Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862
1862-06-30 / 18. szám
mert alig néhány perczcel később még egy nőstény oroszlány kullogott elő s bátran haladva, a csalétektől csekély távolban megállott. Ez utóbbi ép szemközt levén, széles szügyét tárta elém s így őt gyorsan czélba vévén, elszorítottam a ravaszt. Lövésemre azonnal összerogyott , de puskám dördülése közben észrevettem, hogy ép azon pillanatban olly mozdulatot tett, mellynek következtében golyóm a helyett , hogy szügye közepét találta volna, egyik lapoczkájába fúródott s azt egészen össze is zúzta. A sebzett fenevad egy ideig dühösen hánykolódott a földön, mialatt könnyen lőhettem volna rá másodszor, de vélvén, hogy amúgy is nem sokára megdermed, inkább mozdulataira ügyeltem, nehogy búvhelyemet felfedezze mielőtt én ezt észre találnám venni. Egyszer azonban csak fölkerekedik, gyorsan a tamarindok felé fut s az Arad-Taga patak mellett alig száz métrenyire tőlem a sűrűben szemeim elől eltűnik. Menekülése közben hangos jajveszéklést hallatott, melly arra látszott mutatni, hogy súlyosan van sebezve s alig fog messzire távozhatni. Pár perczczel később hallottam a másik vén s a két kölyök oroszlányt, a mint a sűrűben törtettek s ezután a sebzettnek folytonos panaszain kívül, az éj nyugalmát többé semmi sem zavarta. Másnap, november 23-án, hajnal hasadtával leshelyemet odahagyván, a mint azon irányba mentem volna, merre a sebzett oroszlányt távozni láttam volt , egy sakálra bukkantam, melly a környéken szaglálódott. Azon reményben, hogy puskám durranására az oroszlány, mellyről tudtam hogy nem lehet távol, talán majd jelentkezik, lelőttem e sakált s csakugyan is mindjárt a mint a dördülés elhangzott, oroszlányom bömbölését hallottam , mellyből legalább az irányt ismertem fel, merre kellend keresnem. Fegyvereimet újra töltvén, a febvér után haladtam. Egyik puskámat kezemben , a másikat vállamon a szíjon vittem , pisztolyaim és vadászkésem övemben voltak s így bizalommal mentem előre, eléggé készültnek vélvén magamat a veszélyre, melylyel netán majd szembe kell szállnom. Leshelyemtöl egész odáig, hol az oroszlány jelentkezett, olly sürü tamarind bokrok födték a földet, hogy nagyobbára csak négykézláb mászva haladhattam s így ez akadály miatt, melly ha küzdelemre kerülendett, munkában bizonyára nagyban gátolt volna, eltértem a sebvértől s kényelmesebb útat kerestem. A zsilip felé tartva, a patak mentében folytattam útamat, hol, ha a szükség úgy hozza magával, még mindig a vízbe ugorhatom, hogy ellenemnek, mellyről bizonyosan tudtam miszerint életben van, veszélyes támadása elől meneküljek. Lassan lépve haladtam a mindig sürü bozót közt s gondosan vizsgáltam magam körül minden, csak némileg is gyanús helyet, míg végre 8—10 métrenyi kerületü vigályosra érkezvén, itt kissé megállapodtam. Nem múlt bele két percz s láttam az oroszlányt dühödött haraggal lőni felém.— Utolsó erőfeszítéssel rohant nekem. A veszély nyakamon volt; ha a legkevesbbé késem , úgy végem van.