Váczi Közlöny, 1889 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1889-06-30 / 26. szám
XI. évfolyam. Előfizetési síra : évnegyedre..................................1 frt házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes szám ára : 1O kr. Kapható : DEUTSCH MOHNÁL (városház épület.) 26. szám. kr. Hirdetések: Nyilt-tér: a legolcsóbban eszközöltetnek sora...................................30 kr s többszöri hirdetésnél kedvező Bélyeg illetékményben részesülnek, minden beiktatásnál . 30 kr. Vácz, 1889. jú A szerkesztőség és kiadóhivatal czimzete: (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők) Vácz, Gasparik-utcza lói. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. — Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Felhívás előfizetésre. Lapunk a jövő számmal XI. évfolyamának 111. negyedébe lép, ez alkalommal tehát felkérjük előfizetőinket, hogy előfizetésüket minél előbb megújítani szíveskedjenek, hogy a lap szétküldésében fennakadás ne történjék. A »Váczi Közlöny« előfizetési ára, helyben a házhoz hordással, vagy vidékre postán küldéssel évnegyedre......................1 frt 50 kr. Előfizethetni helyben a lapkihordónál a nyugta átvétele mellett, vidéken postautalvánnyal. Egyúttal kérjük azon tisztelt előfizetőinket, kik előfizetéseikkel egy vagy több évnegyedre hátralékban vannak, hogy azokat mielőbb megküldeni szíveskedjenek. A „Váczi Közlöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Kell-e városunkban harmadik gyógyszertár? Városunk közegészségügyi bizottsága f. h. 23-án tartott gyűlése tárgyai közé felvette Gallé Andor kassai lakos, okleveles gyógyszerésznek, egy városunkban felállítandó újabb gyógyszertár engedélyezése iránt már harmad ízben benyújtott s a városi tanács által véleményezés végett a közegészségügyi bizottsághoz utalt kérvényét is. A bizottság számolva városunk népességi viszonyaival és tájékoztatva az üzemben lévő 2 gyógyszertártól bekért utolsó 5 évi forgalmi kimutatásokból merített számadatok által, az ügynek behatóbb tanulmányozása és megvitatása után nemleges határozatot hozott s véleményes jelentését ily értelemben terjesztette a tegnap délután tartott közgyűlés elé, melyet a közgyűlés szintén magáévá tett s kérvényezőt a közegészségügyi bizottság indokolására támaszkodva, elutasította. A határozat amilyen raczionális, épp olyan méltányos, mert városunk népessége az 1880-ik évi népszámláláskor alig közelítette meg a 14000 lélekszámot; ez idő óta pedig a gyarapodás oly jelentéktelen, amely az újabban megtelepültek számával együttvéve is alig közelíti meg a félezret. Ha tekintetbe vesszük tehát, hogy közegészségi viszonyaink a tiszti főorvos időszakos jelentései szerint rendesen kedvezők és hogy járványok figyelemre méltóan alig szaporítják városunkban a megbetegedéseket, a koncressionális gyógyszertár bőségesen láthatja el a lakosságot gyógyszerekkel nemcsak a normális viszonyok között, hanem járvány alkalmával is, így az 1873-ik évben grassált kolera járvány, mely pedig nálunk százszámra szedte áldozatait, gyógyszertárainknak mi fennakadást sem okozott. Aki pedig azt hinné, hogy a vidék szükséglete apasztja valami nagyon gyógyszertáraink bőséges készletét, vagy tölti meg gyógyszertáraink kasszáját, annak aligha van arról tudomása, hogy majdnem minden jelentékenyebb szomszédos községben van egy belügyminiszterileg engedélyezett gyógyszertár, mely a lakosságnak a gyógyszereket kiszolgáltatja. Ily gyógyszertárak — hogy csak egy-kettőt említsünk — találhatók pl.: Ácsán, Verőczén, Rútságon , vagy túl a Dunán, Visegrádon. A legtöbb körorvosi székhelyen pedig, hol nyilvános gyógyszertár nincsen, engedélyezett kézigyógytárral rendelkeznek az orvosok. Végül helyeseljük a bizottság elutasító határozatát a méltányosság szempontjából is. Mert gyógyszertáraink a 6, illetve 7 ezer frtos évi forgalom mellett alig mutatnak fel oly jelentékenyebb tiszta jövedelmet, amely annak egy harmadikkal való megosztását indokolttá tenné, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy mindkét gyógytár már évtizedek előtt kelt koncessió alapján gyakorolja jogát és évtizedek óta itt fizeti a 42 ° C-os pótadót. Mindezen körülmények mérlegelése mellett a közegészségügyi bizottság, amelynek figyelme bizonyára kiterjedt, arra is, hogy a fölös számú gyógytárak csak a közönség rovására irányulható káros konkurrencziának nyithatnának utat — annál raczionálisabb határozatot nem hozhatott, midőn egy újabb gyógyszertár felállítása engedélyezésére irányuló kérelemnek, a közgyűlés jóváhagyása mellett, helyt nem adott. Halamból*. Tanítói gyűlés. A székesegyház-kerületi tanítók köre f. hó 25-én Mácsán gyűlést tartott. A gyűlés elnöke Szabad József püspök-hatvani esperes-plébános, kerületi tanfelügyelő, ki e tisztségre csak nem rég neveztetett ki, meleg szavakban üdvözölve a nagy számiban megjelent egyleti tagokat, kéri azokat, hogy működésében támogassák és rokonszenvekkel ajándékozzák meg őt. Azon szellemes, minden tekintetben átgondolt beszéd, melyet e kerület új elnöke elmondott, teljesen lebilincselte a hallgatóságot. Beszédében különösen hangsúlyozta, hogy fejlesszük egymás irányában a bizalmat, egymás iránt tiszteletet és szeretetet tanúsítva karöltve működjünk tanügyünk emelésén, iparkodjunk a munkakedvet éleszteni, hogy szorgalmas működésünk által mások elismerését is kivívhassuk, mert az elismerés emeli állásunkat, emeli érdemünket. Beszédjét e szavakkal zárá be: Vajha minden ember, lenne ember! Az elnök beszédét hosszantartó éljen követte. Udvardi Mihály világi elnök az új elnököt üdvözölve, óhajtja, miszerint az egyház férfiai a tanítókkal a gyermekek nevelésében karöltve járjanak el, mert csak igy érhetnk el a nemes czélt, hogy úgy az egyház, mint a hazának hasznos polgárokat nevelhessenek. A pénztárnok jelentéséből kitűnt, hogy a múlt évben bevétel volt: 25 frt 05 kr., kiadás: 19 frt 90 kr. pénzmaradvány 5 frt 15 kr. Ez után hosszabb vita támadt, hogy melyik Káté használtassák az alsóbb osztályokban és a tananyag miképen oszlassák fel? Minthogy egyházmegyénkben az esztergomi Káté használata van elfogadva, a kerület ezt tartja meg, de a tananyag megállapítására vonatkozó vita tárgytalanná vált. Bold. Kovach Pál pápai praelatus és kanonok hagyatékából segélyezésre a kerület a következőket ajánlotta: Weber Antal szadai, Fodor Antal kis-szt.miklósi, Kaucsár Ignácz kis-némedi tanítókat és Bartoss Józsefné tanító özvegyet. A „Váczi Közlöny“ tárczája. Margit emléke. — Beszély. — Irta: néhai ifj. "Varázséji C3-U.sztá.T7. (Szerző kéziratban hátrahagyott műve.) Margitnak hívták. Szép volt, mint az angyal. Arczbőre a legfinomabb bársonynyal vetekedhetett s még a rózsák is elhalványodtak a rézszine mellett; méla kék szemeinek ragyogó fényét azon érdekes epedés mérséklé, mely túlságos gyöngédséget tanúsít. Aranyszin selyem hajfürtéi, gyönyörű metszésű ajka, angyal szelíd szűzies tekintete s egész arczának finom szépsége, eszményivé tevék őt. Termete kissé meghaladta a középszerűt s minden egyes testrésze összhangzó volt s az egész alakot bájossá tévé. Jelleme a megtestesült gyöngédség, kedélye ábrándozó volt. A magányt kedvelte, a nagy társaságokat kerülte. Órákig elült valamely árnyas fasor alatt magányosan, elmerengve, s ha valaki őt ilyenkor látta, észrevehette rajta, hogy a jövőbe szőtt ábrándképek a boldogság reményének sugarait tünteték elő arczán, de olykor e boldogság érzetet tündöklő arczát hirtelen a kétség sötét borúja árnyékold be, s mintha egy titkos rém üldözésétől menekülni akarna, ilyenkor felugrott s szórakozást keresett. Vannak sejtelmek, melyek megfoghatlan módon a fátyolt elvonják a titkot rejtő jövő elől s évekkel előbb belátást engednek a jövő titkaiba. Oh, talán ő is sejti jövőjét, mely oly végzetes len reá nézve. A sors óriási igaztalansága neki is azon végzetet adá, mint azon virágoknak, melyeket egy dérlepte és letarol, mielőtt kinyílhattak volna, s kik elhervadnak annélkül, hogy az éltető nap arany sugarait élvezhették volna, s csak annak vágyát viszik magukkal a sírba, így ő is elhervadt, mielőtt élvezhette volna a boldogság éltető napjának sugarait. A boldogságot, melyet a szeszélyes sors annyi érdemtelennek nyújt, ő csak névleg ismeré. Elhervadt, mint a fényűzés, e társadalmi fekély áldozata, annélkül, hogy vágyai teljesültek — s hogy a boldogságot, melyet méltán megérdemelt, megizlelte volna. De mégis volt boldog, de csak néhány perczig, s talán csak azért, hogy annál fájóbban érezze át a boldogságnak nem elvesztét, hanem annak soha többé el nem érését. Mily különös szeszélye a sorsnak. Ó, ki oly annyira gyűlölé a gazdagságot, a pompát, ennek jön áldozata. Most már talán boldog, mert künn nyugszik egy csendes sír alatt, hol nincs öröm, se búbánat, csak feledés, s boldog a szív, mely alszik és feled; . . . hol nem zavarja nyugalmát a világ hiúsága, rangkórsága, haszonleső önérdeke, — de mégis oly szívtelen e világ, hogy az alvónak sem enged teljes nyugalmat, elhozza gazdagságát nagyszerű emlékkő alakjában, s a sírra helyezi, hogy itt is megkülönböztesse a többitől, kiknek csak egy egyszerű fejfa jutott. Oh, ide hozhatnátok a világ összes kincseivel felérő emlékoszlopot, vájjon birna-e az oly értékkel, mely kárpótolna egy életet — hisz ő ezt boldogsága, élete árán vásárolá. Elmondom élettörténetét. Egyszerű az, s gyakran fordul elő az élet színpadán. I. Atyja orvos volt. Nevezzük őt Imrefynek. Korára nézve már az 50-et meghaladta. Nyájas, jószivü s nagy emberbarát volt, mi az orvosoknál nem mindig található, nejét igen szerette, s olyannyira rabszolgája volt neje szeszélyeinek, hogy minden kívánalmait teljesité, voltak legyen azok üdvösek vagy igaztalanok. S e nagy hibája okozott neki később annyi keserűséget. Neje volt az uralkodó a háznál s mindennek az ő akarata szerént kelle történni. Mennyi bajt, mennyi szenvedést elkerülhettek volna, ha férje ellenállni s a neje parancsolni tud szeszélyeinek. De mivel ez nem történt, a férj részéről túlságos engedékenység a nőt végletekre vivé. Minek ismét gyászos következményei lettek. A túlságos költekezés, a fölösleges fényűzés fedezésére nem volt elégséges az orvosi kereset, bár fáradhatatlan buzgalommal iparkodott a férj azt fedezni. Később adósságot kellett csinálni, hogy az előbbi fényűzés folytattassék, minek eredménye ismét az jön, hogy egy nap hajnalán arra ébredtek föl, miszerint végkép kimerítették a hitelüket s többé nincs kihez fordulni. E szorult helyzet takarékosságra utalta őket, de a nő ahelyett, hogy belátta volna az önvétke okozta örvényt, melybe sülyedtek, jó férjét még szemrehányásokkal tetézte, hogy nélkülözni kénytelen. A férj még ekkor sem látta át, hogy e sok baj forrása egyedül az ő engedékenysége s nem volt elég ereje nejét a takarékossághoz vezetni. Pedig még ekkor nem volt késő. De valamint a hegyről legördített követ nem lehet megállítani útjában, úgy a nő szeszélyeit sem lehet megakadályozni. Hogy tehát, az előbbeni életmódot folytathassák, egy végső mentőeszközhöz folyamodtak, s ez leányuk, az angyali Margit volt. Ennek boldogsága árán akarta most az anya visszaállítva látni előbbeni fényűzését. Elhatároztatott tehát, hogy gazdag férjhezmenetel szabadíthatja csak ki őket az örvényből, s e tervüket elősegítő hitelezőjüknek, Abafy Miklósnak megjelenése. A gyenge férj beleegyezett, hogy leánya beleegyezése nélkül őt gazdagon férjhez adják. Hagyjuk el őket kárhozatos tervükkel s keressük fel az áldozatot, az angyalszelid Margitot. (Folytatása következik).