Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-30 / 26. szám

XI. évfolyam. Előfizetési síra : évnegyedre..................................1 frt házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 1O kr. Kapható : DEUTSCH MOHNÁL (városház épület.) 26. szám. kr. Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora...................................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvező Bélyeg illeték­ményben részesülnek, minden beiktatásnál . 30 kr. Vácz, 1889. jú A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza lói. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre. Lapunk a jövő számmal XI. évfolyamának 111. negyedébe lép, ez alkalommal tehát felkér­jük előfizetőinket, hogy előfizetésüket minél előbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétkül­désében fennakadás ne történjék. A »Váczi Közlöny« előfizetési ára, helyben a házhoz hordással, vagy vidékre postán kül­déssel évnegyedre......................1 frt 50 kr. Előfizethetni helyben a lapkihordónál a nyug­ta átvétele mellett, vidéken postautalván­nyal. Egyúttal kérjük azon tisztelt előfizetőinket, kik előfizetéseikkel egy vagy több évnegyedre hátralékban vannak, hogy azokat mielőbb meg­küldeni szíveskedjenek. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadó­hivatala. Kell-e városunkban harmadik gyógyszertár? Városunk közegészségügyi bizottsága f. h. 23-án tartott gyűlése tárgyai közé felvette Gallé Andor kassai lakos, okleveles gyógyszerésznek, egy városunkban fel­állítandó újabb gyógyszertár engedélyezése iránt már harmad ízben benyújtott s a városi tanács által véle­ményezés végett a közegészségügyi bizottsághoz utalt kérvényét is. A bizottság számolva városunk népességi viszo­nyaival és tájékoztatva az üzemben lévő 2 gyógyszer­­tártól bekért utolsó 5 évi forgalmi kimutatásokból me­rített számadatok által, az ügynek behatóbb tanulmá­nyozása és megvitatása után nemleges határozatot hozott s véleményes jelentését ily értelemben terjesz­tette a tegnap délután tartott közgyűlés elé, melyet a közgyűlés szintén magáévá tett s kérvényezőt a köz­­­­egészségügyi bizottság indokolására támaszkodva, el­utasította. A határozat a­milyen raczionális, épp olyan mél­tányos, mert városunk népessége az 1880-ik évi nép­­számláláskor alig közelítette meg a 14000 lélekszámot; ez idő óta pedig a gyarapodás oly jelentéktelen, a­­­mely az újabban megtelepültek számával együttvéve is­­ alig közelíti meg a félezret. Ha tekintetbe ves­szük tehát, hogy közegészségi viszonyaink a tiszti főorvos időszakos jelentései szerint rendesen kedvezők és hogy járványok figyelemre mél­tóan alig szaporítják városunkban a megbetegedéseket, a koncressionáli­s gyógyszertár bőségesen láthatja el a lakosságot gyógyszerekkel nemcsak a normális viszo­nyok között, hanem járvány alkalmával is, így az 1873-ik évben grassált kolera járvány, mely pedig ná­lunk százszámra szedte áldozatait, gyógyszertárainknak mi fennakadást sem okozott. A­ki pedig azt hinné, hogy a vidék szükséglete apasztja valami nagyon gyógyszertáraink bőséges készletét, vagy tölti meg gyógyszertáraink kasszáját, annak aligha van arról tudomása, hogy­ majd­nem minden jelentékenyebb szomszédos községben van egy belügyminiszterileg engedélyezett gyógyszertár, mely a lakosságnak a gyógyszereket kiszolgáltatja. Ily gyógy­szertárak — hogy csak egy-kettőt említsünk — talál­hatók pl.: Ácsán, Verőczén, Rútságon , vagy túl a Du­nán, Visegrádon. A legtöbb körorvosi székhelyen pedig, hol nyilvános gyógyszertár nincsen, engedélyezett k­ézi­­gyógytárral rendelkeznek az orvosok. Végül helyeseljük a bizottság elutasító határozatát a méltányosság szempontjából is. Mert gyógyszertáraink a 6, illetve 7 ezer frtos évi forgalom mellett alig mutat­nak fel oly jelentékenyebb tiszta jövedelmet, a­mely annak egy harmadikkal való megosztását indokolttá tenné, fő­leg, ha tekintetbe ves­szük, hogy mindkét gyógytár már évtizedek előtt kelt konc­essió alapján gyakorolja­­ jogát és évtizedek óta itt fizeti a 42 °­ C-os pótadót. Mindezen körülmények mérlegelése mellett a köz­egészségügyi bizottság, a­melynek figyelme bizonyára kiterjedt, arra is, hogy a fölös számú gyógytárak csak a közönség rovására irányulható káros konkurrencziá­­nak nyithatnának utat —­ annál raczionálisabb hatá­rozatot nem hozhatott, midőn egy újabb gyógyszertár felállítása engedélyezésére irányuló kérelemnek, a köz­gyűlés jóváhagyása mellett, helyt nem adott. Halamból*. Tanítói gyűlés. A székesegyház-kerületi tanítók köre f. hó 25-én Mácsán gyű­l­ést tartott. A gyűlés elnöke Szabad József püspök-hatvani esperes-plébános, kerületi tanfelügyelő, ki e tisztségre csak nem rég neveztetett ki, meleg szavakban üdvö­zölve a nagy számiban megjelent egyleti tagokat, kéri azokat, hogy működésében támogassák és rokonszen­­vekkel ajándékozzák meg őt. Azon szellemes, minden tekintetben átgondolt beszéd, melyet e kerület új elnöke elmondott, teljesen lebilincselte a hallgatóságot. Beszé­dében különösen hangsúlyozta, hogy fejles­szük egy­más irányában a bizalmat, egymás iránt tiszteletet és szeretetet tanúsítva karöltve működjünk tanügyünk emelésén, iparkodjunk a munkakedvet éleszteni, hogy szorgalmas működésünk által mások elismerését is ki­vívhassuk, mert az elismerés emeli állásunkat, emeli érdemünket. Beszédjét e szavakkal zárá be: Vajha min­den ember, lenne ember! Az elnök beszédét hosszan­tartó éljen követte. Udvardi Mihály világi elnök az új elnököt üd­vözölve, óhajtja, miszerint az egyház férfiai a taní­tókkal a gyermekek nevelésében karöltve járjanak el, mert csak igy érhetnk el a nemes czélt, hogy úgy az egyház­, mint a hazának hasznos polgárokat nevelhes­senek. A pénztárnok jelentéséből kitűnt, hogy a múlt évben bevétel volt: 25 frt 05 kr., kiadás: 19 frt 90 kr. pénzmaradvány 5 frt 15 kr. Ez után hosszabb vita támadt, hogy melyik Káté használtassák az alsóbb osztályokban és a tananyag miképen oszlassák fel? Minthogy egyházmegyénkben az esztergomi Káté használata van elfogadva, a kerület ezt tartja meg, de a tananyag megállapítására vonat­kozó vita tárgytalanná vált. Bold. Kovach Pál pápai praelatus és kanonok hagyatékából segélyezésre a kerület a következőket ajánlotta: Weber Antal szadai, Fodor Antal kis-szt.­­miklósi, Kaucsár Ignácz kis-némedi tanítókat és Bar­­toss Józsefné tanító özvegyet. A „Váczi Közlöny“ tárczája. Margit emléke. — Beszély. — Irta: néhai ifj. "Vará­zséji C3-U.sztá.T7­. (Szerző kéziratban hátrahagyott műve.) Margitnak hívták. Szép volt, mint az angyal. Arczbőre a legfinomabb bársonynyal vetekedhetett s még a rózsák is elhalványodtak a rézszine mellett; méla kék szemeinek ragyogó fényét azon érdekes epe­­dés mérséklé, mely túlságos gyöngédséget tanúsít. Aranyszin selyem hajfürtéi, gyönyörű metszésű ajka, angyal szelíd szűzies tekintete s egész arczának finom szépsége, eszményivé tevék őt. Termete kissé meghaladta a középszerűt s min­den egyes testrésze összhangzó volt s az egész alakot bájossá tévé. Jelleme a megtestesült gyöngédség, kedélye ábrán­dozó volt. A magányt kedvelte, a nagy társaságokat ke­rül­te. Órákig elült valamely árnyas fasor alatt magá­nyosan, elmerengve, s ha valaki őt­­ ilyenkor látta, észrevehette rajta, hogy a jövőbe szőtt ábrándképek a boldogság reményének sugarait tünteték elő arczán, de olykor e boldogság érzetet tündöklő arczát hirtelen a kétség sötét borúja árnyékold be, s mintha egy tit­kos rém üldözésétől menekülni akarna, ilyenkor fel­ugrott s szórakozást keresett. Vannak sejtelmek, melyek megfoghatlan módon a fátyolt elvonják a titkot rejtő jövő elől s évekkel előbb belátást engednek a jövő titkaiba. Oh, talán ő is sejti jövőjét, mely oly végzetes len reá­ nézve. A sors óriási igaztalansága neki is azon végzetet adá, mint azon virágoknak, melyeket egy dérlepte és letarol, mielőtt kinyílhattak volna, s kik elhervadnak annélkül, hogy az éltető nap arany sugarait élvezhet­ték volna, s csak annak vágyát viszik magukkal a sírba, így ő is elhervadt, mielőtt élvezhette volna a bol­dogság éltető napjának sugarait. A boldogságot, melyet a szeszélyes sors annyi érdemtelennek nyújt, ő csak névleg ismeré. Elhervadt, mint a fényűzés, e társadalmi fekély áldozata, annélkül, hogy vágyai teljesültek — s hogy a boldogságot, melyet méltán megérdemelt, meg­­izlelte volna. De mégis volt boldog, de csak néhány perczig, s talán csak azért, hogy annál fájóbban érezze át a bol­dogságnak nem elvesztét, hanem annak soha többé el nem érését. Mily különös szeszélye a sorsnak. Ó, ki oly an­­­nyira gyűlölé a gazdagságot, a pompát, ennek jön áldozata. Most már talán boldog, mert künn nyugszik egy csendes sír alatt, hol nincs öröm, se búbánat, csak feledés, s boldog a szív, mely alszik és feled; . . . hol nem zavarja nyugalmát a világ hiúsága, rangkórsága, haszonleső önérdeke, — de mégis oly szívtelen e világ, hogy az alvónak sem enged teljes nyugalmat, elhozza gazdagságát nagyszerű emlékkő alakjában, s a sírra helyezi, hogy itt is megkülönböztesse a többitől, kik­nek csak egy egyszerű fej­fa jutott. Oh, ide hozhatnátok a világ összes kincseivel fel­érő emlékoszlopot, vájjon birna-e az oly értékkel, mely kárpótolna egy életet — hisz ő ezt boldogsága, élete árán vásárolá. Elmondom élettörténetét. Egyszerű az, s gyakran fordul elő az élet színpadán. I. Atyja orvos volt. Nevezzük őt Imrefynek. Korára nézve már az 50-et meghaladta. Nyájas, jószivü s nagy­­ emberbarát volt, mi az orvosoknál nem mindig talál­ható, nejét igen szerette, s olyannyira rabszolgája volt neje szeszélyeinek, hogy minden kívánalmait teljesité, voltak legyen azok üdvösek vagy igaztalanok. S e nagy hibája okozott neki később annyi keserűséget. Neje volt az uralkodó a háznál s mindennek az ő akarata szerént kelle történni. Mennyi bajt, mennyi szenvedést elkerülhettek volna, ha férje ellenállni s a neje parancsolni tud szeszélyeinek. De mivel ez nem történt, a férj részéről­ túlságos engedékenység a nőt végletekre vivé. Minek ismét gyászos következményei lettek. A túlságos költekezés, a fölösleges fényűzés fede­zésére nem volt elégséges az orvosi kereset, bár fárad­hatatlan buzgalommal iparkodott a férj azt fedezni. Később adósságot kellett csinálni, hogy az előbbi fény­űzés folytattassék, minek eredménye ismét az jön, hogy egy nap hajnalán arra ébredtek föl, miszerint végkép kimerítették a hitelüket s többé nincs kihez fordulni. E szorult helyzet takarékosságra utalta őket, de a nő a­helyett, hogy belátta volna az önvétke okozta örvényt, melybe sülyedtek, jó férjét még szemrehányá­sokkal tetézte, hogy nélkülözni kénytelen. A férj még ekkor sem látta át, hogy e sok baj forrása egyedül az ő engedékenysége s nem volt elég ereje nejét a takarékossághoz vezetni. Pedig még ekkor nem volt­ késő. De valamint a hegyről legördített követ nem lehet megállítani útjában, úgy a nő szeszélyeit sem lehet megakadályozni. Hogy tehát, az előbbeni élet­módot folytathassák, egy végső mentőeszközhöz folya­modtak, s ez leányuk, az angyali Margit volt. Ennek boldogsága árán akarta most az anya visszaállítva látni előbbeni fényűzését. Elhatároztatott tehát, hogy gazdag férjhezmenetel szabadíthatja csak ki őket az örvényből, s e tervüket elősegítő hitelezőjüknek, Abafy Miklósnak megjelenése. A gyenge férj beleegyezett, hogy leánya beleegye­zése nélkül őt gazdagon férjhez adják. Hagyjuk el őket kárhozatos tervükkel s keressük fel az áldozatot, az angyalszelid Margitot. (Folytatása következik).

Next