Vadász- és Versenylap 1. évfolyam, 1857

1857-06-30 / 12. szám

203 Szintolly légvonal a reggeli les idején is áll be, midőn a nap fel­kelte előtt majdnem mindenkor kissé hűvös szokott lenni. E főszabálynak szem elöl tévesztése által történik azután, hogy a vad szokott járásán már közel az erdő széléhez jutott, ugy hogy a vadász már tisztán kive­heti, miszerint az állat keresztül tör, a­nélkül azonban, hogy azt, az erdőbeni sötétség miatt, megpillanthatná; ekkor aztán a vad, daczára a tökéletes csendnek, még­sem jön ki, hanem tovább húzódik. Én mindenkinek azt tanácsolom , hogy a légvonal természetét és irányát magánál a lesre kijelölt helynél tanulja ki előbb, miután a lég­vonal sokszor az erdőbe csap s iránya, egyik vagy másik ponton egészen más lehet, mint a szomszéd völgyben, vagy az erdőn kívüli térségen. A dohányfüst iránya, mert én csak a les idején szoktam óvást tenni a dohányzás ellen, a szél s légvonal irányát pontosan megmutatandja. Más­részt a tapasztalás arra tanított, hogy illy­enkor az is megjárja, hogy egyik ujjunkat megnyalván, azt szélrúd gyanánt a légbe kinyújtjuk Ezen esetben azon oldal, hol nevezetes!) hűvösséget érezünk, mutatja a szél, vagy légvonal irányát. Továbbá azon helyen, mellyet lesnek szemeltünk ki, lehető csendben s észrevétlenül, a vad remélett érkezése s huzama előtt legalább félórá­val előbb kell megjelennünk, miszerint a kitörő vagy közelben álló vad, az érkezés által elkerülhetlenül okozott neszre meg ne hökkenjen s a vadászt észre ne vegye. Ugyanezen oknál fogva nem is kell a sürühez nagyon közel állani, hol a vaddisznók valószínűleg tanyáznak és a honnan váratnak, vagy hová útközben becsaptak. Önkényt foly, hogy a vidéknek, mellyet lesre kiszemeltünk, csen­desnek kell lennie, hogy a les helyét arra vonuló szekerek, hazatérő nyájak, vagy „jó estét" kivánó munkások meg ne zavarják, vagy végkép semmivé ne tegyék. Ellenben ugyanazon pont, melly ez oknál fogva az esteli lesre alkalmatlan, a reggelire igen jól használható. Kerülni kell továbbá olly állásokat, hol korán beesteledik. A sza­­j­­­had mozgást s kilövést akadályozó ágak és gallyak csörtetés nélkül le­vágandók ; a száraz levél és lomb eltakarítandó, nehogy, ha esetlegesen eltiportatnak, a nesz a közelben tanyázó, vagy arra húzódó vadat a va­dászra figyelmessé tegye. Ügyelni kell, miszerint kellőleg fedve s rejtve legyünk, a nélkül azonban, hogy testünket sokat mozgatni s ide-oda fordulnunk kellene, a vadjárásra való kényelmes kilöhetés végett. 13*

Next