Váczi Közlöny, 1892 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-11 / 37. szám

XIV. évfolyam. ri ff r HELYI ES VIDÉKI ERDEKU TÁRSADALMI ES SZÉPIRODALMI HETILAP XÖFIZJÉTESB A A : negyed évre I frt író kr. Házhoz hordással vagy postai szétküldéssel. Egyes számára: Io kr. apható : KISS ERNYEI ANTÓNIÁNÁL Kossuth-tér (Gyürky ház.) SZERI* ESZTOLEQ ES Eil AlKHIVAT II.: Vácz, Gasparik-utcza 12. sz. alatt (hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők). Kéziratokat nem adunk vissza. Bérmentetten leveleket nem fogadunk el. Vácz, 1892. szeptember 11. HIRDETÉSEI*: jutányosan eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt tér sora ............................................................30 kr Bélyegilleték minden beiktatásnál 30 kr. 37. szám. Mária névnapján. Tagadhatatlan tény, hogy a vallás fő eleme z emberi szívnek. E nélkül elveszti czélját sobogása nem a belé oltott halhatatlan eszméért, anem csak mulékony földi érdekért történik, zért kell, hogy a lélek gyakran szívja magába vallás szent ihletét, hogy gyakran tekintsen asillagokon túl terjedő régiókba fel, s a religio úsztikus világánál szemlélje, lelkére vegye végzélját, örök rendeltetését. Sok, nagyon sok mozzanat, alkalom ajánlozik ezen az emberhez leginkább illő lelki tényre, zen magasztos felemelkedésre. Ilyen alkalom e mai hétkápolnai ünnep is. Az Isten szűz Anyjának tisztelete össze forrva a magyar nép szivével. Első kiráink élete, szép halála, őseink, a magyarok irténete mind Mária tiszteletének jellegét viseli magukon. Nem kell bizonyítani, hogy váraink ősi vallásosságának egyik legfénylőbb voása a Mária-kultusz. A hívek ezrei amint ma leborulnak a mizent Mária-képünk előtt, úgy boruljon le a mi lkünk is ott s adja át magát a vallás szent telmeinek . . . Az ünnep, mely városunkat uralja, a vallás hangulat, mely ott ül az arczokon, önéntelenül felkelti lelkünkben az Isten iránti ála és imádás, a szűz Anya iránti hő tisztelet érzelmeit és látva ezen magasztos ünnepben a Mária-kultusz szép, dicső és abszolút becsű gyümölcseit, önkéntelenül megijed a lelkünk, ha meggondolja, hogy mi lett volna szent vallásunkkal a századok viharai alatt, ha e kultuszt nélkülözte volna? Gyermekei volnánk Istennek, anya nélkül. Kiben nyert volna oltalmazót a női nem, mint te benned szűz Anya? hiszen te emelted föl a föld porából s a férfiú mellé helyezted őt. Ki által talált volna szeretetet, becsülést a szegény rabszolganő, a tehetetlen asszony? kérdi Veuillot, ki más lett volna az anyának vigasza, kit a halál megfosztott gyermekétől? És lelkünk megnyugszik azon tudatban, hogy az Isten anyja képe előtt tisztelettel leborulva mondhatja: Te vagy földi éltünk vezér csillaga, Édes reménységünk kegyes szűz Anya! A „Váczi Közlöny“ tárczája. Öh hányszor voltam . . .*) Óh hányszor voltam térdre esve Előtted égi szűz Virág, Mikor kegyetlen 1 rám szegezte Nyilát a bűn, pokol, világ; Kerestelek zokogva Téged S elembe tündökölt a képed — Vigasztaló szűz Mária. Siralmam volt s nehéz keresztem Megsebzé gyönge vállamat, Ie rád tekintve dalba olvadt A bús panaszló jaj szavak! Tekintetem egekbe tévedt S Te biztatás, hogy én ne féljek — Vigasztaló szűz Mária! Letörlöd könnyeim patakját S hozzám hajolsz a porba is, Szerelmed égi lángolása Meg üdvözít, magasba visz; Oh hogyha bús panasz szakad rám, Ne hagyj lerogyni, jöjj Te hozzám —• Vigasztaló szűz Mária! Lévay Mihály: A hétkápolnai park. A mai nap, midőn városunk kegyeletes lakossága elzarándokol a Szűz Mária tiszteletére emelt kápolnához, igen alkalmas arra, hogy egy futó pillantást vessünk a kápolna ma már díszes környékére, újabb időben örvendetes haladásnak indult városunk egyik nem jelentéktelen tényezőjére: a derecskei parkra. Amit most ott látunk, arról néhány év előtt még álmodni sem mertünk. Ha visszagondolunk azon időre, midőn a derecskei rét az ő mocsaraival még a legelhagyatottabb állapotban volt, s miazmás kipárolgásával csak a levegőt vontá, lehetetlen, hogy meg ne ragadja figyelmünket az a nagy változás, melyen az azelőtt mire sem használható hely rövid pár év alatt átment. Mert nézzük csak, milyenné varázsoltatok át e néhány év alatt eme, különben festői fekvésű hely. Mióta a képviselő-testület városunk egyik vezérférfiának sürgetésére elhatározta e hely rendezését, s bizonyos összeget szavazott meg évente annak befásítására, szépítésére, azóta évről-évre serényen folytak a munkálatok, melyeknek eredményét ma már a fejlődés legszebb stádiumában szemlélhetjük. A derecskei rét plankozva lett, szép, kavicsos utak készültek mindenfelé, bokrok, cserjék lettek ültetve, az utak padokkal ellátva, a tó vize lecsapoltatott, s a hétkápolnai forrás vizének beeresztése által folyóvá tétetett. A Gombás patakon hidon emelve, mely által a közlekedés a régi Füzes ligettel is össze lett kötve. Azonban a dicséretes és eddig is sikerültnek mondható munka teljességére vonatkozólag volna Hogyan lettem képviselő. Sokáig mintatérj gyanánt szerepeltem a környék szes menyecskéi előtt és feleségemről csak a legsárbb irigységgel emlékeztek meg a községünkben anyósok, skár köztem és tisztelt vejeik közt összehasonlító tanlmányokat tettek. Az irigység oka az volt, hogy igen jól tudtam viselni a kártyajátékban való járatlanságomat és hogy •y alkalommal azt az ünnepélyes nyilatkozatot tettem, hogy semmi a világon nem untat annyira, mint a harminczkét levelű biblia. Pedig titokban epedve vágytam egy kis csöndes után , valahányszor módját ejthettem, mindig megragadtam az alkalmat, hogy ki ne jöjjek a gyakorlatból. Egy este azonban, midőn szokatlanul későn tértem haza egyik czimborám házából, a feleségem sanda szemmel nézett reám és kutatni kezdő ruhámat, hogy valamely áruló jelt fölfedezhessen ami kielégítő magyarázatért nyújthatna neki gyakori kimaradásaim felől. Éreztem, hogy e naptól kezdve feleségem bizalma meg volt ingatva, és hogy házi békém boldogsága csorbát ne szenvedjen, a régi bizalom helyreállításán kellett fáradoznom. Másnap vacsora után el sem mentem hazulról, hanem szótlanul visszavonultam dolgozó szobámba és tüntető izgatottsággal vontam felelősségre a cselédet azért a rendetlenségért, mely az iróasztalomon uralkodott. A feleségem összevonta gyönyörű szőke fürtöktől beárnyékolt homlokát mintha nem tudná mire magyarázni szokatlan munkakedvemet, aztán pedig boldog mosollyal az ajkán mondott néhány engesztelő szót és az íróasztal mellé ülve figyelt tollam serczegő vonásaira. Minél jobban elmélyedtem az Írásba, feleségem annál nyugtalanabb lett és a legelső pihenőt arra használta fel, hogy szuppanó csókot nyomjon homlokomra, ami alkalmat adott neki mohó kíváncsisággal végig jártatni tekintetét az előttem fekvő papiroson. — Elég lesz már fiam, szólt aggódva; ez a sok munka utoljára még árthatna egészségednek. A haza oltárán örömest áldozom egészségemet viszonzom ünnepélyesen ismét megragadva a heverő tollat. A feleségem elkomolyodott. Meglátszott rajta, hogy kíváncsisága a tetőpontra hágott; nem akartam tovább kínozni és oda nyujtom neki a belrt ivet. Ez összeesküvést kiáltott fel — alig pár sort olvasva: János, az Istenre kérlek, gondolj hű feleségedre és szeretett gyermekedre, a mi drága Bélácskánkra .. . Meggondoltam mindent — mondom komolyan, nem lesz semmi baj; sőt ha az Isten megsegít, még miniszter is lehet belőlem. Ez a beszéd vigasztalólag hatott reá és ő nyugodtan hallgatta további magyarázataimat. Még ma el kell készítenem ezt a fontos államiratot’— folytatom — mert ez képezi alapját a szervezkedésnek. Az idő elérkezett, hogy a cselekvés terére lépjünk. Nem lehet, nem szabad tűrnünk, hogy drága lengyel testvéreink még tovább is zsarnokság bilincseit viseljék, fel kell szabadítani Lengyelországot évszázados rabszolgaságából . . . Feleségem kinek még mindig a miniszterségről mondott szavaim csengtek fülében, helyeslőleg intett elragadtatva lelkesedésemtől meleg kézszorítással fejezte ki hozzájárulását történeti fontosságú tervemhez. — Igen — folytatom — fontos politikai feladatra vállalkoztam és csak tőled függ, hogy sikeresen meg is oldjam. — Tőlem?! Szólj kérlek én szívesen teljesítek mindent, ami tőlem telik. E szavak oly odaadásteljesen hangzottak, hogy egész bátran folytathattam. Elmondtam tehát egy lélekzettel, hogy egy politikai párt alakult községünkben, mely Lengyelország felszabadítását tűzte zászlajára és hogy engem készséggel választanak meg a párt vezéréül, ha nem akadályozna egy régi fogadalmam, mely szerint éjfél utánig ne maradjak ki egy este se hazulról. — Oh, csak ez az akadály, akkor bátran elvállalhatod a párt vezérséget — jegyzé meg feleségem; én készségesen megadom a felmentvényt fogadalmad alól; ne gondold, hogy feleséged szűkkeblű asszony, akinek a magasabb kötelességek iránt nincsen érzéke . . . Szerettem volna hangosan kitörni örömömben e nem várt eredmény fölött és nem csekély megerőltetésembe került el nem árulni titkomat. Másnap első dolgom vol czimboráimnak hírül vinni feleségem felmentvényét, amit a jó fiuk már csak azért is örvendetes tudomásul vettek, mert ezentúl ha nyereségben leszek, nem távozhatom többé a feleségemtől való félelem ürügye alatt. De másrészt a feleségem sem tett lakatot szájára. Mindenekelőtt jónak látta anyósomnak elmondani a dolgot és aztán természetesen eldicsekedett vele összes barátnői előtt is, kik miután a legmélyebb titoktartásra kötelezték magukat, azon melegében a nagy dobra ') Zenéjét szerzette Noseda Károly karnagy.