Vadász- és Versenylap 4. évfolyam, 1860
1860-06-30 / 18. szám
kutyák eszeveszettként húzzák a póráz zsinegét s az elbocsátót majdnem lerántják lábairól; de ez hátrafeszülve tartja őket, míg a nyúl vagy száz ölnyi térelőnyt nyert s ekkor a biró parancsára felcsattantja a pórázt. Az agarak nyílvesszőkként pattannak ki, utánuk a lovasok. A nyúl ösztönszerűleg a nyílt tér közepén lévő rejtnek tart, hol két három holdnyi e czélra készült s alacsony élősövénnyel kerített bozótba menekülhet. Ha egyszer ide bejuthatott s az agarak csak egy pillanatra is elveszték őt szem elől, meg van mentve, mert az agárnak orra nincs s csak látva hajt. De ha meg is menekült, azért a kutyák egyike nyerhetett—és az, melly legtovább szorította és legtöbbet fordított, a győztes ; habár talán fordítás következtében vetélytársának adta volna is át a nyulat s habár így azt a másik kapta is el. Minden fordítás tehát egy rovást számít az illető agár javára s a nyertes az, mellynek több illy rovása van. E forgatások képezik az agarászat hevélyeit; s gyakran, midőn már-már úgy látszik, hogy az agár azonnal vágást ejt a nyúlon , ez egy éles szögletet képezve hirtelen elfordúl s több ölnyi térelőnyt nyer, mert lábainak rövidsége miatt térvesztés nélkül rögtön más irányt vehet, míg az erre nem képes hosszú lábú és testű agár egy darabig még egyenes vonalban futni kénytelen s így elhajítódik tőle. A megriadt állatnak néha sikerülnek e cselek, de gyorsaságát a kimerülés olly hamar csökkenti, hogy rendesen a második (ang.) mértföld közepén már e fordulások sem segítnek rajta. Midőn az első nyúl ugrott, én fél (ang.) mértföldnyire valók tőle , azonban jól láthattam, mint futott egy szántóföldre, hova a két agárt két sötét vonalként követte. Két vagy három fordítás után mind a két agár egyszerre rohant zsákmányára s a biró levette sapkáját, annak jeléül, hogy a verseny nincs eldöntve s ítéletet hozni nem lehet. Az egész olly gyorsan ment végbe, mintha elhintett lőpor vonala gyuladna fel s egy robbanással végződnék. A következett futamot jobban láttam. A kelt nyúl erős üczkó volt s a dombnak tartott, hol én állottam. Láttam mint közelednek fokonkint hozzá az agarak s mint iparkodik szegény tejfejér szemekkel és hegyezett fülekkel a dombtetőre. A gyönge és üldözött iránti természetes rokonszenv felébredt bennem iránta s vágyva olajtam menekülését. Felért a dombra s néhány másodperczig ő és üldözői egyenes vonalban futottak a láthatár felé; a nyúl mint kis repülő foltocska, az agarak pedig elnyúlva s mindig közelebb hozzá. Úgy tetszett, mintha hallanám makogását és gyönge csontjai ropogását. De nem sokáig maradt e vonalon s kétségbeesetten keresvén valamelly bokrot vagy menhelyet a gondosan kiirtott tiszta sikon, meglátta a csenderest s olly hirtelen fordult arra, hogy az agarak elhajítódtak tőle. Egyenesen a rejtnek futott ekkor, de mintegy három (ang.) mértföldnyi távolság után kimerülni kezdett. Az agarak gyorsan mentek fel reá, ő még két három fordulással menekült, de fordulásai egyre gyöngébbekké és bádgyadtabbakká váltak. Már-már alig volt háromszáz ölnyi tér közte és a vágyott menhely között, de ereje már végkép hanyatlott, szíve elcsüggedett, ingadozott s Lord Affington Trip the Daisy nevü tarka szukája elkapta őt. Az agarászok mindnyájan mint ritka derék nyulat tapsolták meg s annál inkább örültek halálának. Én megvallom sajnálatomat nyilvánítani.