Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-21 / 47. szám

Vácz, november 21. ?8 VIII. évfolyam.4 HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ II Előfizetési ár(1. évnegyedre......................1 írt 50 kr. Házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ara : 10 kr Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora...................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez-Bélyeg illeték mént­ben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik­ utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetlen­­eket nem fogadunk el. 7. szám-ETILAP, szellemi 1­e­v­e- A fogyasztási adó kezelése. A város mai közgyűlése fog határozni a városi fogyasztási adó kezelésének sorsa felett, s ha minden jel nem csal — a kezelésnek egye­düli törvényes módját, a házi kezelést fogja kimondani. Ezzel a város régi gazdálko­dási rendszerének utolsó hagyománya lesz el­törölve. Mert a fogyasztási adó kérdése is egyik szomorú fejezete Vácz város pénzügyi történe­tének, — mely kezdődött, adósság­csináláson, folytatódott a város haszonvételének és jöve­delmi forrásának gondatlan elharácsolásán és kellő ki nem használásán, végződött pedig fegyelmi vizsgálattal és tönkkel való fenyege­téssel. E két évtizedes válság alatt sok minden­nek képe változott meg, csak egy minden más, még oly szerény városnak is hasznot hajtó jöve­delmi forrás maradt meg ne nyúlj hozzám virág­nak : a város árnyában névtelen czímen egy magánvállalkozó által saját hasznára szedett fogyasztási adó. Igaz, hogy akadtak egyes képviselők, kik magukban töprezkedtek ezen jövedelmi forrás ilyetén eljátszásán, — mások meg gyanakodtak is, de szólni egyik sem mert, meg nem is tudott, mert ezen ügy mindig ügyesen van a nyilvá­nosság elől elbújtatva s titokban egy teljhatalmi bizottság titkos tanácskozásai homályában el­tüntetve. De midőn a pénzügyi bukás örvényéből, egy a város jövőjén kétségbe nem esett, hanem érte vállvet­ett munkára kelt párt segélyével, megifjodva bontakozott ki Vácz városa, és életképességét a bérleti árverések fényes ered­ménye készpénzben is bebizonyította, a meg­kezdett újítások történeti szükségességül fejle­ménye a fogyasztási adó kérdésének napirendre tűzése és kezelésének megváltoztatása volt. A teljhatalmi bizottság titkos tárgyalásai helyébe a városi közgyűlés nyilvánossága s az önkor­mányzat megerősödött szelleme lépett, s most már a magánkezelő helyett a város maga kí­vánja szedni a hasznot és jövedelmet. Ez a fej­lemények szükséges logikája. Két évtizede múlt, hogy más városoknak e hatalmas jövedelmi forrását, a város nevében és képében egy magán­vállalkozó szedi s a vá­rosnak magának e kezelésből egy fillér haszna sem volt. Ha csak 2000 forintra tesszük is az évi hasznot ez idő alatt, — pedig ennyit a kicsi Szentendre is tudott produkálni — negy­venezer forintnál több az, a­mit a város e nyilvánosságot kerülő kezelési tárgyalások révén vesztett; vagyis ép annyit, a­mennyi az időközi kamatokkal együtt a város 60000 forintos adósságát egy csapásra kifizetné. Ráadásul meg­történt még az is, hogy midőn a város fogyasz­tási adójából a kormány évközben engedett, a leengedett összeg is nagylelkűleg, a magát ma­gasabb összeg beszedésére kötelezett vállalko­zónak jön átengedve. És ha kérdjük, mi volt oka e példátlan gondatlanságnak, hogy ne mondjuk élhetetlen­ségnek? Csak egy válaszunk van. A város jövő­jében való bizalmatlanság és a mesterségesen táplált kishitűség. Más városokban mindenütt pezsgő tetterő lüktetett, alkotott és szépített; minálunk pedig lomha tétlenség s a közérdek kárán éledő haszonlesés folytatta a sült galamb város politikáját, s nézte egykedvűen a város­­ pusztulását. Elhitették, hogy e városnak nincs jövője, javadalmainak nincs jövedelme, s bér­leteinek folytonos apadása ellen hasztalan a jobbak próbálkozása. Midőn e lapok hat évvel ezelőtt kimondták­­ a város pénzügyi reformjának tervét, s az idő­közben a város pénzügyi kormányát magához ragadott pénzügyi bizottság előterjesztette az új jövedelmi források szükségét, kétkedve csóvál­ták sokan fejüket s a nagy­községet emlegették. Vácz legyen faluvá, de dologhoz és munkához ne lásson érdekében senki, mert a dolognál kényelmesebb a semmittevés. E város hadd pusz­tuljon, a zavarosban halászás s a közvagyon morzsáin éledés hadd virágozzék. De a mit n­e hitt senki, megtörtént. A vá­ros megmozdult Hosszú tespedés után nagyot fordult a javulás utján. S a javulás tünetei nem maradtak elszigeteltek. A társadalom is mun­kára ébredt — s az a tény, hogy Váczon, a­hol évtizedek óta építés vagy csinosítás nem történt, az utolsó két év alatt egymásután épülnek a há­zak s az építésnél a külcsín szabályai is megtar­tatnak azt mutatja, hogy a polgárság magán kö­rében is új életre kelt. Ez a társadalom és ez a polgárság nem hisz a régi jelszavakban, s nem hiszi el, hogy a­hol egy helyben nem lakó magán­vállalkozó szedi a hasznot, a városnak pedig nem juttat semmit , ott a városnak továbbra is az legyen feladata, hogy tovább hagyja élvezni a magán­vállalkozót a várost jog szerint illető haszonban. Az elég esélyt érez magában arra , hogy a­mi által a szomszéd városok gyarapodtak— az által ő is gyarapodjék a fogyasztási adó házi ke­zelésére. És abban az órában, midőn a város közgyű­lése a régi kezelővel szakítani fog, a nyilvános­ság előtt fogja ünnepélyesen elitélni azt a kis hitű pénzügyi politikát, mely a magán­érdeket előbbre tette a közérdeknél, s önmagában bízni nem tudva, dolgozni nem akarva két évtizeden át magán­vállalkozás prédájára dobta a város ezen jogos jövedelmét. Nem e vezérczikk keretébe való aprólékos taglalása a kérdésnek, s részleges c­áfolgatása az érveknek, melyek a régi visszásság és élősdi­­ség érdekében gyártatnak. Csak jogi fénykép írjuk ide, hogy a városnak a fogyasztási adóval szemben csak két útja van. Vagy meg nem váltani a kincstártól és nyilvános árverésre bo­csátani, vagy pedig ha megváltotta házilag ke­zelni. A vállalkozónak való albérbe adást, vele kötött titkos egyezményeket tiltja a megváltási szerződés, tiltja a törvény, s ez ellen nincs felleb­bezés. Mi pedig azt akarjuk, hogy Vácz városa járjon a köztisztesség és törvény útján. Vegye a fogyasztási adót önkormányzata körébe, és szedje be saját közegeivel. Mi bízunk Vácz város polgárságában, hogy a­mit a magán­vállalkozónak fizetett, örömestebb fogja megfizetni saját városának. S ha a magán­vállalkozó meglelte jövedelmező számadását, le­hetetlen, hogy „vesztesége“ legyen a város­nak is. Pedig ezzel a várható veszteséggel való fenyegetés az a­mi a múltban is mindig felhang­zott valahányszor a város pénzügyei pusztulá­sán akart, valaki változtatni. Újra az a nóta a mit az előtt láttak minden jóakarat elfojtására és az elcsüggedés és tespedés állandóvá tételére. El­akarják hitetni, hogy a mire Újpest, Esztergom, Czegléd, Kőrös, Sopron, Pápa s isten tudja hány más város képes, arra Vácz város nem képes, mert Vácz város csak a magán­vállalkozók gaz­dagítására van teremtve. De képviselőink ne ijedjenek meg ez ijesz­­gető vész­kiáltásoktól, s jelszavuk legyen „segíts magadon s az isten is megsegit.“ Járjunk az egyenes után, a nyilvánosság verő fényénél, emelt homlokkal és egyenes hátgerinczczel, s ne essünk a titkos egyességek kelepczésébe, hová az önzés és kishitűség akarnak csábítani. Még ha a városnak valami vesztesége volna is a házi kezelésből, a házi kezelés indítványozói és párto­lói bizonyára emeltebb homlokkal és nyugod­­tabb lelkiismerettel fognak a közönség ítélőszéke előtt állani, mint azok, akik két évtizeden át a vatusra eső minden haszon nélkül­i nevezetes jövedelemforrást egy magán­vállalkozó kezére játszották. A fogyasztási adó két egész évre ki­vetett összege nem annyi mint a­mennyi ez után a városra elveszett. E tudatban határozzanak ma képviselőink, s a fogyasztási adó kezelésével koronázzák meg a város pénzügyi reformálásának szépen meg­indult munkáját. Legyen e nap a közérdek napja és ünnepe az önzés és kishitűség ellenében, s a házi kezelés elhatározá­sa a várost pénzügyi bu­kásba vezető múlt ez utolsó emlékének ünnepé­lyes eltemetése úgy, hogy e múlt soha többé fel ne támadhasson, se jelenné vagy jövendővé ne válhasson. A fogyasztási adó tárgyalások. A fogyasztási adó kezelés módja iránti javaslat­­tétellel megbízott városi pénzügyi és gazdasági bi­zottság folyó hró 2­ika óta csaknem minden nap ülést tartott s behatólag vitatta meg minden irányban e kényes kérdést, mely a homályt kedvelő ne nyúlj hozzám virág volt a múltban, és a városi képviselő­ket két pártra osztó izgalom tárgya a jelenben. szabb A bizottság tárgyalásainak eredménye egy hosz­­jegyzőkönyvben van a közgyűléshez beter­jesztve, melyből kitűnik, hogy a bizottság egyetértő megállapodásra nem juthatott, mert az egyik rész (Dr. Freysinger Lajos, Dr. C­s­á­n­y­i János és P­é­t­s Sándor) feltétlenül a házi kezeléshez ra­gaszkodik és nézetükhöz feltételesen csatlakozott Vitt Manó bizottsági tag is, míg a másik rész (O­l­g­y­a­i János, Csereklye István és Kre­­zsák József) csak „elvben“ barátai a házi keze­lésnek, de az adott viszonyok között illő haszon mellett az eddigi kezelőt akarják megbízni az adó beszedésével. Könnyebb áttekinthetés végett adjuk itt mind a két párt jegyzőkönyvbe vett indokainak kivonatát. Az eddigi kezelés hívei az e­d­d­i­g­i gya­korlat fentartását azzal indokolják, hogy : 1. a szőlők fillókszera által pusztittatván, a borra vetett 13000 frt és 15 °­ C városi pótlék 1960 írt összesen 14950 frt be nem hajtható és e czi­men a veszteség bizonyos; 2. a házi kezelés hivei biztosítsák a vá­rost, hogy a házi kezelésből a város háztartását kár nem éri. A házi kezelés híveinek főbb indokai pedig a következők: 1. a kezelő jogi állása meg nem állapítható, mert albérlőnek nem vehető, minthogy ezt a törvény és kincstári szerződés tiltja, kezelőnek sem vehető, mert számadás nélküli kezelésre a község semmi haszonvétele senki által ki nem adható. 2. a város erkölcsi méltóságának és a közérdek­nek a házi kezelés jobban megfelel. 3. Ha m­á­s városoknak a fogyasztási adó keze­lése állandó j­ö­v­e­d­e­l­e­m forrását képezi, nincs ok feltenni, hogy épp Váczon legyen az veszteségre vezető.­­ . 4. A város a házi kezelés utján saját polgárai­nak tisztes keresetet adhat, másrészt a város hiva

Next