Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1888-01-01 / 1. szám

mód új, olcsóbb és megközelíthetőbb források létesí­téséhez. — 9. Beleeresztkedheti b-e a bizottság Lencsó Sándor városi képviselő úr azon indítványa érdem­leges taglalatába, hogy a kipusztított szőllőterülete­­ken dohány­termelés eszközöltessék. Mi­­ volna­ e te­kintetben a bizottság által elfoglalt álláspont. Ezek azon kérdések melyekre a bizottság tár­­gyalásai kiterjeszkednek. Mindaddig míg a bizottság tárgyalásának ered­ményét nem tudjuk, e tárgyhoz hozzá nem szó­lunk, de mindenesetre előre is elismeréssel­ tartozunk Dr. Kiss úrnak, mert az általa felvetett kérdések öly nemzetgazdasági értékkel bírnak, melyek effektuálása nem csak kárpótolni fogja a fillokszerű okozta vesz­teséget, hanem városunk felvirágozását is nagyban elősegítendi. Különben e fontos kérdésre még visszatérünk. Elemények a közel­múltból. — Választási karczolat. Ismerem ugyan, de annál kevésbbé respektálom ama közmondást „Aki korán kel, aranyat lel“, mind­azonáltal nagy­ karácsony napján megparancsoltam a kiszolgálómnak, hogy deczember 26-án­­, mond. hét órakor keltsen fel, mert hát tetszik tudni az ilyen magamfajta agglegényt érdekelte az ezen napon vég­bemenő választás lefolyása és eredménye. Korán (?) pont 7 órakor fel lettem keltve, azonban a krimi­nális rész­idő első pillanatban csaknem arra bírt, hogy ne térjek el rendes szokásomtól és ne hagyjam el 8 óráig az ágyat, s midőn már-már tervemtől el­­állani szándékozom, emberem önté belém a bátorsá­got s birt ellenkező elhatározásra, mondván: „Tekin­tetes uram ! Bizon­nyal a mai választások miatt kel­tette fel magát ily korán, kérem csak tessék elmenni, mert nagy dolgok vannak készülőben, tegnap már sokat hallottam a mai napra vonatkozólag Az alsó városban Korpás Józsi bácsinál tartott többrendbeli értekezleteken má­r el lett határozva, hogy csak az ő értekezletein megjelentek lesznek megválaszthatók. A belvárosban amint beszélik Reiser ügyvéd úr mu­tatta meg, hogy ügyes fiskális fogással miként lehet a legellentétesebb elemekből megdönthetően erős pártot készíteni; itt amint mondják Olaj Feri bátyánknál határozták el, hogy kit lehet képviselővé választani. A felső városban Csereklye Pista Baján János uram­mal egyesülve néz farkas szemet Kurdi Bálint uram és Szekeres Istvánnak tekintélyes pártjával és itt mint beszélik erős küzdelem, sőt még tán ember­halál is lesz.“ Jóskám kiverte szemeimből kikerekitett mondó­­kájával az álmot s mit volt mit tennem felkeczme­­regtem. „De te Józska! Nem vagy-e tán valamelyik jelöltnek mára fogadott czédu­a osztogató rokertese?“ Néma csend s egy pár őszinte lesütött szem követék szavaim s én most már egy perczig sem haboztam, meg kell látnom, hogy hol és miként szerepel a Jóska? Isten áldjon meg fiam aztán ma kitégy ma­gadért s indulóban valék. Pár lépés s kitűnő pörkölt szag üti meg az em­ber orrát, még egy lépés s vagy tíz czivis visz ma­gával reggelizni; nem állhattam ellent, ettem és ittam, de mert a közép­városban voltam a szavazók listá­jában illetékes, ajánlani kezdtem magam. Nem írha­tom le azon jelentőségteljes arczokat, melyek távoz­­tamkor kisértek, „ha nem szavazó az ur ne egyék“ mondá az egyik főkortes; majd feljelentem Kresák Ferencz elnök, Zemanovits József alelnök uraknak, B. Kovách István, Prokopp Károly, Udvardy Mihály, és Rusoczky Antal bizalmi férfiaknak, kiálták töb­ben, de ekkor már a barátokig lábaltam s gyors lá­baim nem tudom nem-e mentettek meg nagy bűnöm érdemelte elzáratástól. Siettem a városházára hol szavazni akartam. Hogy itt hányan fogtak karon azt nem birom számokkal röviden kifejezni, arról azonban tehetek vallomást, hogy a főkortesek magukkal vit­tek; sok üveg magyarádi­k kitűnő paprikás szalonna és kész az ember . . . szavazni. Sokan kisértek a ta­nácsteremig folyton szemmel tartva kezemet, melyben az ő szavazat lapjuk szorongattatott. Katonásan mon­dom nevemet. A választási el­ők Dr. K­reysinger Lajos kérdőleg tekintett reám, hogy hát még én is akarok szavazni, amit még én soha sem tevek ; Weiszbarth alelnök még most sem hiszi, hogy én sza­vazni akartam ; Reitter bácsi meg Csilien Izidorka bi­zalmi férfiak pedig nem fogják soha elfeledni, mint szégyenlettem magam, midőn azzal, hogy „én uram nincs a szavazók névjegyzékébe felvéve“ elutasit­­tatván, elhordtam magam. Tehát itt is hiába trak­­táltak meg? Ezt nem engedhetem meg gondolom s felváros felé indultam, hátha az ő listájukba vagyok felvéve, s azon erős akarattal érkeztem a választási színhelyre, hogy itt előbb szavazni fogok s csak ez­után fogadok el egy kis szerény ebédet. Per morem . . . Jóska fog karon! . . . Kedves tekintetes gazdám most tálalták fel a levest túl a szomszédban, vannak vagy 60-an. Ebéd! Itt az ideje. Kitünően megebé­deltünk. Három óra múlt, midőn utasítást kaptunk, hogy aki még nem szavazott siessen. Nem késtem. A­­ felvárosi listába fel lévén — tollhiba folytán —­­véve, itt le is szavaztam, hogy kire azt nem tudom, de hogy sárga szine volt a czédulának, melyet tisz­tán adtam be arra emlékszem. Itt a polgármester volt a főelnök, Olgyay János az elnök, K. Csereklye István az alelnök, Kresák József, ifj. Hegedűs Pál, Szekeres István s Dudás József pedig bizalmi férfiak. Emberhalál nem volt csak, egy pár erős csattanást hallottam s egy embert a hóban eltűnni láttam, s miként később megtudtam a cselekvő személyiség a Jóskáb a szenvedő individual pedig egy izr. polgár­társ volt, aki a belvárosban a városházáról kitaszit­­tatván ide jött szerencsét próbálni, ahol azonban két­­kulacsossága büntetéséül jól megpofoztatott. A választási elnök urak lankadatlanul működtek s különösen a belvárosi elnök : Dr. Frey­singer Lajos urat kell kiemelnem, akit Dr. Miltényi a választás befejezte után méltó érdemeiért szép beszéddel él­tetett. úgy hiszem, hogy a választás lefolyásáról meg­lehetősen hű képet nyújtottam. De a javáról majd­nem megfeledkezem, a hagyományos áldomásokról, milyenek több helyen tartattak; de a legkülönb a nagy­ sörházban volt, ahová én is benéztem s a bon­net haza is vittek. Némi indignáczióval mondja most nekem a Józska: „Édes tekintetes gazdám, ne menjen többet a választásokra, mert attól megbetegednek sokan.“ —a. A..VACZI KÖZLÜNTTARCZAJA. Szilveszter éjjelén. Eltűnt egy év a múltnak tengerébe!.. A hosszú év lezajlott nyomtalan . . . Csak pár percz még és alig vesszük észre, Hogy itt előttünk már utódja van. Kezdjük elölről azt a régi nótát, Melyet hallunk oly hosszú éveken : A múlt lezajlott, a­nélkül, hogy jót ád, Jövőt takarja még sűrít lepel ! Ne számoljunk a jóságos jövőre, Gonosz marad az örökkön-örökre ! Oh, szép virágzó, kedves ifjúságunk! Hová tűntél te el oly hirtelen ? Jöjj vissza! Látod, mily epedve várunk A hő­­vágytól szétpattan a kebel ! Jöjj vissza, oh ! és édesitsd meg éltünk Úgyis sok tüske vérzi lábaink ! Kétes jövőtől oly remegve félünk: Nem teljesülnek sohasem vágyaink. Az Ifjuság felel esdő szavunkra: „Mi elveszett, nem­ hozhatom már vissza !“ Szép férfikor! Ki késztetsz minket tettre t­e is elhagytál minket hirtelen ? fejekre vagy te mindig festve, J­ 1’ J ° Jj még vissza, oh, maradj velem! Hogy elhagytál azóta már hús éltem, Azóta fogy már lassan az erőm ; I­e nem sokáig fonyadok, azt érzem, te várom halálom némán s kétkedőn* Lassan emészt, elpusztít a babánat, ’ Szép fél likőr ! Én meghalok utánad ! f,e “elU ne­ essünk ily korán kétségbe Előttünk nyitva áll még szép idő, Dolgozzunk még s fáradságunkat végre siker kíséri : égből áldás jő ! Legyünk szilárdak s híven eltökéltek, Iparhatósági megbízottak választása. Az iparhatósági megbízottak választása Gajáry Géza városi főjegyző, iparügyi előadó, iparhatósági biztos, kiküldött választási elnök vezetése alatt decz. 30-án ejtetett meg a városház tanácstermében, a­midőn is összesen 52 szavazat adatott be, s az eredmény a következő volt: A városi tanács mellé megválasztatott iparhatósági következő 20 megbízott: Klapka József, (51), Zemanovits József (52), Schmidt János (52), Siraki Lajos (52), Klapati János, (52), Almási János (52), Cserni József (49), Ifj. Korpás Pál (50), Friedrich Alajos (51), Kmegy János (50), Udvardi János (50), Blazsovits János (51) , Kovács Ferencz (52), Schön Ferencz (50), Remes József (51), Meiszner Rudolf (52), Mi Il­m­­an­n Géza (52), Trag­or Ignácz (52), Sipos István (52) , Leitner Sándor (52) szavazattal. Dolgozni, míg csak dobog a kebel . Légi igazság, hogy csak azok éltek, kik dolgoztak, fáradtak szüntelen. Elismerés lép a küzdés nyomába . S dicsőn végezve áll a hosszú pálya. Es te nagy Isten, Ura a világnak Erdő szavunkkal Hozzád fordulunk, Hozzád a Nagyhoz és a Végtelenhez, S kérünk, hallgasd meg esdeklő szavunk ! Add, hogy dicsőn végezzük azt a pályát, Melyet oly sok küzdéssel végezünk, Oh, nyújtsd nekünk a győzelemnek ágát, Oh, édesitsd meg terhes életünk ! . . . És most, te vén év, légy te elfeledve, Az uj, az ifjú lépjen hát helyedbe! Sah. A vácz-felsőjárási főszolgabiróság mellé a következő 20 iparhatósági megbízott választatott meg: Sch­mid­t Károly (52), Torna Kázm­ér (51), Heinis­ch Richárd (51), György Mihály (52), Fehérvári Ferencz (52), P. Kiss Sándor (52), Vörös Mátyás (52), Streiter József (51), Novotni György (52), Mandics János (52), Kohl János (51), Kátai Fe­rencz (52), Hornicsek Károly (50), Obermayer Lőrincz (52), Vercz Jakab (50), Veizer Lajos (52), Haidfeld Alajos (52), Krenedics Géza (52), Grün­­hut Dávid (51), Ernyey János (52) szavazattal. A főszolgabiróság részéről Rudnyánszky László 1 szolgabiró küldetett ki. A választásnál bizalmi férfiakként: Olaj Ferencz az ipartestület érdemdús elnöke és Kátay F­rencz­ működtek közre. Az iparosok közül 291, a kereskedők közül pe­dig 146 választó volt összeírva a választók névjegy­zékébe, kik közül azonban csak 52 választó élt sza­vazati jogával. A szavazás 6 órakor fejeztetett be s a válasz­tás esti 7 órakor ért véget. p. J: Levél a szerkesztőhöz.*) Kell-e Vácznak­ állandó színház ? Vácz, 1887. decz. 28. Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Váczi Közlöny“ f. évi 50-ik számában egy s.“ betű mögé rejtőzött úr az állandó színház fel­építéséről czikkezik és oly tervnek keresztülvitelét forszírozza, mely fölött annak megrendőtői i­­s elzengték a halotti éneket. Megvallom, ha valaki, úgy én, ki a színészet­nek mindig lelkes pártolója voltam, óhajtanám leg­inkább, hogy a Múzsa városunkban állandó lakhe­lyet nyerjen. Mert azon számtalan szellemi élvezetek között, melyek számunkra kínálkoznak (?) valóban alig van egy is, mely nemesítőbben hatna a lélekre, jobban felfrissítené a szellemet és jobban fejlesztené az ízlést, mint­­ a színház. De különben a színház szükségessége mai napság már az úgynevezett „túl­haladott álláspontok“ közé tartozik. S alig találkozik számba vehető város széles e hazában, hol a Múzsá­nak ez idő szerint már állandó lakhelye ne volna. Mindezek daczára, nem látom időszerűnek, hogy a Múzsát városunkban állandóan megte­­lepí­tsük. A közel­múltból merített tapasztalatok, sajnos azon meggyőződést keltették bennem, hogy városunk­ban kevés azon hívek száma, kik a Múzsát állan­dóan támogatják. — Van ugyan városunknak egy csekély színház­látogató közönsége, de ez édes­kevés arra, hogy egy színtársulatnak megélhetését bizto­sítsa. — Már pedig ha állandó színházat építünk, arról is kell gondoskodnunk, hogy az itt működő színtársulatok ne legyenek a nélkülözéseknek kitéve, mint azt legutóbb is tapasztaltuk. — Igaz, hogy az imént itt időzött színtársulat a legszerényebb igé­nyeket sem elégítette ki s így a pártolásra sem volt méltó , de voltak legközelebb városunkban tisztessé­­­ges elemekből szervezett társulatok is, melyek a pár­tolást megérdemelték s ezek is általános részvétlen­séggel küzdöttek. Ezek után jogosan ismétlem, hogy Vácznak nem kell állandó színház, hanem annál sokkal czél­­szerűbbnek tartom, — miként ezt becses lapja is leg­közelebb megpendítette — ha az állandó színház építésre előirányzott összegek a „kis sörház" *) Adjuk e levelet, hogy az ügy minél több oldalról legyen megvilágítva, jóllehet annak írójával nem vagyunk egy nézeten. Különben e kérdéshez, melynek megoldása elé érdeklődéssel né­zünk, alkalmilag mi is hozzá szólunk. lázerk. Rómába és vissza. II. Róma a városok királynéja — kincseit nem fitogtatja, nem mutogatja , hanem mint a teljes eszű bölcs, megalázza magát, rejtegeti azokat. . .Hogy vannak kincsei, azt tudjuk, de ha reá le­intünk, arról csak némi sejtelemmel bírhatunk, s e sejtelmet is a kimagasló Szt. Péter tem.rom tolmá­csolja messziről. Láttam néhány éve­­ a szél­es fejér­vári pap­növelde kápolnájában egy fresco-keresztet, melyet Ja­omas szerint angol szakértők több ezer forintra becsültek és a falastól megvásárolni óhajtották. Szé­­vesfejes­vár büszke ezen kincsére — és méltán. Rómanak 386 temploma van, melyeknek frescói, estményei, szobrai és egyéb műremekei oly számmal vannak, milyennel a világnak egy városa sem, talán egy országa sem dicsekedhetik; oly művészek által eremzve, milyeneket a mai kor fel nem mutathat, e tabut a távol jövő sem fog felmutatni soha. És csodálatos jelenség: ily kincseket olykor egy­szerű kápolna őriz, mely hogy kápolna, csak akkor tudjuk meg, midőn belépünk, mert külsején már a vakolatot is lehorzsolta a kíméletlen fuvaros ten­gelye.* $ & # Tény, hogy Róma városa hét hegyen, illetőleg halmon épült, de e hét halmot is tudni kell, mert ha kocsid végig­robog az apró kövezeten, eszedbe sem juthat, hogy halmokon jársz. De ha itt-ott a be­fogott pára fáradságosabban kapaszkodik, vagy a szemfüles kocsis kereket köt, ne tekintsd egykedvűen a dolgot, mert a két halom egyikén jársz. A vatikáni hegy a Tiberis folyón túl emelkedik. E helyen építtette diadaljelül Anaklét pápa az első­­ keresztény kápolnát. E helyen építtette Nagy Kons­tantin császár az első bazilikát, melynek helyére ter­vezte V. Miklós és tette le II. Gyula (1506. évben) a Szt. Péter templom első alapkövét, ott, hol most Szt. Veronika szobra áll.­­ Az építés vezetői Bramante, Raffael, Sangallo, Michelangelo, ki a kupolát tervezte, s terveit a leg­kisebb kőig és oszlopig oly pontosan elkészítette, hogy halála után azok nyomán Vignola, Maderna és Bernini befejezhették. Az építés 100 évnél tovább tartott s a templomot VIII. Orbán szentelte fel 1626. évben. Teljesen azonban csak 1775. évben fejeztetett be, ha ugyan ezen befejezés teljesnek mondható, mert a belső rész ékesítése, egyes kápolnák restaurációja, szobrok stb. elhelyezése, mai napig tart. A Péter-templom Szt. Péter apostol hamvai fö­lött emelkedik, kereszt alakban. Kupolája alatt áll a pápa részére fentartott főoltár. Ez alatt Szt. Péter és Pál apostolok hamvainak egy része egy kereszt­tel jelölt szekrénykében van, e fölött a vaskoporsó s az érseki jelvényt tartalmazó ezüst szekrényke. A hamvakkal szemben VI. Pius térdelő szobra (Canovu­­j tói) fehér márványból, ezen felirattal: „Pius VI. : Braschius Caesenus, orate pro eo.“ E hely a tem

Next