tudja a szándékomat ? — De te öcsém, légy tanúm. Itt maradj és meg se mocczanj. Ha Dani az ablakomból kilép, Isten legyen irgalmas az ő bűnös lelkének ! Hogy milyen hatással voltak reám e szavak, melyek a kétségbeesett ember kifakadásai voltak, le nem írhatom. Izgatottan álltam az oldala mellé annak, akit a neje csalt meg, akinek az édes öccse szerette a bátyja feleségét. Tanúja legyek, amint az öccsét öli meg bosszúból, hogy az a feleségét szerette el. Hogy nevét bemocskolta. Tudtam most már mindent. Pál gazda, az idősebb testvér, vezette a gazdaságot. Az apja egynéhány évvel halt meg az anyja előtt. Négyen marad-