Váczi Közlöny, 1886 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1886-11-21 / 47. szám
Vácz, november 21. ?8 VIII. évfolyam.4 HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ II Előfizetési ár(1. évnegyedre......................1 írt 50 kr. Házhoz hordás vagy postai szétküldéssé . Egyes szám ara : 10 kr Kapható: DEUTSCH MÓRNÁL (városház épület) és MILLMANN GÉZÁNÁL (kis piacz.) Hirdetések: Nyilt-tér a legolcsóbban eszközöltetnek sora...................... 30 kr. s többszöri hirdetésnél kedvez-Bélyeg illeték méntben részesülnek. minden beiktatásnál 30 kr. A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: hová a lap és anyagi részét illető közlemények küldendők Vácz, Gasparik utcza 151. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetleneket nem fogadunk el. 7. szám-ETILAP, szellemi 1eve- A fogyasztási adó kezelése. A város mai közgyűlése fog határozni a városi fogyasztási adó kezelésének sorsa felett, s ha minden jel nem csal — a kezelésnek egyedüli törvényes módját, a házi kezelést fogja kimondani. Ezzel a város régi gazdálkodási rendszerének utolsó hagyománya lesz eltörölve. Mert a fogyasztási adó kérdése is egyik szomorú fejezete Vácz város pénzügyi történetének, — mely kezdődött, adósságcsináláson, folytatódott a város haszonvételének és jövedelmi forrásának gondatlan elharácsolásán és kellő ki nem használásán, végződött pedig fegyelmi vizsgálattal és tönkkel való fenyegetéssel. E két évtizedes válság alatt sok mindennek képe változott meg, csak egy minden más, még oly szerény városnak is hasznot hajtó jövedelmi forrás maradt meg ne nyúlj hozzám virágnak : a város árnyában névtelen czímen egy magánvállalkozó által saját hasznára szedett fogyasztási adó. Igaz, hogy akadtak egyes képviselők, kik magukban töprezkedtek ezen jövedelmi forrás ilyetén eljátszásán, — mások meg gyanakodtak is, de szólni egyik sem mert, meg nem is tudott, mert ezen ügy mindig ügyesen van a nyilvánosság elől elbújtatva s titokban egy teljhatalmi bizottság titkos tanácskozásai homályában eltüntetve. De midőn a pénzügyi bukás örvényéből, egy a város jövőjén kétségbe nem esett, hanem érte vállvetett munkára kelt párt segélyével, megifjodva bontakozott ki Vácz városa, és életképességét a bérleti árverések fényes eredménye készpénzben is bebizonyította, a megkezdett újítások történeti szükségességül fejleménye a fogyasztási adó kérdésének napirendre tűzése és kezelésének megváltoztatása volt. A teljhatalmi bizottság titkos tárgyalásai helyébe a városi közgyűlés nyilvánossága s az önkormányzat megerősödött szelleme lépett, s most már a magánkezelő helyett a város maga kívánja szedni a hasznot és jövedelmet. Ez a fejlemények szükséges logikája. Két évtizede múlt, hogy más városoknak e hatalmas jövedelmi forrását, a város nevében és képében egy magánvállalkozó szedi s a városnak magának e kezelésből egy fillér haszna sem volt. Ha csak 2000 forintra tesszük is az évi hasznot ez idő alatt, — pedig ennyit a kicsi Szentendre is tudott produkálni — negyvenezer forintnál több az, amit a város e nyilvánosságot kerülő kezelési tárgyalások révén vesztett; vagyis ép annyit, amennyi az időközi kamatokkal együtt a város 60000 forintos adósságát egy csapásra kifizetné. Ráadásul megtörtént még az is, hogy midőn a város fogyasztási adójából a kormány évközben engedett, a leengedett összeg is nagylelkűleg, a magát magasabb összeg beszedésére kötelezett vállalkozónak jön átengedve. És ha kérdjük, mi volt oka e példátlan gondatlanságnak, hogy ne mondjuk élhetetlenségnek? Csak egy válaszunk van. A város jövőjében való bizalmatlanság és a mesterségesen táplált kishitűség. Más városokban mindenütt pezsgő tetterő lüktetett, alkotott és szépített; minálunk pedig lomha tétlenség s a közérdek kárán éledő haszonlesés folytatta a sült galamb város politikáját, s nézte egykedvűen a város pusztulását. Elhitették, hogy e városnak nincs jövője, javadalmainak nincs jövedelme, s bérleteinek folytonos apadása ellen hasztalan a jobbak próbálkozása. Midőn e lapok hat évvel ezelőtt kimondták a város pénzügyi reformjának tervét, s az időközben a város pénzügyi kormányát magához ragadott pénzügyi bizottság előterjesztette az új jövedelmi források szükségét, kétkedve csóválták sokan fejüket s a nagyközséget emlegették. Vácz legyen faluvá, de dologhoz és munkához ne lásson érdekében senki, mert a dolognál kényelmesebb a semmittevés. E város hadd pusztuljon, a zavarosban halászás s a közvagyon morzsáin éledés hadd virágozzék. De a mit ne hitt senki, megtörtént. A város megmozdult Hosszú tespedés után nagyot fordult a javulás utján. S a javulás tünetei nem maradtak elszigeteltek. A társadalom is munkára ébredt — s az a tény, hogy Váczon, ahol évtizedek óta építés vagy csinosítás nem történt, az utolsó két év alatt egymásután épülnek a házak s az építésnél a külcsín szabályai is megtartatnak azt mutatja, hogy a polgárság magán körében is új életre kelt. Ez a társadalom és ez a polgárság nem hisz a régi jelszavakban, s nem hiszi el, hogy ahol egy helyben nem lakó magánvállalkozó szedi a hasznot, a városnak pedig nem juttat semmit , ott a városnak továbbra is az legyen feladata, hogy tovább hagyja élvezni a magánvállalkozót a várost jog szerint illető haszonban. Az elég esélyt érez magában arra , hogy ami által a szomszéd városok gyarapodtak— az által ő is gyarapodjék a fogyasztási adó házi kezelésére. És abban az órában, midőn a város közgyűlése a régi kezelővel szakítani fog, a nyilvánosság előtt fogja ünnepélyesen elitélni azt a kis hitű pénzügyi politikát, mely a magánérdeket előbbre tette a közérdeknél, s önmagában bízni nem tudva, dolgozni nem akarva két évtizeden át magánvállalkozás prédájára dobta a város ezen jogos jövedelmét. Nem e vezérczikk keretébe való aprólékos taglalása a kérdésnek, s részleges cáfolgatása az érveknek, melyek a régi visszásság és élősdiség érdekében gyártatnak. Csak jogi fénykép írjuk ide, hogy a városnak a fogyasztási adóval szemben csak két útja van. Vagy meg nem váltani a kincstártól és nyilvános árverésre bocsátani, vagy pedig ha megváltotta házilag kezelni. A vállalkozónak való albérbe adást, vele kötött titkos egyezményeket tiltja a megváltási szerződés, tiltja a törvény, s ez ellen nincs fellebbezés. Mi pedig azt akarjuk, hogy Vácz városa járjon a köztisztesség és törvény útján. Vegye a fogyasztási adót önkormányzata körébe, és szedje be saját közegeivel. Mi bízunk Vácz város polgárságában, hogy amit a magánvállalkozónak fizetett, örömestebb fogja megfizetni saját városának. S ha a magánvállalkozó meglelte jövedelmező számadását, lehetetlen, hogy „vesztesége“ legyen a városnak is. Pedig ezzel a várható veszteséggel való fenyegetés az ami a múltban is mindig felhangzott valahányszor a város pénzügyei pusztulásán akart, valaki változtatni. Újra az a nóta a mit az előtt láttak minden jóakarat elfojtására és az elcsüggedés és tespedés állandóvá tételére. Elakarják hitetni, hogy a mire Újpest, Esztergom, Czegléd, Kőrös, Sopron, Pápa s isten tudja hány más város képes, arra Vácz város nem képes, mert Vácz város csak a magánvállalkozók gazdagítására van teremtve. De képviselőink ne ijedjenek meg ez ijeszgető vészkiáltásoktól, s jelszavuk legyen „segíts magadon s az isten is megsegit.“ Járjunk az egyenes után, a nyilvánosság verő fényénél, emelt homlokkal és egyenes hátgerinczczel, s ne essünk a titkos egyességek kelepczésébe, hová az önzés és kishitűség akarnak csábítani. Még ha a városnak valami vesztesége volna is a házi kezelésből, a házi kezelés indítványozói és pártolói bizonyára emeltebb homlokkal és nyugodtabb lelkiismerettel fognak a közönség ítélőszéke előtt állani, mint azok, akik két évtizeden át a vatusra eső minden haszon nélküli nevezetes jövedelemforrást egy magánvállalkozó kezére játszották. A fogyasztási adó két egész évre kivetett összege nem annyi mint amennyi ez után a városra elveszett. E tudatban határozzanak ma képviselőink, s a fogyasztási adó kezelésével koronázzák meg a város pénzügyi reformálásának szépen megindult munkáját. Legyen e nap a közérdek napja és ünnepe az önzés és kishitűség ellenében, s a házi kezelés elhatározása a várost pénzügyi bukásba vezető múlt ez utolsó emlékének ünnepélyes eltemetése úgy, hogy e múlt soha többé fel ne támadhasson, se jelenné vagy jövendővé ne válhasson. A fogyasztási adó tárgyalások. A fogyasztási adó kezelés módja iránti javaslattétellel megbízott városi pénzügyi és gazdasági bizottság folyó hró 2ika óta csaknem minden nap ülést tartott s behatólag vitatta meg minden irányban e kényes kérdést, mely a homályt kedvelő ne nyúlj hozzám virág volt a múltban, és a városi képviselőket két pártra osztó izgalom tárgya a jelenben. szabb A bizottság tárgyalásainak eredménye egy hoszjegyzőkönyvben van a közgyűléshez beterjesztve, melyből kitűnik, hogy a bizottság egyetértő megállapodásra nem juthatott, mert az egyik rész (Dr. Freysinger Lajos, Dr. Csányi János és Péts Sándor) feltétlenül a házi kezeléshez ragaszkodik és nézetükhöz feltételesen csatlakozott Vitt Manó bizottsági tag is, míg a másik rész (Olgyai János, Csereklye István és Krezsák József) csak „elvben“ barátai a házi kezelésnek, de az adott viszonyok között illő haszon mellett az eddigi kezelőt akarják megbízni az adó beszedésével. Könnyebb áttekinthetés végett adjuk itt mind a két párt jegyzőkönyvbe vett indokainak kivonatát. Az eddigi kezelés hívei az eddigi gyakorlat fentartását azzal indokolják, hogy : 1. a szőlők fillókszera által pusztittatván, a borra vetett 13000 frt és 15 ° C városi pótlék 1960 írt összesen 14950 frt be nem hajtható és e czimen a veszteség bizonyos; 2. a házi kezelés hivei biztosítsák a várost, hogy a házi kezelésből a város háztartását kár nem éri. A házi kezelés híveinek főbb indokai pedig a következők: 1. a kezelő jogi állása meg nem állapítható, mert albérlőnek nem vehető, minthogy ezt a törvény és kincstári szerződés tiltja, kezelőnek sem vehető, mert számadás nélküli kezelésre a község semmi haszonvétele senki által ki nem adható. 2. a város erkölcsi méltóságának és a közérdeknek a házi kezelés jobban megfelel. 3. Ha más városoknak a fogyasztási adó kezelése állandó jövedelem forrását képezi, nincs ok feltenni, hogy épp Váczon legyen az veszteségre vezető. . 4. A város a házi kezelés utján saját polgárainak tisztes keresetet adhat, másrészt a város hiva