Vadász- és Versenylap 6. évfolyam, 1862

1862-05-30 / 15. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP. Péntek, május 30. 15. sz. Hatodik évfolyam 1862. A barna keselyű. Nem vállalkozom kimerítő értekezés írására ; új vagy meglepő adatokkal sem szolgálhatok , hogy ezekkel a madártannak anyanyelvünkön készítését elősegíthes­sem. Tegyék ezt azok, kik műképességük és tapasztalásuk gazdagabb forrásaiból merített tanulmányok után erre avatottabbak mint én. — Egyszerűen csak naplómból fogom közölni azt, a­mit a vadásztér gyakorlatban nyújtott, mit a helyszínén s két napi kirándulás alatt tapasztalni, észlelni alkalmam nyílt. Vadászati emléket szándékom felidézni, semmi mást. Mert a keselyűsportnak is vannak megható sajátságai. Hasonlít a nagyobb vadakra vadászathoz azért, mert egy tárgyban pontosítja össze az érdeket és a mennyiség helyett a minőségnek mél­tatására tanít. Növeli itt az elejtett vad belbecsét az öröm, mit a fáradságos megkö­zelítés sikere nyújt s ez öröm ollykor a vadnál is többet ér. A hosszasan feszitő figye­lem , a testmozgásoknál alkalmazott óvatosság itt is feltétele az eredménynek, míg a cselekvés perczeinek izgató rövidsége , ezeknek megragadása ha sikert óhajtunk, vagy pedig a kedvező esélynek határozatlanság általi elmulasztása : mindez a fővad utáni lesjáratra emlékeztet.­­ S hogy többet ne mondjak, itt is golyófegyverrel kell élni, már pedig ez a lövészetben ugyanaz , mi a tenyészetben a világ, érdekesebb, kielégítőbb. A vaktának ellentéte a golyóvali lövés pontossága ; ha sikerül, öntuda­tot ébreszt s megbocsátható elégültség érzetét szerzi meg. Annak tehát, ki a sasok és keselyük életemódja és vadászhatása iránt érdek­kel viseltetik, e részben dús mezőnnyel ajánlkozik azon vadásztér, melly Futak kö­rül terjed el. Ezzel szemközt a Dunán túl emelkedik a Fruska-Gora , a Szerém me­gyének é. k. részét elfoglaló hegycsoport. Sem ok nélkü­l üldöztetve, sem a vadászsza- 15

Next