Vadász- és Versenylap 3. évfolyam, 1859

1859-06-30 / 18. szám

Majd egy károgó varjúcsapat veszi körül az uhut, majd egy otromba ölyv rohan fütyölve a megrezzent állatra, melly felborzalt tollakkal várja őt, majd ismét az ékes toronysólyom röpköd felette, mig a ravasz szarka gyanakodva csak a távolban ugrál és fecseg. E változatos képek tevék előttem kedvesekké a bagolykun­yh­óban­ tett látogatásaimat, noha az embernek mindenesetre szüksége van itt némi türelemre. Egy izben késő őszi napon látogattam meg a kunyhót, melly a vi­déket környező sziklák egyik csúcsára volt épitve. A kunyhótól a meg­lehetősen meredek szikla mentében szép kilátás nyilt a folyamra. Délután volt, az idő nem igen kedvezett, átalában kevés reményem volt lövéshez juthatni. Egy könyvet vettem elő zsebemből s elmerültem a vonzó olvasmányba. Ekkor perezre elsötétült a kunyhó s egy nagy árny vonult át a felnyitott könyv felett A könyvet eldobni, felugorni s puská­mat felragadni pillanat műve volt. Bámulva pillanték meg egy sast, melly az uhut megragadta, de csakhamar ismét elbocsátá­s azután büszkén emelkedett fel a levegőbe. Fegyverem megtette kötelességét s nemsokára azon kellemetlen szerencsém volt, hogy a sebesült uhut az egyik s a le­lőtt sast a másik kezemben czipelhettem haza. A sas tökéletesen kifejlett sziklai sas példánya s kiterjesztett szárnyakkal 9 láb h­osszú volt. A fáczános — egy tetőtől talpig vadász — sokáig nem tudta megbocsátani hanyagságomat, miután az uh­u már nyolcz évig szolgált neki és rendkí­vül szelid volt. Ugyanazon bagolykunyh­óban, ennek ellentéteid azon ritka vadász­szerencsém volt, h­ogy könnyű ködben a kunyhó felett átröpülő két vadlúd közül az egyiket lelőhettem. II. A dögkunyhó. Az 1845-ben még csajkás kerületnek nevezett titeli határőrvidék, nagyszámú vizi madarakon kivül, kiterjedt nádasaiban és nem különös nagy kiterjedésű erdeiben, mellyek azonban valamennyien sűrű cserjék­ből állnak, aránylag nem jelentéktelen számú farkasokban is bővelkedett, mellyek daczára az ellenök tett számos vadászatnak csak nehezen enge­dék az embereket közelükbe jutni. Nevezetesen а К­о vil nevű határ­vidéki falu mellett létező erdő kedvencz tartózkodási helyük. Már az emlitett év nyarában számos panasz hallszott a farkasok

Next