Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-01-01 / 1. szám
mód új, olcsóbb és megközelíthetőbb források létesítéséhez. — 9. Beleeresztkedheti b-e a bizottság Lencsó Sándor városi képviselő úr azon indítványa érdemleges taglalatába, hogy a kipusztított szőllőterületeken dohánytermelés eszközöltessék. Mi volna e tekintetben a bizottság által elfoglalt álláspont. Ezek azon kérdések melyekre a bizottság tárgyalásai kiterjeszkednek. Mindaddig míg a bizottság tárgyalásának eredményét nem tudjuk, e tárgyhoz hozzá nem szólunk, de mindenesetre előre is elismeréssel tartozunk Dr. Kiss úrnak, mert az általa felvetett kérdések öly nemzetgazdasági értékkel bírnak, melyek effektuálása nem csak kárpótolni fogja a fillokszerű okozta veszteséget, hanem városunk felvirágozását is nagyban elősegítendi. Különben e fontos kérdésre még visszatérünk. Elemények a közelmúltból. — Választási karczolat. Ismerem ugyan, de annál kevésbbé respektálom ama közmondást „Aki korán kel, aranyat lel“, mindazonáltal nagy karácsony napján megparancsoltam a kiszolgálómnak, hogy deczember 26-án, mond. hét órakor keltsen fel, mert hát tetszik tudni az ilyen magamfajta agglegényt érdekelte az ezen napon végbemenő választás lefolyása és eredménye. Korán (?) pont 7 órakor fel lettem keltve, azonban a kriminális részidő első pillanatban csaknem arra bírt, hogy ne térjek el rendes szokásomtól és ne hagyjam el 8 óráig az ágyat, s midőn már-már tervemtől elállani szándékozom, emberem önté belém a bátorságot s birt ellenkező elhatározásra, mondván: „Tekintetes uram ! Bizonnyal a mai választások miatt keltette fel magát ily korán, kérem csak tessék elmenni, mert nagy dolgok vannak készülőben, tegnap már sokat hallottam a mai napra vonatkozólag Az alsó városban Korpás Józsi bácsinál tartott többrendbeli értekezleteken már el lett határozva, hogy csak az ő értekezletein megjelentek lesznek megválaszthatók. A belvárosban amint beszélik Reiser ügyvéd úr mutatta meg, hogy ügyes fiskális fogással miként lehet a legellentétesebb elemekből megdönthetően erős pártot készíteni; itt amint mondják Olaj Feri bátyánknál határozták el, hogy kit lehet képviselővé választani. A felső városban Csereklye Pista Baján János urammal egyesülve néz farkas szemet Kurdi Bálint uram és Szekeres Istvánnak tekintélyes pártjával és itt mint beszélik erős küzdelem, sőt még tán emberhalál is lesz.“ Jóskám kiverte szemeimből kikerekitett mondókájával az álmot s mit volt mit tennem felkeczmeregtem. „De te Józska! Nem vagy-e tán valamelyik jelöltnek mára fogadott czédua osztogató rokertese?“ Néma csend s egy pár őszinte lesütött szem követék szavaim s én most már egy perczig sem haboztam, meg kell látnom, hogy hol és miként szerepel a Jóska? Isten áldjon meg fiam aztán ma kitégy magadért s indulóban valék. Pár lépés s kitűnő pörkölt szag üti meg az ember orrát, még egy lépés s vagy tíz czivis visz magával reggelizni; nem állhattam ellent, ettem és ittam, de mert a középvárosban voltam a szavazók listájában illetékes, ajánlani kezdtem magam. Nem írhatom le azon jelentőségteljes arczokat, melyek távoztamkor kisértek, „ha nem szavazó az ur ne egyék“ mondá az egyik főkortes; majd feljelentem Kresák Ferencz elnök, Zemanovits József alelnök uraknak, B. Kovách István, Prokopp Károly, Udvardy Mihály, és Rusoczky Antal bizalmi férfiaknak, kiálták többen, de ekkor már a barátokig lábaltam s gyors lábaim nem tudom nem-e mentettek meg nagy bűnöm érdemelte elzáratástól. Siettem a városházára hol szavazni akartam. Hogy itt hányan fogtak karon azt nem birom számokkal röviden kifejezni, arról azonban tehetek vallomást, hogy a főkortesek magukkal vittek; sok üveg magyarádik kitűnő paprikás szalonna és kész az ember . . . szavazni. Sokan kisértek a tanácsteremig folyton szemmel tartva kezemet, melyben az ő szavazat lapjuk szorongattatott. Katonásan mondom nevemet. A választási elők Dr. Kreysinger Lajos kérdőleg tekintett reám, hogy hát még én is akarok szavazni, amit még én soha sem tevek ; Weiszbarth alelnök még most sem hiszi, hogy én szavazni akartam ; Reitter bácsi meg Csilien Izidorka bizalmi férfiak pedig nem fogják soha elfeledni, mint szégyenlettem magam, midőn azzal, hogy „én uram nincs a szavazók névjegyzékébe felvéve“ elutasittatván, elhordtam magam. Tehát itt is hiába traktáltak meg? Ezt nem engedhetem meg gondolom s felváros felé indultam, hátha az ő listájukba vagyok felvéve, s azon erős akarattal érkeztem a választási színhelyre, hogy itt előbb szavazni fogok s csak ezután fogadok el egy kis szerény ebédet. Per morem . . . Jóska fog karon! . . . Kedves tekintetes gazdám most tálalták fel a levest túl a szomszédban, vannak vagy 60-an. Ebéd! Itt az ideje. Kitünően megebédeltünk. Három óra múlt, midőn utasítást kaptunk, hogy aki még nem szavazott siessen. Nem késtem. A felvárosi listába fel lévén — tollhiba folytán —véve, itt le is szavaztam, hogy kire azt nem tudom, de hogy sárga szine volt a czédulának, melyet tisztán adtam be arra emlékszem. Itt a polgármester volt a főelnök, Olgyay János az elnök, K. Csereklye István az alelnök, Kresák József, ifj. Hegedűs Pál, Szekeres István s Dudás József pedig bizalmi férfiak. Emberhalál nem volt csak, egy pár erős csattanást hallottam s egy embert a hóban eltűnni láttam, s miként később megtudtam a cselekvő személyiség a Jóskáb a szenvedő individual pedig egy izr. polgártárs volt, aki a belvárosban a városházáról kitaszittatván ide jött szerencsét próbálni, ahol azonban kétkulacsossága büntetéséül jól megpofoztatott. A választási elnök urak lankadatlanul működtek s különösen a belvárosi elnök : Dr. Freysinger Lajos urat kell kiemelnem, akit Dr. Miltényi a választás befejezte után méltó érdemeiért szép beszéddel éltetett. úgy hiszem, hogy a választás lefolyásáról meglehetősen hű képet nyújtottam. De a javáról majdnem megfeledkezem, a hagyományos áldomásokról, milyenek több helyen tartattak; de a legkülönb a nagy sörházban volt, ahová én is benéztem s a bonnet haza is vittek. Némi indignáczióval mondja most nekem a Józska: „Édes tekintetes gazdám, ne menjen többet a választásokra, mert attól megbetegednek sokan.“ —a. A..VACZI KÖZLÜNTTARCZAJA. Szilveszter éjjelén. Eltűnt egy év a múltnak tengerébe!.. A hosszú év lezajlott nyomtalan . . . Csak pár percz még és alig vesszük észre, Hogy itt előttünk már utódja van. Kezdjük elölről azt a régi nótát, Melyet hallunk oly hosszú éveken : A múlt lezajlott, anélkül, hogy jót ád, Jövőt takarja még sűrít lepel ! Ne számoljunk a jóságos jövőre, Gonosz marad az örökkön-örökre ! Oh, szép virágzó, kedves ifjúságunk! Hová tűntél te el oly hirtelen ? Jöjj vissza! Látod, mily epedve várunk A hővágytól szétpattan a kebel ! Jöjj vissza, oh ! és édesitsd meg éltünk Úgyis sok tüske vérzi lábaink ! Kétes jövőtől oly remegve félünk: Nem teljesülnek sohasem vágyaink. Az Ifjuság felel esdő szavunkra: „Mi elveszett, nem hozhatom már vissza !“ Szép férfikor! Ki késztetsz minket tettre te is elhagytál minket hirtelen ? fejekre vagy te mindig festve, J 1’ J ° Jj még vissza, oh, maradj velem! Hogy elhagytál azóta már hús éltem, Azóta fogy már lassan az erőm ; Ie nem sokáig fonyadok, azt érzem, te várom halálom némán s kétkedőn* Lassan emészt, elpusztít a babánat, ’ Szép fél likőr ! Én meghalok utánad ! f,e “elU ne essünk ily korán kétségbe Előttünk nyitva áll még szép idő, Dolgozzunk még s fáradságunkat végre siker kíséri : égből áldás jő ! Legyünk szilárdak s híven eltökéltek, Iparhatósági megbízottak választása. Az iparhatósági megbízottak választása Gajáry Géza városi főjegyző, iparügyi előadó, iparhatósági biztos, kiküldött választási elnök vezetése alatt decz. 30-án ejtetett meg a városház tanácstermében, amidőn is összesen 52 szavazat adatott be, s az eredmény a következő volt: A városi tanács mellé megválasztatott iparhatósági következő 20 megbízott: Klapka József, (51), Zemanovits József (52), Schmidt János (52), Siraki Lajos (52), Klapati János, (52), Almási János (52), Cserni József (49), Ifj. Korpás Pál (50), Friedrich Alajos (51), Kmegy János (50), Udvardi János (50), Blazsovits János (51) , Kovács Ferencz (52), Schön Ferencz (50), Remes József (51), Meiszner Rudolf (52), Mi Ilmann Géza (52), Tragor Ignácz (52), Sipos István (52) , Leitner Sándor (52) szavazattal. Dolgozni, míg csak dobog a kebel . Légi igazság, hogy csak azok éltek, kik dolgoztak, fáradtak szüntelen. Elismerés lép a küzdés nyomába . S dicsőn végezve áll a hosszú pálya. Es te nagy Isten, Ura a világnak Erdő szavunkkal Hozzád fordulunk, Hozzád a Nagyhoz és a Végtelenhez, S kérünk, hallgasd meg esdeklő szavunk ! Add, hogy dicsőn végezzük azt a pályát, Melyet oly sok küzdéssel végezünk, Oh, nyújtsd nekünk a győzelemnek ágát, Oh, édesitsd meg terhes életünk ! . . . És most, te vén év, légy te elfeledve, Az uj, az ifjú lépjen hát helyedbe! Sah. A vácz-felsőjárási főszolgabiróság mellé a következő 20 iparhatósági megbízott választatott meg: Schmidt Károly (52), Torna Kázmér (51), Heinisch Richárd (51), György Mihály (52), Fehérvári Ferencz (52), P. Kiss Sándor (52), Vörös Mátyás (52), Streiter József (51), Novotni György (52), Mandics János (52), Kohl János (51), Kátai Ferencz (52), Hornicsek Károly (50), Obermayer Lőrincz (52), Vercz Jakab (50), Veizer Lajos (52), Haidfeld Alajos (52), Krenedics Géza (52), Grünhut Dávid (51), Ernyey János (52) szavazattal. A főszolgabiróság részéről Rudnyánszky László 1 szolgabiró küldetett ki. A választásnál bizalmi férfiakként: Olaj Ferencz az ipartestület érdemdús elnöke és Kátay Frencz működtek közre. Az iparosok közül 291, a kereskedők közül pedig 146 választó volt összeírva a választók névjegyzékébe, kik közül azonban csak 52 választó élt szavazati jogával. A szavazás 6 órakor fejeztetett be s a választás esti 7 órakor ért véget. p. J: Levél a szerkesztőhöz.*) Kell-e Vácznak állandó színház ? Vácz, 1887. decz. 28. Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Váczi Közlöny“ f. évi 50-ik számában egy s.“ betű mögé rejtőzött úr az állandó színház felépítéséről czikkezik és oly tervnek keresztülvitelét forszírozza, mely fölött annak megrendőtői is elzengték a halotti éneket. Megvallom, ha valaki, úgy én, ki a színészetnek mindig lelkes pártolója voltam, óhajtanám leginkább, hogy a Múzsa városunkban állandó lakhelyet nyerjen. Mert azon számtalan szellemi élvezetek között, melyek számunkra kínálkoznak (?) valóban alig van egy is, mely nemesítőbben hatna a lélekre, jobban felfrissítené a szellemet és jobban fejlesztené az ízlést, mint a színház. De különben a színház szükségessége mai napság már az úgynevezett „túlhaladott álláspontok“ közé tartozik. S alig találkozik számba vehető város széles e hazában, hol a Múzsának ez idő szerint már állandó lakhelye ne volna. Mindezek daczára, nem látom időszerűnek, hogy a Múzsát városunkban állandóan megtelepítsük. A közelmúltból merített tapasztalatok, sajnos azon meggyőződést keltették bennem, hogy városunkban kevés azon hívek száma, kik a Múzsát állandóan támogatják. — Van ugyan városunknak egy csekély színházlátogató közönsége, de ez édeskevés arra, hogy egy színtársulatnak megélhetését biztosítsa. — Már pedig ha állandó színházat építünk, arról is kell gondoskodnunk, hogy az itt működő színtársulatok ne legyenek a nélkülözéseknek kitéve, mint azt legutóbb is tapasztaltuk. — Igaz, hogy az imént itt időzött színtársulat a legszerényebb igényeket sem elégítette ki s így a pártolásra sem volt méltó , de voltak legközelebb városunkban tisztességes elemekből szervezett társulatok is, melyek a pártolást megérdemelték s ezek is általános részvétlenséggel küzdöttek. Ezek után jogosan ismétlem, hogy Vácznak nem kell állandó színház, hanem annál sokkal czélszerűbbnek tartom, — miként ezt becses lapja is legközelebb megpendítette — ha az állandó színház építésre előirányzott összegek a „kis sörház" *) Adjuk e levelet, hogy az ügy minél több oldalról legyen megvilágítva, jóllehet annak írójával nem vagyunk egy nézeten. Különben e kérdéshez, melynek megoldása elé érdeklődéssel nézünk, alkalmilag mi is hozzá szólunk. lázerk. Rómába és vissza. II. Róma a városok királynéja — kincseit nem fitogtatja, nem mutogatja , hanem mint a teljes eszű bölcs, megalázza magát, rejtegeti azokat. . .Hogy vannak kincsei, azt tudjuk, de ha reá leintünk, arról csak némi sejtelemmel bírhatunk, s e sejtelmet is a kimagasló Szt. Péter tem.rom tolmácsolja messziről. Láttam néhány éve a széles fejérvári papnövelde kápolnájában egy fresco-keresztet, melyet Jaomas szerint angol szakértők több ezer forintra becsültek és a falastól megvásárolni óhajtották. Szévesfejesvár büszke ezen kincsére — és méltán. Rómanak 386 temploma van, melyeknek frescói, estményei, szobrai és egyéb műremekei oly számmal vannak, milyennel a világnak egy városa sem, talán egy országa sem dicsekedhetik; oly művészek által eremzve, milyeneket a mai kor fel nem mutathat, e tabut a távol jövő sem fog felmutatni soha. És csodálatos jelenség: ily kincseket olykor egyszerű kápolna őriz, mely hogy kápolna, csak akkor tudjuk meg, midőn belépünk, mert külsején már a vakolatot is lehorzsolta a kíméletlen fuvaros tengelye.* $ & # Tény, hogy Róma városa hét hegyen, illetőleg halmon épült, de e hét halmot is tudni kell, mert ha kocsid végigrobog az apró kövezeten, eszedbe sem juthat, hogy halmokon jársz. De ha itt-ott a befogott pára fáradságosabban kapaszkodik, vagy a szemfüles kocsis kereket köt, ne tekintsd egykedvűen a dolgot, mert a két halom egyikén jársz. A vatikáni hegy a Tiberis folyón túl emelkedik. E helyen építtette diadaljelül Anaklét pápa az első keresztény kápolnát. E helyen építtette Nagy Konstantin császár az első bazilikát, melynek helyére tervezte V. Miklós és tette le II. Gyula (1506. évben) a Szt. Péter templom első alapkövét, ott, hol most Szt. Veronika szobra áll. Az építés vezetői Bramante, Raffael, Sangallo, Michelangelo, ki a kupolát tervezte, s terveit a legkisebb kőig és oszlopig oly pontosan elkészítette, hogy halála után azok nyomán Vignola, Maderna és Bernini befejezhették. Az építés 100 évnél tovább tartott s a templomot VIII. Orbán szentelte fel 1626. évben. Teljesen azonban csak 1775. évben fejeztetett be, ha ugyan ezen befejezés teljesnek mondható, mert a belső rész ékesítése, egyes kápolnák restaurációja, szobrok stb. elhelyezése, mai napig tart. A Péter-templom Szt. Péter apostol hamvai fölött emelkedik, kereszt alakban. Kupolája alatt áll a pápa részére fentartott főoltár. Ez alatt Szt. Péter és Pál apostolok hamvainak egy része egy kereszttel jelölt szekrénykében van, e fölött a vaskoporsó s az érseki jelvényt tartalmazó ezüst szekrényke. A hamvakkal szemben VI. Pius térdelő szobra (Canovuj tói) fehér márványból, ezen felirattal: „Pius VI. : Braschius Caesenus, orate pro eo.“ E hely a tem