Váczi Közlöny, 1888 (10. évfolyam, 1-53. szám)
1888-09-16 / 38. szám
prépost kanonok ő nga vezette fényes segédlettel. Jelen voltak a mélt. káptalan tagjai, a központi papság, az összes egyesületek zászlóikkal,’ s a hívők ezrei. Ily népes körmenetet ritkán láttunk. Az ünnepélyes sz. misét Grettler Antal, ő nga végezte; a magyar sz. beszédet Csávolszky József őnga, a németet ft. Schmidt János, a tótot nt. Schloszár János tartotta, mindannyian lelkesen szólva a boldogságos Szűz erényeiről. A chorus kifogástalanul működött közre Ulrich Géza karnagy vezetése alatt. Isteni tisztelet után a körmenet példás rendben vonult vissza a székesegyházba, honnan jóval a déli harangszó után oszlott szét. A forrásnál, hol az Ég bővebben osztja kegyeit, ezen ünnepélyes alkalommal jelen voltunk mi is, s kértük az Ég urát, hogy a boldogságos Szűz közbenjárása által árassza áldását édes hazánkra. II. J. Színház. Valahára mégis sikerült az igazgatónak, hogy színlapjára oda nyomathassa: „bérlet első szám.“ Nem reméltük, s szinte meg voltunk lepve. Hogy közönségünk, amely három egész héten át nem vett bérletet mégis rábeszélhető volt, az eléggé élénken tanúsítja a központból kiküldött Borsodinak rábeszélő képességét. Igaz, hogy a bérlet soványan ütött ki, de hát a csekély valami is többet ér a semminél. E hét műsora is változatos volt, de az előadások sikere — a bevételt tekintve — nagyon középszerű. Szombaton és vasárnap délután gyermek előadás tartatott s ezeken majdnem látogatottabbnak tűnt fel a színkör, mint az esti előadásokon. Lám a kicsinyek pártolása hathatósabban nyilvánul, mint a felnőtteké. E látogatottság bennünket azon gondolatra csábit, hogy nem-e a csekélyebb dij a vonzó s ha Sághy úr megtenné azt, amit nem tesz meg , hogy az esti előadás díját a felére szállítja le, váljon nem zsúfolt ház előtt játszathatna-e ? Persze, ha ingyen előadást tartana, akkor még a deszkakerítést is távolabbra kellenék vitetnie. Szombaton este a „Két testőr“ nevetteti meg a hallgatóságot. (Sokak immorálisnak tartják-e darabot s kárhoztatják a színigazgatót, hogy színre hozatta. Azt persze nem mondhatjuk mi sem, hogy nincsenek benne igen csiklandós jelenetek, de az erkölcsiség rovására semmi olyat nem mondatik, amit ma már színpadon kívül úgyis ne tudna mindenki. Az előadás összevágóan ment s a zenekar derekasan működött. Kövessyné (Louis) a megszokott könnyedséggel játszotta szerepét s hűen ecsetelte a tudatlan leányka gondolkozásmódját. Bánházi Teréz (Simonni) ügyesen alakított s helyre csapos leány volt. Vilma (Mari) kedves leánykát mutatott be, Csügényi akiért érdemes olyan koczkáztatott vállalatba fogni. A többi rövid női szerepek is jó kezekben voltak. Kövessy és Nyíregyházi sikerült két zarándok volt s előbbi sok derültséget keltett részegségi jelenetében. Majóri (Ponkurle) ügyes kormányzót s Havasi (Bridon) jól alakított abbét mutatott be. Vasárnap este az „Ezres bankó“ került színre. Hallgató alig egy kettő, csak a karzat telt meg. A részvétlenség oka, a fóházi táncrestély volt, mely elcsábította a szokott közönséget. A csekély számú hallgatók nem voltak fukarok a tapsban s evvel Bánházi Teréz (Hegedűs Kata) dalait s különösen Moóri (Kelemen Mihály) sikerült alakítását tüntették ki. Jól alakítottak még Szapári J. (Éva), Rózsáné (özv. Faragóné), Tisztainé (Göndösné), Csügényi Vilma (Náni). Tisztái (Faragó) jeles népszínmű alak s Veszprémi (Sas Ferke) is. Szavasi ügyes Jodli volt. Kedden Kövessy Albert jutalomjátékául Stern Izsák és a „Rászedett férjek“ adatott elő. Közönség nagyon kevés volt jutalomjátékhoz, de e kevés legalább tapsaival igyekezett kárpótolni a jutalmazottat. A taps nem volt érdemetlenre pazarolva, mert Kövessy (Stern) ez este remekelt. Az élet állt szemeink előtt a maga valóságában s ragadott bennünket tapsra. A többi szereplők is jól állották meg helyeiket. Tisztás (Hajnalosi) a kézművest igen jól alakitá s úgy látszik az ilyen szerepkör neki való. Llevesy (Sternfélsz) úgy a rabot, mint a gavallért jól játszotta. Havasi (Kormos) helyesen alakított s a bosszúvágyó írnokot hűen testesítette meg. Szinay és Fekete (Kertész és Törő) a szórakozott gyógyszerész gyakornokokat adták sikerüken. „A rászedett férjek“ fejezte be az esti előadást a közönség derült hangulatát még inkább fokozva. A főhős itt is Kövessy volt s szerepét oly megkapóan adta, hogy még az előbbeni szerepénél is jobbnak tűnt fel. Trotter a kissé bárgyú krumplitermelő többféle kedélyhangulatába igen sikerülten beletalálta magát s a féltékennyé lett férj dühöngését tapsvihar fogadta. Neje (Luci) szerepét Szapári Janka legjobb szerepei közé sorozhatja, s ez esti játéka dicséretet érdemel. Csügényi Vilma (Carry) a másik feleség is jelesen játszott Tisztás és Veszprémi (előbbi mint Benson utóbbi mint Meredith) elősegítették az est sikerét. Szerdán, a bérlet első számában a „Királyfogás“ került színre szép számú közönség előtt ez alkalommal már másodszor. Az előadás épp oly sikerülten folyt le, mint első alkalommal. Kövessyné (Fiora) ma is az a kedves leány volt, akit lehetetlen nem dicsérnünk. Bánházi Teréz (Lola) szintén sikerülten játszott. Kövessy, Moóri, Deák és Havasi ma is úgy tetszettek. Kövessy coupleját a „trara traratratra“-t megújráztatták, valamint a „perdül a sarka“ terzett és a „szökés párosán“ sextettet. A közönség jó hangulatban volt s kivánnak, bár minden előadáson ily szép számmal jelennének meg. Csütörtökön a „Jószivü ember“ és a „Kölcsönkért feleség“ adatott elő. Előbbiben Veszprémi, Hevessy, Deák stb. jeleskedtek, utóbbiban Szapári Janka (Angela) Csügényi Vilma (Edith) Moóri (Rabatour) ^Veszprémi (Gontrán) Fekete (Rissolin) Havasi (Beautiran) nevettették meg a csekély számú közönséget. Különösen sikerült alakítása volt Moóri és Veszpréminek. Mindkettő jó elemében volt s egyik zavarán s a másik felültetésén eleget kaczagtunk. Sorainkat kérelemmel zárjuk be. Kérjük közönségünket, hogy e kevés idő alatt, amit a jeles színtársulat még körünkben tölt, üssük helyre az előbbi hetek mulasztását s tegyük lehetővé a derék igazgatónak, hogy ne nagy deficittel távozzék el körünkből. niogató hangon, hogy már én is alig érthettem meg a szavát. Mintha engem szólított volna! A fájdalomtól majd kettérepedt a szivem. Erősen lezárt szempilláim alul kitörtek a könnyek. Hirtelen elhatározás és elszánt bátorság váltotta föl tétlenségemet. Egy ugrással a földön voltam és csak úgy röpültem az ablak felé s minden erőmet összeszedve összeszorított öklömmel akkorát ütöttem az ablaküvegre, hogy csörömpölve ezer darabra hullott alá a cserepe, miközben torkomszakadtából kiabáltam: segítség, segítség! Valószínűleg a nagy zajra és kiabálásra ébredt föl az öcsém, mert olyan visítást és orditozást vitt véghez, hogy csak úgy rengtek belé a falak. Folyton apám nevét hangoztatta, aki égő gyertyával a kezében rohant be hozzánk és rémülten láttuk, hogy öcsém orrából csak úgy ömlik a piros vér. Az én öklöm is véres volt. Talán akkor lett véres, mikor erősen ráütöttem az ablaküvegre. Szegény öcsém, azóta pisze az orra! De mindegy, a rablókat mégis elijesztettem! Életbiztosítás. Az életbiztosítási intézmény az újabb időben örvendetes lendületnek indult hazánkban; mindazáltal még messze vagyunk attól az eredménytől, melyet a nyugateurópai államok az intézmény felkarolása által elértek. 100000 lakosra esik például: Angliában 2659, Dániában 1424, Svájczban 1313, Svédországban 420, Belgiumban 213, Norvégiában 168, Németországban 148. Az osztrák magyar monarchiában 80 biztosított egyén. Pedig ha valaha, úgy napjainkban vagyunk az életbiztosításra utalva, s áll ez különösen a társadalom azon osztályára nézve, melynek tagjai bár tisztességes évi keresettel bírnak, de a mai fokozott igények mellett vagyont gyűjteni nem képesek s így a családfő elhalása után a hátramaradt családtagok nélkülözéseknek, gyakran nyomornak vannak kitéve. Az életbiztosítás, aránylag csekély évi megtakarítás mellett módot nyújt, hogy azon aggodalmaktól, melyeket családunkra nézve anyagi tekintetben a jövő iránt táplálunk, megszabaduljunk. Egy 30 éves egyén például ha havonkint csak 10 irtot fizet, 5000 irtot biztosíthat halála esetére családja részére, ha csak az első 10 irtot fizette is be. Messze menne, ha mindazon előnyöket felsorolni akarnánk, melyeket az életbiztosítás úgy az egyesre mint közgazdasági tekintetben az államra nézve nyújt. Sokszor és különféle alakban ki lettek már tüntetve az előnyök, s annál sajnálatosabb, hogy közönségünk azokat kellő mérvben igénybe venni elmulasztotta. Csak köszönetet érdemelnek tehát mindazok, kik az életbiztosítási eszme terjesztésében közreműködnek. S e tekintetben elől jár hazánk legtekintélyesebb intézete az „Első magyar általános biztosítótársaság,“ melynek díjtáblázata jutányos feltételek mellett a legkülönfélébb módozatok szerint teszi hozzáférhetővé az életbiztosítást. Életbiztosítási osztályának dijtartaléka a 12 és 12 millió frtot, a társaság biztosítéki alapja a 19 és x2 millió forintot meghaladja; tőkéi budapesti házaiban és biztos papírokban vannak elhelyezve ; míg vezetése oly férfiak által történik, kik országszerte közbecsülésben és tekintélyben részesülnek. Bárki is nyugodtan bízhatja rá tehát e társaságra megtakarított filléreit, s bizton, minden kételyt kizárólag számíthat arra, hogy a társaság az elvállalt kötelezettségnek eleget fog tenni. Hogy ezen igazán magyar intézetünk, jövedelméből évenkint tetemes összegeket fordít jótékony czélokra, mindenki tudja, valamint azt is, hogy mindig igazságosan s a közönség érdekeit szem előtt tartva jár el. Most újabban ismét egy oly intézkedéséről nyertünk hírt, melyet a közönség bizonyára szívesen fogad s mely az életbiztosítási intézmény fejlődését nagy mérvben elő fogja mozdítani. Ugyanis tiszti karából küld ki többeket, kiknek feladatuk szakértelemmel és lelkiismerettel terjeszteni az életbiztosítási eszmét; egyúttal készséggel felvilágosítást nyújtván mindazoknak kik a társaságnál már biztosítva vannak s egy vagy más tekintetben biztosításukat illetőleg tájékozást nyerni óhajtanak. Gyakran megesik — mi is nem egyszer hallottunk már panaszt — hogy az életbiztosítási ügygyel oly egyének is foglalkoznak, kik az intézmény szellemét kellően föl nem fogták, kik csak ideig-óráig kenyérkereseti forrásul használják föl az életbiztosítás kultiválását. Mennyire más fölvilágositást adhat oly egyén, ki egész életét az életbiztosítási ügynek szenteli, ki szakavatottsággal szólhat a tárgyhoz s ki — mert hisz saját sorsa is az életbiztosítás felvirágozásától függ — az intézmény tekintélyét büszke öntudattal emelni — s így minden tetteiben becsületesen eljárni igyekszik. Örömmel üdvözöljük a magyar biztosító társaság útrakelő tisztviselőit. Bizalommal fordulhat hozzájuk mindenki tanácsért és útbaigazításért s óhajtjuk, hogy közönségünk — mely leginkább most az aratás után teheti félre a megtakarításra szánt összeget — minél tömegesebben vegye igénybe az életbizosítás nyújtotta előnyöket. CSARNOK. Egy orvos életéből. Az első betegem. Nincsen nagyobb szolga a földön az orvosnál, nincs akarata, mások parancsolnak neki; nem magáé egy percre sem; szolgálja az egész emberiséget; szolgálja a gazdagot pénzért, a szegényt jó szóért, a koldust Isten nevében és még a gazdagoknál is sokszor örülhet, ha a pénz helyett, mely önfentartására szükséges, Konstantinápolyból.*) (Levél a keleti útból.) Régi óhajtásom volt látni az aranyos Keletet, gyönyörködni eleven tarkaságában. Nagyon kedvemre támadt tehát a magyar kir. államvasutak városi monet ’jegy-irodájának, három világrészben, 3900 mértföldnyi keleti útiterve, ügyes és mindig foglalatos főnökének, Schwimmer Pálnak rendezése mellett. Az, aki már magányosan többször utazott, különösen ha Keleten is bolyongott s utazása, közben az elfáradásig belesodorodott, mind amai hanyadalmakba, melyeket a csaknem városonként kisebb-nagyobb mértékben változó pénzláb, az elütő életmód és az útnak egyéb apró-cseprő kényelmetlenségei szülnek, az nagyban méltányolhat egy olyan vállalatot, mely mindenről előre gondoskodik, úgy hogy a résztvevők egészen az út élvezetének adhatják át magukat, anélkül hogy az út tövisei bántanák. Allexandriát, hol előttünk az arab népélet jelentkezett először, a Kairóban s vidékén töltött emlékezetes napokat, sőt magát a keresztények, mohamedánok és zsidók által egyaránt szentnek tartott várost, Jeruzsálemet, is feledjük a hitben gyökerező nagy emlékeivel, mikor hajónk az égnek büszkén emelkedő minaretek városához a nagy és fényes múltú Kostantinápolyhoz közeledik s az Arany szarv kék vizében horgonyt vet. Ép akkor érkeztünk meg, mikor a nap bucsucsókja égett az Aja-Sofia magas kúpján, arany félholdján. Kelet napja aranyosabb, bíbortüze égőbb. A müezzinek imára hivó szava fölcsendült sok helyen, s az Arany szarv levegőjében nagy akkorddá olvadt össze, Allah dicsőítésére. Csöndes est volt, a víz legkisebb fodrot sem vetett. A holdfény nem engedte, hogy az alig megpillantott szép város homályba merüljön szemünk elől. A hajóból nem szálltunk ki, s élveztük a csillagos estét, élét, míg az álom pillánkat nyugalomra nem zárta le. Csak akkor midőn azt a bűvös esti kéjjel, láttam, csak akkor értettem meg helyesen, Vadnai Károly jeles írónkat, ki Konstantinápolyt „világszép város“-nak nevezte. Ki találhatna ennél jobb jelzőt ? A konstantinápolyi magyarok, bennünket üdvözlendők, feljöttek a Hajóra. A vér a vérhez legjobban vonzódik a távolban. A jó török nép is sűrű csoportokban hullámzott a parton fel s alá. ’Többször tapasztaltam már utazásaimon, hogy szeretik a mi népünket, de ez a szeretet gyakran csak kíváncsiság, 1 szóbeszéd. A török népnél mást tapasztatam: ennél több az érzés, kevesebb az üres szó. Vájjon ki ne örülne azon, ha idegenként s nagyobb rajban egy világvárosba teszi lábát s ott nem csak a város feje, hanem egy még mindég nagy birodalomnak uralkodója is tudomást vesz erről, s mi több jóindulatát éreztetve vendégszerető asztalhoz is hív. Konstantinápolyban ily megtisztelésben részesült utazó társaságunk. Marbar basának, a város kormányzójának meghívója, melyet Abdul Hamid szultán meghagyásából küldött szét, így szólt: „Le Préfet et Gouverneur de la Capitale prie (cint) de lui faire Lhonneur d’assister au Banquet qui “aura lieu Lundi prochain, 3 octobre, a 6 heures p. m. Salle des Petits Champs.“ Valóban fejedelmi volt ez az estebéd. A fényesen kivilágított s virágokkal feldíszített színház nézőterét betöltötték a nagyban megterhelt asztalok. A páholyokat társaságunk nő tagjai foglalták el, kiknek nagy virágbokrétákkal, frissítőkkel és édességekkel szolgáltak. Mint egy varázsütésre hangzott fel a Rákócziinduló, melyet felváltott a török és az osztrák néphymmusz. Megtapsoltuk a szultán által odarendelt katonai zenét zajosan. Az első pohárköszöntőt Blaque bej, a Vidik közigazgatási kerület főnöke mondta az asztalfőn, török nyelven. Megemlítő hogy az Ottomán birodalomban a vendégszeretet régi erény, s ő szerencsésnek érzi magát, hogy szultán ő felségének kifejezett jó indulatáról biztosíthat bennünket s a poharát üríti az osztrák-magyar s török birodalom közti jó viszonynak fentartására, ápolására. Beszédét gr. Széchényi Ödön basa tolmácsolta magyarul. Borostyáni Nándor írótársunk, a török szultánt és a magyar királyt együtt éltette, megköszönve a szives török vendégszeretetet. A gyöngyöző pezsgő által arasztalt jókedv, Arif bey porai kormányzó, Kvassay osztrák-magyar konzul, különösen I Glélik bej, Munir bej, Mehemed bej a szultán szárnysegédei, Rappaport s más meghívott török és itteni magyar vendégek lekötelező szeretetreméltósága, barátságossága életfogytig emelékezetessé bomlik ezt az Mutatvány : Vértesi Károly. Több országból, útirajzok sziinti munkájából.